A Veszprémben élő költő, művelődéstörténész határtalanná tágítja életterét: a város lépcsőit az Adriára meredeken lefutó sétányok rokonává avatja, kertjeit az iszlám kertkultúrával nemesíti, s elhozza zsákmányul San Ta pagodáinak, Marrakes piacterének élményét. Időben pedig több évszázadot barangol be velünk: őrzi az egykor fiatalon meghalt papköltő, Ányos Pál szellemét, a Cholnoky-fivérek legendáját, s megidézi a színház cowboykalapos rendezőjét, akinek porait a nevezetes viaduktról szórták szerte.

"Veszprém levegőbe épített város, ezt senkinek sem kell bizonyítani akkor, ha valaha járt benne, és hogy beérkezzék a centrumába, autóbuszjegyet vásárolt, avagy megkérdezte a helyes útirányt valamelyik siető járókelőtől. A település, ha köd üli ősszel a Betekints-, illetve a várat nyugatról övező Buhim-völgyet, valójában a levegőben lebeg; hogy ezt észrevegye valaki is, nem kell ahhoz Dózsa-városinak lenni." (G. J.)