hirdetés

Ajvár szerdán: Helyszíni szemle

Stúdió K Színház (Bp, IX. Ráday utca 32.)

Kezdő dátum: 18:00
hirdetés

Filmek és beszélgetések a Balkánról. Öt egymást követő szerdán, szeptember 24-től október 22-ig tartó sorozatot indított a Stúdió K színház. A filmvetítések este 6-tól, a beszélgetések este 8-tól kezdődnek, a belépés ingyenes.
„Sokat emlegetjük a Balkánt, de keveset tudunk róla. Azoknak állítottuk össze ezt a sorozatot, akik szeretnék jobban megismerni a Balkán múltját és jelenét.”

A vetített film: Helyszíni szemle (román filmdráma, rendező: Lucian Pintilie) - Az este vendége: Balla Zsófia
 
Helyszíni szemle (Reconstituiera, román filmdráma, 1968, 100 perc)
Főszereplők: George Constanitin Emil Botta George Miháitá Vladimir Gaitán. Rendező: Lucian Pintilie.

Pintilie a román színház- és filmművészet legendás alakja. Már a Helyszíni szemlét is betiltotta a hatalom, Pintiliét pedig 1972-es színházi Revizor-rendezése miatt felszólították, hogy hagyja el az országot. Franciaországban él, de a kilencvenes évektől újra jelentős filmeket készített Romániában: A tölgy (1992), Egy felejthetetlen nyár (1994), Túl késő (1996), Végállomás a Paradicsom (1998), Niki és Flo (2003). A Helyszíni szemlében Pintile meg sem próbálta kicselezni a cenzúrát: nem célozgat burkoltan, hanem a rendszer álságosságát és brutalitását, a mindent elöntő erőszakot máig felülmúlhatatlanul ábrázolja. Maga a rendező így beszélt filmjéről egy interjúban: „Egy vidéki filmklub azt a megbízást kapta, hogy készítsen egy nevelő-oktató filmet úgy, hogy újrajátszat egy ittasságból fakadó verekedést az eredeti résztvevőkkel. A cél tulajdonképpen nem a nevelő film leforgatása, hanem a fiúk megalázása, teljes és önkéntes fizikai-érzelmi azonosulásának kikényszerítése. Néhány ember a valóság reprodukálására törekszik, anélkül, hogy tudná, hogy a valóság egy eleven, titokzatos dolog, melyet nem lehet ilyen könnyedén semmibe venni, vagy kijátszani a szabályait. Ezek az emberek csúfot űznek a valóságból, lenézik, és óriási hozzánemértéssel rekonstruálni akarják, újraalkotni, akár egy laboratóriumban. Ez a megtámadott valóság pedig egy idő után robban, és így a tragikus végkifejlet teljesen normálisnak tekinthető.”
 
Amiről beszélgetnek:
Vajon az ember természetéhez tartozik-e, hogy kijelöli, akár az állat, vadászterületének határait: ő van otthon, a többi „gyüttment”? Hol „székel” a nemzeti (közösségi, vallási, hazafiúi) érzés? Foglalkozik-e ezzel az antropológia, lélektan, modern irodalom? Ahhoz, hogy másokhoz (egyáltalán valakikhez) közelebb kerüljünk, kell-e nekünk közös ellenség? Hogyan válasszuk ki leghatásosabban ellenségeinket? Elmosódnak-e a határok, vagy éppen ellenkezőleg: új lelki, vallási, etnikai, gazdasági szögesdrótokat húzunk egymás közé?
 
Vendégünk Balla Zsófia író, költő, újságíró, aki 1993 óta él Magyarországon, életének első 44 évét Kolozsváron töltötte: „Ott vagyok boldog, ahol éppen vagyok, elegyítve a másik város enyhén sajgó hiányával. Veszteség és ígéret. Csak a Vajdaságból Budapestre költözött barátaimmal tudunk nevetgélni így némely pesti sirámokon. Meg csudálkozni: hogyan tudnak, miképp mernek ezek itt úgy élni, hogy nem értenek se románul, se szerbül…” (A darázs fészke)
 
„... a Tolnai Világlexikon 1913-as harmadik kötetét, B-től Betegápolásig az ószeres Rázsától vettem, kicsit megrágták az egerek... Csak azért készítettem ide, hogy megmutassam a „Balkán-félsziget” szócikket: Nagyszerű emlékek, izgalmas világgondok földje. A művelődés történetének szépséges és a népeket, országokat mozgató politikai és gazdasági erők játékának, a világtörténelemnek véres fejezetei játszódnak le rajta.” (Tolnai Ottó: Költő disznózsírból)

Tags: Balla Zsófia film helyszíni szemle színház Tolnai Ottó

hirdetés