James Joyce Finnegans Wake szövegének magyaríthatóságosságáról.  Bozai Ágotával, a mű fordítójával Takács Ferenc beszélget.

Joyce utolsó műve végtelen nyelvi játék betűkkel, hangokkal, hallással, vallással, ki- és betörő mítoszokkal, kataklizmákkal, felettes és alantas énekkel, örök-kör-forgással, álommal. Vajon mik a fordítás korlátai?
"Finnegan építőmester a remegő kezű szabad kőműves a lehető legszélesebb széltelen úton élt szeszkazán fűtéses világításos hátsó szegleten. Eme bír-tokát (hülyék helye) anno nemtudnimikor a józsuai bírák előtt vették számba, amikor a szabadgondolkodó helvét még nem számta magát az írásra, törve törvény summa summarum (egy duhajnalon korkomoran stix passz, dezsába dugta fejét vű nézni, lemosni jövendőt, ám igen hamárost kihúzá, rettenet, móres, Mózes ötölhette ki, a jóféle lé sziszegve sisterge el, és a teremtés e helyt kivonulásba csapott át, az anyag nem marada meg, mintha demonstreálni akarná, milyen fröccsölő, ötökölő faszi a kinéz!) és farul fura évek hosszú során át ez a Bőhuzatú Iszákos culáger cipelt, rakott, kő követ követ, kő övön, házakat parton az élhetőseknek, tehetős Ennekésannak." (Bozai Ágota ford.)