hirdetés

Balla Zsófia estje

Nyitott Műhely (Bp, XII., Ráth György u. 4.)

Kezdő dátum: 19:00
hirdetés

Balla Zsófia beszélget verseiről Halasi Zoltánnal. Mindenkit szeretettel várnak, a belépés ingyenes.

Balla Zsófia
1949. január 15-én született Kolozsvárott, 1993-ban települt át Magyarországra. Előtte különböző romániai lapok munkatársa. 1972-85 között a kolozsvári rádió szerkesztője. 1992-től áttelepüléséig a bukaresti Hét munkatársa. Szabadúszó író, költő.

kötetei:
A dolgok emlékezete (versek) Kriterion, 1968.
Apokrif ének (versek) Kriterion, 1971.
Vízláng (versek) Kriterion, 1975.
Második személy (versek) Kriterion, 1980.
Kolozsvári táncok (versek) Kriterion, 1983.
Eleven tér (válogatott versek 1965-86) Magvető, 1991.
A páncél nyomai (versek) Kriterion, 1991.
Egy pohár fű (versek) Jelenkor, 1993.
Ahogyan élsz (válogatott és új versek) Jelenkor, 1995.
Triangulum avagy száz ördög közt három szentek (versek) Seneca, 1997.
Spirituoso (versek négy nyelven) Jelenkor, 1999.
A harmadik történet (versek) Jelenkor, 2002.

A harmadik történetről:
Különlegesen erős, kemény, egységes kötet. Azért nehéz írni róla, mert lehetetlen kihúzkodni a szövetéből külön-külön a motívumokat: mindegyik szál kiegészíti, megmagyarázza, alátámasztja vagy éppen cáfolja az összes többit, hirtelen optikaváltással látszólag vagy valóban megváltoztatva az értelmezést. A verseket átható szemlélet egyszerre kristályosan tiszta és önmagát csupán képnek tételező, akárcsak a „meztelen” tükör. Balla Zsófia tudja, hogy mi a különbség látvány és látszat között. „A tárgy mélyén egy másik tárgy dereng” (A történet mögött), „Egy másik rózsa áll a rózsa mélyén” (A rózsa) – a puszta látvány, a puszta történés sem az, aminek látszik, és a költő dolga, hogy egyszerre legyen objektív tanú és a léten átvilágló „más-lét” hírnöke. Már első olvasásra is azonnal érezhető, hogy a kötet tele van klasszikus nagy versekkel, de a sorozatos újraolvasások mindig újabb összefüggésekre és párhuzamokra derítenek fényt, és nemcsak a köteten, hanem Balla Zsófia egész költészetén belül is. A hét évnyi szünet, illetve inkább hét éves befele figyelés és megfeszített munka után megjelent kötet új korszakot jelez a költő életében és életművében. A nyelv, a ritmus és a képalkotás összetéveszthetetlensége megmaradt, de a hang más, még tisztább, még zengőbb: egyre időtlenebb. Összefoglalja az eddigi Balla-verseket, és ugyanakkor magába építve továbbviszi az egész modern magyar költészeti hagyományt. (Szabó T. Anna)

„Balla Zsófia új kötetében termékeny ellentmondások feszülnek. (...) Hangjának tónusa többnyire kissé megemelt, hogy így is fokozza a szavak helyzeti energiáját és az egész vers súlyát. Versvilágába nemcsak a mindennapi események, hanem a nyelvi önműködés esetlegességeit is csak szűrten engedi be. De további ellentmondásként nem a metafizikai (vagy metafizika utáni) kételyeket utasítja el, hanem az önáltatásnak azt a kifinomult formáját, amely minden emelkedett érzés elől az ironikus nyelvjátékba hátrál. Megerősítést ehhez – újabb meglepő ellentmondás – Petri György költészetétől kapott. A kötet súlypontja a Petri emlékének ajánlott Csöndfoltok. (...) Ha »A költészetben nincs arc meztelen«, akkor a közbeszéd imitációja is csak szerep. Petri tehát az önmagához való feltétlen hűség első pillantásra inkább morálisnak tetsző, de poétikai következményekkel járó elvére figyelmeztette Balla Zsófiát. Akinek legfőbb törekvése, hogy visszaadja a szavak megtépázott méltóságát. Az elmúlás fájdalmas vigasza, a porladó test visszatérése a természet örök körforgásába így fogalmazódik újra...” (Ferencz Győző)

Tags: Balla Zsófia Ferencz Győző Jelenkor Műhely Petri György vers

hirdetés