hirdetés

Szilasi szerint

Novemberi mustra

Nem árt ismételgetni, úgyhogy mindenekelőtt - rajtam ne múljon - én is leszögezném: egy magyar író, Kertész Imre, 2002. október 10-én Nobel-díjat kapott. Erre vártunk, úgy nagyjából Janus Pannonius óta. (Noha éppen ő - jóllehet maga a díj akkoriban, ugyebár, még nem létezett - ráadásul, végülis, bizonyos értelemben: megkapta.)

színház

Vödör és vér

Hamvai Kornél: Kitty Flynn, szerelmes bulvárkrimi két felvonásban, Vígszínház, rend. Novák Eszter, dalszöveg : Varró Dániel  

"Hamvai Kornél a Vígszínház felkérésére pörgős bulvárdarabbal rukkolt elő. A KittyFlynn több műfaj sikeres ötvözete: a krimié, a szentimentális melodrámáé és a bohózaté. Hamvait valós történet ihlette: az 1870-es években Adam Wirth és Charley Bullard kirabolta Bostonban a világ legbiztosabbnak hitt széfjét, s a rengeteg pénzzel Londonba menekült. Szállásukon mindketten viszonyt kezdtek a recepciós lánnyal, Kitty Flynnel, majd "édes hármasban" éldegéltek tovább.
Hamvai azonban a talált főszereplők közegét komikus figurákkal dúsítja fel, s darabjában a bankrablók három nap leforgása alatt kenyértörésre viszik a dolgot."
hirdetés

könyv

Fény

Szabó T. Anna: Fény, Magvető, 2002

Okkal tehetjük fel, hogy Szabó T. Anna szövegeinek a mai (professzionális és félprofesszionális) líraolvasásban betöltött, nem egészen körültekintően kijelölt helyét az 1995-ben megjelent Madárlépte hó című kötet Lator László által jegyzett előszava rögzítette. Túl azon, hogy Lator egy vélhetően a modernség végére jellemző költészetfelfogás nevében nevezte a versek legfőbb erényének "fegyelmezettségüket", még líratörténetileg is nehezen indokolhatóan kötötte azokat egy - kánonok fölöttinek vélt - empatikus olvasásmódhoz: "Mintha leginkább az Újhold hagyományát folytatná."

Szilasi szerint

Szakmai önéletrajz

Szilasi szerint

Publikációk

könyv

Vér és arany

Szálinger Balázs: Első Pesti Vérkabaré, Palatinus, 2002

A kabaré a könnyű szórakozás intézménye, a vér viszont a fájdalom és a halál nem alvadó szimbóluma. De vajon mit is jelenthet a "vérkabaré" oximoronja Szálinger Balázs néhol nosztalgikus, néhol kifejezetten hagyománytagadó dalköltészetében? Miféle könnyűséget ígérhet a vérkabaré, melynek elképzelt színpadán a szeparékba húzódó vérszomjas nézők tapsának ütemében vérző vagy festéktől vöröslő nők produkciói követik egymást. És hogyan olvasódnak ennek fényében az efféle sorok: "Egy nyáladzó vendéget kért a színre, / s mire visszaült, vörös volt a nyál. / S százat kért, hogy százát arcon legyintse, / s ma mind a száz csodadoktora vár" (Vér az ágon)?

könyv

Lóstaféta

Kántor Péter: Lóstaféta, Magvető, 2002

A "lóstaféta" szó szükségképpen beindítja az asszociációkat: nyilván versenyről van szó, ahol lovak váltják egymást, amelyek (akik?) lóhalálban vágtáznak a cél felé. Ez volna Kántor Péter új kötetének kulcsa? A hajszoltság, a rohanás a cél felé, vagy a váltás? Nem, semmi esetre sem; a költő a kötet fülszövegében rögtön el is hárítja - és meg is erősíti - ezt az értelmezést: "Nem lóverseny! - szokták mondani. Hát nem is. Meg igen is - tudja ezt mindenki."

könyv

Bíró Péter

Bíró Péter: Hazafelé, Magvető, 2002

A Hazafelé című regény védtelenül, kissé magányosan lépett be az irodalmi térbe: bár szerzője második könyve ez, az a 11 év, amely Bíró első könyve, a Csak ami van megjelenése óta eltelt, csaknem ismeretlen, az elsőkönyvesekhez vagy a pályakezdőkhöz hasonlatos szerzővé tette Bíró Pétert. Hiszen nem egyszerűen távol vagyunk már 1991-től: Bíró Péter a két könyve közti szünetben folyamatos jelenléttel, folyóiratbeli publikációkkal sem építette önmaga írói imázsát, éppen ezért a Hazafelé most a szerzői "védjegy" védelme nélkül kerül az olvasók kezébe.

könyv

"Konyha" és "Tűzhely"

Oravecz Imre: A megfelelő nap, Jelenkor, 2002

Oravecz Imre új verseskötetében a négy évvel korábbi Halászóember hagyományát követi, akár kettős értelemben is. Egyfelől - az ábrázolás szintjén - a felidézett szajlai múlt tradicionális rendjét áhítja, s ebből a vágyból új, másodlagos tradíció születik: a tradícióvesztés feldolgozásának tradíciója. Másfelől - az ábrázolt világgal egylényegű nyelvi kidolgozás szintjén - a már megtalált deiktikus-monoton hanghordozást folytatja, árnyalja, rétegezi, ha tetszik: kérdésessé teszi, újra és újra, új és új variációk formájában próbálgatja, mint aki már csak ezt tudja, ezt akarja, mert ezt elfogadta.

könyv

Végtelenbe futó, ádáz csínytevések

Darvasi László: A lojangi kutyavadászok, Magvető, 2002

Darvasi László, a kortárs magyar irodalom talán legnagyobb kedvű mesélője, anekdoták, beszélyek és legendák fantáziadús kiagyalója és átírója, legutóbb megjelent könyvében, A lojangi kutyavadászokban különös, távoli vidékre, kiszámíthatatlanul veszedelmes viszonyok közé invitálja olvasóját.
hirdetés