Steiger Kornél: A sors a görög filozófiában című előadásával folytatódik a Korszerűtlen töprengések sorozat a Labirintusban.
A belépő 600 Ft.

A sors tematikát körüljáró előadás-sorozatban már elhangzott Márton László és Péterfy Gergely előadása is, Péterfy Gergely előadásából olvasható az alábbi három részlet:

"A Philoktétész című drámában az emberek úgy élik meg a saját sorshelyzetüket, pillanatukat, hogy felállítanak egy olyan referenciát, amihez képest teljesíteni próbálnak az adott szituációban. Tehát Philoktétész, Odeüsszusz és Neoptolemosz is valakikhez hasonlítani akarnak: megpróbálnak helyesen cselekedni úgy, hogy valakinek a mintájára élnek. Ennek a példakövető magatartásnak a furcsaságai gazdagítják a Philoktétész-történetet. Odüsszeusznak szinte minden szövegében ott van Zeusz: folyton rá hivatkozik, arra, hogy Zeusz akarata az, hogy ő így cselekedjen. Ha visszaemlékezünk az ügyeket ravaszan menedzselő Zeuszra, akkor ebben a dolgok paternalisztikus intézés kérdése köszön vissza..
A darabban semmiféle drámai akció nincs, az egész arra játszik rá, hogy a szó mennyivel nagyobb erő, mint a cselekedet. Ezt Odüsszeusz is többször elmondja, és később Héraklész is el fogja mondani a saját szemszögéből. Jó példa erre a szemléletre, hogy amikor Odüsszeusz beavatja Neoptolemoszt, hogy hogyan kell a cselt véghezvinni egyúttal azt is elmagyarázza, hogy ez ellen tiltakozik a jelleme. Amit itt mond az szofizma, ezt „szlengesen” okosságnak nevezhetjük Egyértelmű, mire céloz vele Szókratész, hiszen ekkor Athénban a rétorok és az egész gorgiászi találmány miatt óriási botrányok zajlanak, mert a rétori iskola azt állítja, hogy tulajdonképpen nem az igazságot kell mondani, hanem az igazság látszatát kell kelteni. A demokrácia utolsó évtizedének egész felbolydult világa ennek a végterméke. Nagyon sötéten, kiábrándultan ábrázolja az ión életbölcselet ezt a gondolatmenetet, melyben sokkal fontosabb az igazság látszata, mint maga az igazság. Az igazság mint ismeretelméleti fogalom még nem is nagyon létezik, csak a nyelv által teremtett látszatok. Ez egy nagyon erős gondolat az V. századi Athénban.

[...]
Ez az Odüsszeusz figura ennek a negatív megjelenítése, azt mutatja meg, hogy ez a fajta világnézet, ez a fajta verbális cselekvés milyen katasztrófákat jelent. Neoptolemosz is elmondja a saját szövegét, de abban a pillanatban, amikor kiesik ebből a szerepből, elakad a szava.

[...]
Bizalom, szeretet, szánalom, jóindulat, jó szándék: az ideális államban ezek a kulcsfontosságú tulajdonságok kormányozzák az embereket egymás felé. Ez a felfogás Szophoklész államelméleti, publicisztikai jellegű elégiáiban is felbukkan: ezeknek a tulajdonságoknak kell az embereket irányítani, nem pedig az Odüsszeusz által képviselt hierarchiának, cselszövésnek, az akarat mindenáron való keresztülvitelének."

Tags: Gondolat Márton László Péterfy Gergely