A Litera beszélgetéssorozatában a házigazda, JÁNOSSY LAJOS havonta egy ülésben, keddenként látja vendégül a kortárs irodalom színét-borsát, hogy az írókkal, költőkkel, literátusokkal teák és sörök fölött fesztelenül és szertelenül diskuráljon műhelytitkokról és olvasmányokról, álmokról és zenékről, nőkről és férfiakról, szenvedélyekről és emlékekről, utcákról és terekről, vagyis a városról és mindannyiunkról, akik „maradunk itt, maradunk”.

Az Itt van a város őszi szériájának következő estjén, november 29-én, kedden 18 órától PARA-KOVÁCS IMRE a vendég!

PARA-KOVÁCS IMRE író, újságíró, 1965-ben született Miskolcon. Volt tejipari szállítmánykísérő, plakátragasztó, könyvesbolti raktáros, üzletkötő, majd Budapestre költözött, ahol színházi közönségszervezőként dolgozott a Ganz-Mávagban. Ezt követően kérdezőbiztos, szellemi szabadfoglalkozású, művészeti vezető a Fiatal Művészek Klubjában, mezőgazdasági munkás külföldön. 1992-ben került a Tilos Rádióhoz, és még ugyanebben az évben a Magyar Narancshoz. Dolgozott a TV3-ban szerkesztőként, majd a Népszabadságnál, Magyar Hírlapnál volt publicista. Jelenleg az Amerikai Magyar Népszava Szabadságnál és a Hírszerzőnél publicista, a Hócipőnél humorista, a Sport TV-nél póker szakkommentátor.
Nős, Budapesten lakik, de ennek azért annyira nem örül.


Lassú fény című, 2004-es könyve ajánlójában olvasható:

Budapest, valamikor a közeli jövőben. A nagyvárosok környékén világszerte kialakul a Zóna. Rejtélyes istendögök hullanak az égből, a lakosságon agysorvadásjárvány söpör végig, mindennapossá válik a kannibalizmus. A városon belül káosz uralkodik. A kormányzat megsemmisítő-expedíciókat szervez a Zónába, a gyilkosságokat telepatikus médiumok, a Szörnyetegek hajtják végre. A regény hőse felfedezi magában a Szörnyetegek rejtett képességeit, és szolgálatra jelentkezik. Ugyanakkor leszámol addigi életével, elszakad minden emberi kapcsolattól. Félkegyelmű barátja, Davey az egyetlen, aki iránt felelősséget érez – bármilyen kegyetlen következményekkel is jár ez az érzés.
„Várom a reggelt, nyitott szemmel a sötétben, fekszem a szalmán, valahová visznek, valahová megyek. Megülepedett a levegőben a véglegesség és a boldogtalanság, nem mozdul semmi, pontosan tudom, hogy nem volt életem, és ami most kezdődik el, annak nincs értelmezése ebben a viszonyrendszerben".