Tóth is levágatta a haját, miképpen a felesége, a fia, illetve nagylánya. Szokásos kopasz magyar család lettek. Tényleg praktikusabbá és harmokikusabbá vált az életük. - Darvasi László rendhagyó naplója szombatról.

- Én meg Tóth lány vagyok! – rikkantotta egy nő, s már emelkedett is. Csakhamar megannyi Tóth lebegett a tér fölött. Sőt, már a környező utcák fölött is voltak néhányan. - Darvasi László rendhagyó naplója péntekről.

- Képzed, drágám, azt álmodtam, hogy kisgyerek vagyok. Kantáros, térdzoknis kisfiú! Olyan nagy volt minden. A házak, a fák. Az ég. A felhők, az emberek! Tóth felesége kis fokhagymát reszelt a kétszersültekre. - Ilyesmit bárki álmodik... - Darvasi László rendhagyó naplója "örkénykékkel".

- Tóth úr! Khm. Lajos, nem akarom fölöslegesen húzni az időt, szeretnék magával közösülni – mondta a szomszédasszony, és olyan arcot vágott, mint akit kellemetlenség ért. - Darvasi László rendhagyó naplójának harmadik része, szerdáról.

- Hadd kérdezzem már meg, Tóth úr: miért tette? / Tóth várta már ezt a kérdést. Megreszelte a torkát. Kicsit fájt, a nyakhúsába vágott a kötél. / - A remény miatt. - Darvasi László rendhagyó naplója "örkénykékkel". A második nap.

Darvasi László sorozatának első darabja az Élet és Irodalom Örkény-összeállításában jelent meg nemrég. Ez az írás inspirálta rendhagyó naplóját, amelynek bejegyzéseit Svájcból küldi a Litera olvasóinak.

Midőn ezt írtam, meg még egy csomó mindent, csak az már elszállt, füst tört elő a laptopomból... - A Magvető Kiadó műhelynaplóját szombatról Király Levente írta. 

Kántor Péter még egy verset átírna, telefonon megbeszéljük, hogy este találkozunk. Néhány hete első olvasója lehettem egy csodálatos új ciklusának az Európa (lánykori nevén: Sziget) cukrászdában. Állati boldog voltam. Irodalmi kultusz ide, kéknadrágos rajongás oda, nagyon jól esett. - A Magvető Kiadó műhelynaplója péntekről Szegő Jánostól.

Minden nemzedéknek megvan a maga fordulata, a maga felismerése. Az enyémnek – ennek a harminc felé járónak – talán az, hogy a szabadság elérkezése nem vetett véget a történelemnek. - A Magvető Kiadó műhelynaplóját csütörtökről Turi Tímea írta.

„Mintha egy végtelenül finom, de épp ezért áthatolhatatlan függöny választana el önmagamtól és mindattól, ami a testem határain kívül fekszik. De már a testem is. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy testemre a sajátomként tekintsek. De akkor mégis kié, ha nem én birtoklom.” Így kezdődik. Durr bele a közepébe... - A Magvető Kiadó műhelynaplóját szerdáról Király Levente írta.