hirdetés

Nádasdy Ádám

Lehajolok a cipőmet bekötni / és azt hiszem, hogy kortalan vagyok, / pedig a halál mindennap elindul, / legföljebb nem metszi az utamat / még egyelőre.

Georg Trakl – ford. Radnóti Miklós

Most csillag fészkel már az álmos pillán; / hűvös szobákban csöndes béke hallgat, / a szeretők szelíd szeméből immár / halk angyal lép elő, szárnya lankadt.
hirdetés

Hermann Hesse – ford. Kálnoky László

Megyünk, bánatos utazók, / éjjel, idegen tájakon, / kitartón s nem hallatva szót, / kettesben, de hová vajon?

Jónás Tamás

És mondanám még azt is, hogy épp az a szép benne, / hogy akkor múlna el, ha vége sose lenne. / De ez se igaz, az se igaz, egy valós: hogy fájnak. / S szerelemből, nem csendből születnek a tárgyak.

Petri György

mészhéj ingeben / karsztosodom a fehér / déli napon / mélyemben / csobogás

Seamus Heaney – ford. Ferencz Győző

Két ujjam közt a sima toll / Lapul. / Azzal ások.

Evellei Kata

Mert bár szemed, szakállad kékbe hajló, / legmerészebb álmodban se vélnéd, / hogy nálam nincs nyitva minden ajtó.

Bognár Péter

Köszönöm a vendéglátást, élmény volt, / Tudsz főzni, azt kell, hogy mondjam, élmény volt, / Van benned ellenállás, ez is élmény volt, / És az is, hogy van benned mindenféle élmény,

Nádasdy Ádám

Irány kéne elém és feladat, / utam gerincén szaggatott fehér csík. / Távolba nézni, ó, sosem merek, / ha erőltetem, a szemem bevérzik.

Nádasdy Ádám

ilyenkor elfelejtem, kit szerettem, / azt avatom be, aki idegen / s lassan rájön, akit már beavattam: / nem kell szeretnie, csak itt legyen.
hirdetés