Pocsékba mentem. De az én számból / hihetőbb így: pokolra szálltam.
Elhallgattak az urak, mert arról már tudott úgyszólván mindenki, hogy a fél falut a a Tisza jege alá dugták.
Olyan régen nem álmodtam szagos körtével.
A létbátorság abban az Istenben gyökerezik, aki akkor tűnik elő, amikor Isten eltűnik a kétség miatti szorongásban.
Nem kell felöltözni - szólt a festő -, hiszen csak a fejét festem le.
Pakkot ne sokat vígy magaddal. Remélem, a temetés után visszajössz.
Ne kerüljön a szemem alá...!
Felröpülni a világűrbe, mikor a talpam alatt ropog a káosz.
Magyarországnak nincs tengere, ellopták a csehek.
Te mégis / úgy lépj ki a széles, palotákkal övezett térre, mint aki a maga idejét jött / újrakezdeni.