hirdetés

Ajvár szerdán: Kié ez a dal?

Stúdió K Színház (Bp, IX. Ráday utca 32.)

Kezdő dátum: 18:00
hirdetés

Filmek és beszélgetések a Balkánról. Öt egymást követő szerdán, szeptember 24-től október 22-ig tartó sorozatot indított a Stúdió K színház. A filmvetítések este 6-tól, a beszélgetések este 8-tól kezdődnek, a belépés ingyenes.
 
„Sokat emlegetjük a Balkánt, de keveset tudunk róla. Azoknak állítottuk össze ezt a sorozatot, akik szeretnék jobban megismerni a Balkán múltját és jelenét.”
A vetített film: Kié ez a dal? (belga-bolgár koprodukció, rendező: Adela Pejeva). Az este vendége: Radics Viktória.
 
Kié ez a dal? (Chia e tazi pesen?, belga-bolgár koprodukció, 2003, 70 perc)
Rendező: Adela Pejeva.
A számos díjat elnyerő dokumentumfilmben öt nemzetiség képviselői foglalnak helyet ugyanannál az asztalnál: egy görög, egy macedón, egy török, egy szerb és egy bolgár együtt vacsoráznak az egyik isztambuli vendéglőben. A háttérben egy énekes szívfacsaró énekbe kezd törökül. A vendégek sorban saját nemzetüknek tulajdonítják a dallamot. A rendező, miközben a dal valódi történetét igyekszik felderíteni, körbejárja a Balkánt, és zenészekkel, énekesekkel, papokkal, illetve járókelőkkel beszélget, akik mind-mind szenvedélyesen saját népüknek követelik a dalt. A szöveg és a dallam változatai kitűnően jellemzik a Balkán bonyolult politikai helyzetét. A különböző országokban vallási és nemzeti hovatartozástól, illetve politikai értékrendtől függően a legkülönbözőbb formákban jelenik meg. Van, ahol szerelmes dal, másutt katonai induló, vagy éppen szent háborúra hívó muzulmán vallásos ének. Bár a felütés könnyed és ironikus, az utazás során megváltozik a hangulat, és a rendező maga is a fanatikus nacionalizmus, ellenségesség, sőt életveszélyes fenyegetések célpontjává válik – és mindez egy dallam miatt. Fanyar, tragikomikus film az emberi természetről, egy dallal a középpontban.
 
Amiről beszélgetnek: Meddig kell még a balkáni háborúról beszélni, hogyan lehetne áttérni a békéről való eszmecserére? Tolerancia, demokrácia, a másság tisztelete, igazságosság, a különbözőség szeretete – vajon ezek csak divatos fordulatok? A háború által sérült emberekben nem kerekednek-e felül az indulatok, az ellenséges érzületek, az elfordulás a másiktól? Sőt a gyűlölet? A vallás segít-e a kiengesztelődésben, vagy inkább árt? Mi, magyarok, miért foglalkozzunk a Balkánnal? Okulásból, kíváncsiságból, szolidaritásból vagy azért, mert közeledni szeretnénk a délebbi országokhoz? Nem lehetséges, hogy a centrum-periféria tengely eltörött, és kis és nagy kultúrák vonzása helyett a kis kultúrák megismerkedéséről kellene elgondolkodnunk? Csak a „nagy” kultúrákból származhat érték?
 
A vendég Radics Viktória író, műfordító: „A Vajdaságban születtem, Zomborban, ahol sok nemzetiség élt, köztük csak kevés magyar. Többnyelvű, multikulturális közegben nevelkedtem, s a környező jugoszláv világ iránti érdeklődés meg a nyelvtanulás természetes volt számomra (mondhatni: életföltétel) – ezt a korabeli vajdasági magyar szellemi élet is támogatta és megerősítette. A délszláv kultúra elemi erővel hatott rám, és a kulturális természetem részévé vált. 1984 óta élek és dolgozom Magyarországon, tucatnyi könyvet, egyéb szövegeket pedig százszámra fordítottam szerb, horvát, bosnyák nyelvből. Van egy monográfiám Danilo Kišről. Esszéket is írok, többek között a Balkánról.”

Tags: film horvát műfordító Radics Viktória színház

hirdetés