Szó esik arról is, hogy az irodalmi táborok is jó terepei az efféle visszaéléseknek, csak úgy, mint maga az irodalmi élet, ahol sok kapcsolat informális helyszíneken és szituációkban szövődik. - A JAK-tábor harmadik napjáról Hidas Judit bejegyzését olvashatják.

Én sok tekintetben Kukorelly Bandi álláspontján vagyok, gondolom ott a csütörtöki széken, akárhogy is van párbeszéd kell, párbeszédképes emberekkel. Mert vannak. Odaát is. És ideát is. - A JAK-tábor csütörtöki napjáról Sopotnik Zoltán bejegyzését olvashatják.

A teraszon emésztő hordák perisztaltikáját a sztoicizmusról és ataraxiáról folyó diskurzus egyengette, szóba került a taoizmus is, majd a héderezésnek véget vetett egy újabb harangszó. - A JAK-tábor első napjáról Kerber Balázs és Körtesi Márton beszámolóját olvashaják.

A versműhelyezés jellemzően nem eredményez mást, csak reflektálatlan, megmeszesedett taburendszerek ratifikálását. Iránymutatást kap mindenki, hogy mi a menő, és mi az, amiről és ahogyan nem lehet beszélni. Mennyi frusztrációt lehet átnyomni a másikba, miközben egy vesszőhibáról vitatkozunk? Értelemszerűen bármennyit. – A Kóspallagi Írótanya Táborból Csete Soma jelentkezik.

...a nagyszobába benézve látjuk, hogy gyűlnek a kommentárok a szövegfalakon, a táborozók egymás pályamunkáit a Szöveggyár-táborokból ismerhető módszerekkel (is) vizsgálják, kritizálják. Ezt egyszerűen jó látni. – A Kóspallagi Írótanya Tábor naplóját Vida Kamilla írta.

24 tehetséges kamasz és egyetemista, akik közül az utolsó kettő este 11-kor érkezik több órás utazás után. Zseblámpával és zenével közelítünk feléjük a sötét erdei úton, megtaláljuk őket, teljes a csapat. – Az első Kóspallagi Írótanya Tábor naplóját Borda Réka írta.

Hogy már megint minket visznek, az nem kérdés, hanem tény. Na de hol van a Vermesser, és főleg hol van E.P., a mi E.Pénk, nagyon rosszul fest ez így leírva, szóval hol vagy, Péter, hogyha hallasz minket, netán hallottad tegnap Bélát, akkor küldj valami jelet, nem mintha megnyugtató lenne tudni azt, mégiscsak létezik a túlvilág. – A Látó folyóirat szilágybagosi táborának naplóját Orkesztra Gabó néven Márton Evelin és Vida Gábor írta.

Az irodalom lehet, még ember nélkül is kiválóan ellenne, ellene, főleg hogy akkor nem hadoválna róla senki marhaságokat. Tegnap? Persze, hogy tegnap minden jobb volt, minden jobban ment, hiszen ott függött a horizonton annak reménye, hogy még további éjszakákban ütközhetünk egymásnak, s hullhatunk alá meteoresőként. – A Látó folyóirat szilágybagosi táborának naplóját Orkesztra Gabó néven Márton Evelin és Vida Gábor írta.

Szárnyalásuk éppoly hasztalan, mint a mi kígyóként tekergő mondataink, de hát az élet már csak ilyen, s igen, frászt az utókornak, egy nagy frászt, bár mintha kicsit sajnálnánk is ezt a szegény utókort, anélkül, hogy bármit is tudnánk róla... – A Látó folyóirat szilágybagosi táborának naplóját Orkesztra Gabó néven Márton Evelin és Vida Gábor írta.

Úton haza Dániából. Buszon huszonnegyedik órája. Még hat van hátra. Már túlléptem a tűréshatárom, átléptem két országhatárt, már elkerülhetetlen a csapongás. – Ezen a héten a Litera gyakornokai írják a netnaplót. Az ötödiket Szilasi Flóra.