hirdetés

Ez a nevetés

2004. 04. 23. - Ingo Schulze netnaplója

Lengyelországban, Csehországban vagy Észtországban nem történt meg (sajnos még Oroszországban sem, vagy alig), hogy a keletnémet tapasztalatot kelet-európai tapasztalatként értik. Természetesen a kelet-európai irodalom része vagyok, már ami a tapasztalatokat illeti. Itt végre ezt érezhetem.

Április hangja

Magyar Irodalmi Hallgatókönyv, 1. rész

A Litera rendezvényeinek rendszeresen helyet adó A38 állóhajót gőzerővel üzemeltető kulturális kht. kiadta első hanghordozóját. A CD-t a Szkárosi & Konnektor & Bernáth(y) szerzői csoportosulás neve fémjelzi.
E válogatásból Bornemisza Péter: Siralmas énnékköm és Balassi Bálint: Áldj meg minket Úristen című verseit adjuk közre most.
hirdetés

Mindentudás

A Mindentudás Egyeteme könyvváltozatának második kötete a Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg. A bemutatón megismerhettük a vállalkozás történetét és új törekvéseit.

Uniós nász

Konrád György A közép tágulása című kötetének bemutatója

Konrád György új esszékötete, A közép tágulása nyolc nappal az uniós csatlakozás előtt jelent meg a Noran Kiadó gondozásában. A kötetet Vörös T. Károly, a Népszabadság megbízott főszerkesztője mutatta be.

Kukorelly Endre: Majakovszkij utca, Vörösmarty tér

Első nyilvánosság extra

1974. augusztus 10-én este 8 körül álltam az esbjergi kikötő hídján, és nem tudom, mit csináltam. Álltam. Bámultam a többi embert, ahogy szállnak föl halál nyugodtan a Harwichba induló hajóra, és nem törődnek velem, észre se vesznek, mert ugyan mit vennének észre? Félre lettünk állítva, elvitték az útleveleket, ez a helyzet, Dániából mentünk volna ezzel a hajóval Angliába, úgy látszik, nem megyünk. Szépen fölszállsz, döng a lépéseid alatt a fém padló, keresel magadnak helyet a fedélközben, lehessen látni a vizet, már el is vagy vegyülve, megy ez, mintha egészen odatartoznál, oda is tartozol, hova máshova.

Dicsérni jöttem

A XI. Budapesti Könyvfesztivál elé

Dicsérni jöttem a csütörtökön kezdődő fesztivált, törvénytelen, felelőtlen, léha módon: előzetesen, ám evvel nem vállalok különösebb kockázatot mégsem, azt hiszem. Kizárólag akkor leszek bajban, ha elmarad - akkor a hajamra kenhetem megelőlegezett bizalmamat -, minden más esetben a siker előre borítékolható.

Magdalena Tulli: Vörösben

Magvető Kiadó

Az ünnep napja, amikor a főtéren lármás vigasságot, a szalonokban táncmulatságot tartottak, Loom számára minden évben az ünnepi ebéd, a húsleves és tormás hússzelet emelkedett unalmát jelentette a városi tanácsban, amelynek emberemlékezet óta tagja volt. Amikor odakészítették neki a fekete frakkot, a szobalány segítségével Emilka, a lánya is felvette báli ruháját, és kezdte lesni a szánt, amely a táncmulatságba repíti, egyenesen Kazimierz Krasnowolski - esetleg Augustus Strobbel? - karjai közé. - Embarras de richesse, de richesse, de richesse - énekelte kezét a szívére téve, amely őrülten kalapált.

Dr. Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban

Magvető Kiadó

Az érkezők pillanatok alatt felfedezik az udvaron felszerelt, öntözési célokat szolgáló vízcsapokat. Edények kerülnek elő. Felbomlik a rend, az emberek tolongva igyekeznek szomjukat oltani. Nem csoda, hogy ilyen türelmetlenek. Ötödik napja alig ittak vizet. Amit ittak, az is poshadt volt, és nem csillapította szomjukat.

Farkas Péter: Törlesztés - kivezetés a Gólemből

Magvető Kiadó

Ebben a könyvben mindenki sétál, vagy sétálni készül. Látszólag minden különösebb cél nélkül. Ugyanakkor végig érezni, hogy ezeknek a sétáknak tétjük van. Szólnak, pontosabban hallgatnak valamiről. Hogy miről? Talán a keresésről, talán a hazatérésről, talán a világ értelméről-értelmetlenségéről. A szereplők tudják, hogy nem érhetnek célba, de tudják azt is: nincs más választásuk, mint hogy megpróbálkozzanak ezzel. Nem lehet nem úton lenniük, le kell törlesszék adósságukat. Rejtélyes módon mindannyian (vagy mindannyiszor?) ugyanoda jutnak el. Farkas Péter könyvében nincs különbség álom és valóság között, ami megtörténik, az a múlté.

Berniczky Éva: A tojásárus hosszúnapja

Magvető Kiadó

A helyiérdekű trolin tovább lötyögött benne a férje hangja, olyan bizonytalan vagyok, csapódott vissza a Rafanda huzatos falairól, akadozva bár, némi sistergéssel bejött a kép is, egyenesen közvetítette Hajast, amint a kezét tördeli, áll tanácstalanul a pucéran lógó villanykörte alatt, a sárga fényben elszíneződik arcán a papírvékony bőr, alatta a tintás erek, ki érti ezt, tavaszra mindig borsózöld színűvé penészedett, inkább kikapcsolná a pazarlója, úgy sem fizetik rég a villanyszámlát, és kimenne a napvilágra. Egyszer elhagyom ezt a balféket, akkor még rendben találta, hogy ilyeneket gondol, a szabadság bátorrá teszi a szabadulót, elfelejti, mi elől menekül.
hirdetés