Credo Elvem vivere. A február sötét hónap. Felettébb alkalmas a depresszióra. Mivel azonban a depresszió tulajdonképpen csupán súlyos interpretációs gyengeség (a szellem jelentés- és értelemtulajdonító erőinek valamiféle kóros gátoltsága), talán megelőzhetjük, ha az év e veszélyes szakaszában poézist keresünk ott is, ahol máskor nem szoktunk.

Véget ért a 34. Magyar Filmszemle, amely irodalmi sikert is hozott. Szilágyi Andor író, drámaíró A Rózsa énekei című filmjéért a legjobb forgatókönyv díját nyerte el. Nem panaszkodhat a korábban Megálló címen futó Jött egy busz... című film népes alkotógárdája sem: Schilling Árpád, Török Ferenc, Bodó Viktor, Pálfi György, Mundruczó Kornél kollektív alkotói díjat kapott.

Sajátosan merész képi nyelvet és színvilágot - mint erős dramaturgiai eszközt - használ alapos átgondoltsággal a rendező. De kapaszkodjunk erősen a süppedős nézőtéri fotel karfájába!

Monodrámát megfilmesíteni vakmerő kihívás. Amennyire hazai pálya ennek a műfajnak a színház, annyira ellenálló színtere a film. Merész és kockázatos vállalkozása ez a mindenkori alkotónak, akik bizony nagy fába vágta a fejszéjét.
     Sas Tamás nem használt kibúvókat, könnyű áthidaló megoldásokat, kerülőutakat. Meghagyta a makacs műfaj összes legyőzendő elemét.
     Egyetlen főszereplő, szüntelenül a figyelem fókuszában. Egyetlen zárt tér. Egyetlen rövid időegység. Egyetlen jól kifeszített gondolati ív, remekbeszabott drámai kontextusba ágyazva.

"Én odaadtam Elemérnek a forgatókönyvet, semmi hátsó szándékkal, valójában csak mint régi barátomnak meg volt mesteremnek. Ott volt nála már hetek óta. Gondoltam, majd egyszer mondja el, hogy tetszik, nem teszik, szevasz. De eléggé meglepődtem, amikor azt mondta, hogy elolvasta a könyvet, és hogyha úgy gondolom, akkor - szó szerint ezt mondta - mellém áll ebben a történetben."

Nádas Péter egy éven keresztül minden nap készített egy fényképfelvételt a gombosszegi kertjében álló terebélyes vadkörtefáról. Kilenc évvel ezelőtt, Budapesten, egy meleg, fülledt kora nyári szerda délutánon az író klinikai halálától a reanimációig körülbelül három és fél perc telhetett el. Ebből az élményéből született Saját halál című elbeszélése, amely az Élet és Irodalomban jelent meg [2001/51-52.]. Az elbeszélés újabb német nyelvű kiadása nemrég látott napvilágot és érdekes újdonságokkal szolgál. Lényegesen eltér a magyar eredetitől, mert egy százhatvan képből álló, Nádas által készített fényképsorozat kíséri a visszaemlékezés kockáit.

Midőn az ünnep közeledtével levonultam családommal a térképről, a karácsonyi dupla ÉS-t, a Magyar Lettre és a Budapesti Könyvszemle téli számát, valamint a decemberi Holmit és Nagyvilágot vittem magammal a behavazott vidéki birtokra. (Továbbá John Le Carré 2002-es Az elszánt diplomatáját, Vincze Béla 1999-es cabernet franc-ját meg ipari mennyiségű Mint Juleppe-koncentrátumot, de ez nem tartozik ide, vagyishogy mégis. És nem is választottam rosszul.)

...hanem mi is, akik Garaczi könyvét olvassuk. Nem tehetünk mást, mert a szerkesztői megjelölés szerint 47 bagatellt tartalmazó könyv azonnal, az első mondattal beránt fénykörébe, abba az üde övezetbe, amelyben aztán kedvünk szerint császkálhatunk és bizonyos, hogy unatkozni nem fogunk. Az unalom hiányát pedig a szövegeket életre hívó és mozgásban tartó, az emberi szellem egyik legnemesebb képességének nevezhető erő, a humor helyettesíti majd. A helyzet nem meglepő. Garaczi eddig sem mérte szűken lucidus intellektusából fakadó szellemességeit, ekképp a recenziónak egyik választott lehetősége önálló helyet találni ennek a könyvnek, vagyis azzal a feltett szándékkal gondolkozni róla, amelynek célja, hogy valami olyasmire hívja fel a figyelmet, amitől a Nevetnek az angyalok nem pusztán lábjegyzete, színes és anzikszos függeléke lesz a Garaczi-prózának.

Kint leszel a Lovin Szilveszterkor?
Az év végi őrjöngés legjobb pillanata sokak számára a szilveszteri futam az Ügetőn. Városlakók és kiglancolt tartozékaik úgy tesznek, mintha értenék, mi zajlik a pályán, bár valójában beszélgetni, forralt bort szürcsölni és persze egymást méricskélni jönnek. A vérbeli fogadók egy része rutinosan kihagyja ezt a versenynapot, ha mégis kimerészkedik, morcosan gubbaszt a lelátón, igyekszik kikerülni minket, a sok alibiző idegent.

Mordecháj a bibliai Eszter királynő nagybátyja és egyben nevelőapja, belátó okosságáról, Istenhez és a hitéhez való hűségéről és népe iránti elkötelezett szeretetéről lehet ismert, de csak Schein Gábor újraolvasásában válik az Eszter könyvében olvasható történet főszereplőjévé. Schein Gábor, aki eddig elsősorban költői, műfordítói és irodalomtörténészi tevékenységével vívott ki elismerést, idén jelentkezett önéletrajzi elemeket is felvonultató első prózai munkájával, egy kisregénnyel, melynek lapjain egy huszadik századi zsidó család fájdalmakkal és veszteségekkel, de gyarapodással és sikerekkel is teli életének története bontakozik ki, de nem a megszokott módon.