hirdetés

Töredékek a Sokról - Balassa Péterre emlékezünk

Nyitott Műhely (1123 Budapest, Ráth György u. 4.)

Kezdő dátum: 19:00
19:00
2013. június 28-án, halálának tizedik évfordulóján szeretettel hívjuk a Nyitott Műhelybe Balassa Péter pályatársait, barátait és tanítványait beszélgetésre, közös együttlétre.
hirdetés

A beszélgetés kiindulópontja három részlet lesz Balassa Péter írásaiból. Az est felkért hozzászólói e részletek alapján mondják el, mit jelent ma számukra Balassa Péter életműve, hogyan látják szerepét, helyét, vitára kínált megállapításait. Szeretnénk, ha a hozzászólásokból és reflexiókból közös, mindenkit bevonó beszélgetés alakulna ki.

Felkért hozzászólók (akik eddig visszajeleztek): Bán Zsófia, Czeglédi András, Gelencsér Gábor, Halász Péter, Nagy Gabriella, Schein Gábor

A beszélgetés moderátora: Gács Anna

A kiválasztott szövegrészletek:

„Képzéscentrikus egyetem és a kiválasztódás szociális lehetővé tétele (nem pedig az állami ellenkiválasztódás) mélyen összefügg. Az európai kultúra elsajátítása és a szociális dimenzió végiggondolása összefügg. Hogyan lehetünk sokféle értelemben kultúráltak, ha nem vagyunk európai értelemben baloldaliak is? Ezt tágan értem, humanitás és szociális lelkiismeret összefüggésében, nem pedig kisajátító és a baloldali tradíciót elpusztító ideológiákhoz kötve. Szeretném megjegyezni, hogy Immanuel Kant kelet-poroszországi nyergesmester fia volt, Martin Heidegger pedig egy schwartzwaldi parasztemberé. A szociális lelkiismeret fontosságához tartozik az a kritérium is, hogy csak a hetvenes években pozíciókat szerzett amerikai típusú, kvantitatív szcientizmus gondolhatja komolyan, hogy volna oktatás nevelés nélkül, hogy a képzés határolt mennyiségű tananyag betanulását és alkalmazását jelenti. Figyelemre méltó, hogy a hetvenes évekbeli posztsztalinista liberalizálással polgárjogot nyert >>tudományosság<< (melynek persze a másik oldalon ára volt a 73-ban kiűzött lukácsista ideológusok, valódi filozófusok elleni hajsza, az egyetem dezideologizálása, ami önmagában is abszurdum) nem kérdez rá az egészre, ideológiailag eléggé szelíden közömbös (ez per deifnitionem bölcsészellenes magatartás!), tehát kölcsönös könnyedséggel tudott elvtelen kompromisszumot kötni a vármegyei és az államszocialista lobbikkal , noha tartalmilag kizárják egymást."

A bölcsészkar mint vármegye és mint gyár (Az ELTE Hallgatói Önkormányzati Tanács Napján elmondott beszéd szerkesztett szövege 1988 novemberéből). In: Hiába:valóság, 1989. A teljes szöveg itt olvasható: http://www.scribd.com/doc/147761411/Balassa-Peter-A-bolcseszkar-mint-varmegye-es-mint-gyar

„Thomas Mann szellemi helyzete a szellem helyzetével szemközt jóval tragikusabb a Bulgakovénál, akkor is, ha Moszkva valóban jobban emlékeztet az effektív pokolra, mint akár München. Mann alapkérdése ugyanis megoldhatatlan. Regényének tragikuma e megoldhatatlanság végigvitelében áll: hogyan szerethetjük azt, amit gyűlölnünk kell? Nagysága tehát éppen abban rejlik, hogy saját regényét is odaveti a németség teljes összeomlásának, a Zusammenbruchnak, és ezen nem változtat a protestáns kegyelemtant visszahangzó reménye sem. Műve azonos annak állapotával, ami a tárgya, ezért nagyszerű bukásnak lehet nevezni. Bulgakov szellemi helyzete összehasonlíthatatlanul reményteljesebb, noha mindennapi értelemben tökéletesen elviselhetetlen. Ezt tükrözi kegyelemfelfogása is, amely nem a reményen túli remény emblémája, hanem a valóságba visszaírt transzcendencia kézzelfogható lehetősége. Woland elégtétel-hadjárata a világ végső kerekségébe vetett bizalomról, a húsvétról tanúskodik – még mindig."

Két huszadik századi ördögregény. In: Majdnem és talán (T-Twins, Bp., 1995.)
A teljes szöveg itt olvasható: http://www.scribd.com/doc/147762189/Balassa-Peter-Ket-huszadik-szazadi-ordogregeny

„Azért vagyok pesszimista, mert nem látom a szabadság és a demokrácia, illetőleg a szellemi tekintély és a tekintélyelvűség közötti halvány egyensúly, finom átmenet világát. Nincsen strukturált társadalom, amelyben a nevelésnek dinamikus helye van, amelyben természetesen elfogadott dolog, hogy valaki valakit bemutat – ez önmaga, és neki is bemutatnak valakit, ez pedig a másik, a fiatal ember. A kettő között létrejön az, amit a pedagógia Erószának nevezek, amit egy kultúra annak nevezett évezredeken keresztül. A pedagógia Erósza szeretetviszony. A szeretetviszony még csak valami pozitívat sem jelent, nem feltétlenül azt jelenti, hogy szeretem a másikat, hanem hogy szükségem van rá. Ez valamiféle ráhangoltság. Ráhangoltság arra, hogy létrejöjjön a kultúra egyfajta folytathatósága. A folytathatóság egész egyszerűen azt jelenti számomra, hogy a tradíció végbemenjen. A tradíció mint folytathatóság, folytatás. Annak az igénye, hogy az értelmezés, a folytathatóság márpedig szükséges. Azt igényli, hogy belelássunk abba, mi mit jelent."

Hagyományról és humorról (Töredék). Balassa Péterrel Csontos Erika beszélgetett. In: Jelenkor 2003/12.
A teljes szöveg itt olvasható: http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=212

Az esten adományokkal lehet támogatni a Nyitott Műhely fennmaradását, munkáját.

hirdetés