hirdetés

Kimenni Karácsonykor pihenni, de vérre megy

2003. 12. 26. - Kiss Noémi netnaplója

Kerülök-fordulok és már Mátyásföldön az egész családom. Apám és a testvéreim dicsérik a konyhát, persze a férfiak ehhez úgysem értenek, anyukám szerint túl modern lett, és mire észbe kapok a család rendezni kezdi a hálószobámat. Apukám szerint nem jó a komód az előtérben, M. elveszi a dohányzóasztalomat, mert nála jobb helye lesz, ad helyette egy barnát, N. pedig levesz a falamról egy képet és kicseréli egy másikkal.

Mennyből az angyal versus Télapó

2003. 12. 25. - Kiss Noémi netnaplója

Most lettem nő, mert van konyhám. Itt fogok állni, ha lesz családom, mindig a konyhában leszek. Írni is itt fogok, a falra szerelek majd egy olvasólámpát. Olvasni is itt fogok. Hazudni is és megcsalni is. Féltékenységi jelentet is a konyhában rendezek majd. Előveszek egy papírt, összeszámolom, kiket hívok meg vacsorára, elkészül január végéig egy lista.
hirdetés

Kurta-furcsa vég

2003. 12. 25. - Peer Krisztián netnaplója

E naplóval búcsúzik Peer Krisztián, ezidáig egyetlen szerzőnk, aki felrúgva a netnapló-írás megszokott kereteit egy hetes naplóját több részletre tagolva két hétnél kicsit hosszabb idő alatt írta meg. De minden jó, ha jó a vége, a darab kész, a karácsony telik, ajándék kötetek lapjai közül feltekintve szurkolunk érte, s reméljük, már a háta sem fáj.

Úton, haza

2003. 12. 24. - Jánossy Lajos búcsúnaplója

Majd a visszaút, végig a Balaton partján, vissza a városba, ezért is jó volt lesz elutazni, hogy visszagyere az ünnepekre, leszállj a Kelenföldön délután, már minden üres, legfeljebb nagyszülők unokákkal az utcákon, fel a tizenkilencesre, a Kosztolányin le a cuccot, séta a Tó körül, amit a második körnél anyádékhoz kanyarítasz, ahol a begyakorolt rituálé, a fatörzs nyeszetelése, állványba helyezése, jobbra dől, mondja majd anyád, most meg balra, de végül beáll az egyensúly, állunk hárman a fa körül, tavaly még négyen voltunk, de valójában mindenki ott lesz.

Karácsonyi ének

2003. 12. 23. - Jánossy Lajos netnaplója

Józsi már az ajtóból kifordultában vette észre, hogy a vendég, akárha vendégségből, távozik, utána eredt és az estéhez illő tapintattal közölte vele az összeget, mire a néger férfi immáron akcentus nélkül, ékes magyarsággal közölte, hogy "Jézus ma nem fizet" és az Astoria felé ballagott, könnyű léptekkel.

Egy karácsony előtti nap Budán

2003. 12. 22. - Jánossy Lajos netnaplója

Soha nem találkoztam olyan háziasszonnyal, aki olyan bájjal szolgálta fel ehetetlen menüsorát, mint Orsi. Soha nem láttam olyat, aki ilyen szorgalommal, odaadással, rockreménnyel készített volna legfeljebb az ENSZ-nek a legszegényebb afrikai országokba szánt segélycsomagjaiban elképzelhető táplálékot. Nem tudom, hogy állnak az üzbégek, demográfiailag például mi a szitu, de elég elszánt nép lehet.

Hatodik

2003. 12. 21. - Peer Krisztián netnaplója

A napok folyása - ki sejtette? - gyorsabbnak bizonyult, mint az írás röpte, de nem szabadkozom. Inkább felidézek egy régi félrehallást. Sokáig hittem a legviccesebb magyar popelőadónak már nem emlékszem kit, azt énekelte: "Vége van már a hétnek, a hétvégi bulik egymásba érnek." Azaz a hét, mint időszámítási egység értelmét (jelentését) vesztette, éljen az idő új tagolása!

Jegyzetfüzet

2003. 12. 21. - Jánossy Lajos netnaplója

Elmozdítani a látószöget. Ahogyan a kérdéseknek mindig van kérdezettjük, irányuk, úgy a reménynek, az örömnek nincs - a "tekintet" nem beállítandó, nem fixálandó, hanem tárgytalan. Figyelő, amely nem szemel ki semmit, hanem a teljes, "körkörös" horizontot igyekszik szemmel tartani. A láthatatlan látható - a horizontok szélei.

Piac, Próza, Pilinszky

2003. 12. 20. - Jánossy Lajos netnaplója

A napot "költői esttel" zártam, Pilinszky szabadesés című, utolsó verslemezét hallgattam meg, amelyen rövid és érzékeny Kurtág-Kocsis-Jeney-Perényi zenei hozzászólások tagolják a verseket, Pilinszky kései korszakának rövidebb, szűrtebb, eszköztelenebb műveit és a második oldalon magát a szabadesést, ezt a regényrészletet, amelyet eddig nem ismertem, új-régi a lemez.

Rendhagyó retrospektív

2003. 12. 19. - Jánossy Lajos netnaplója

Tíz év után futottam össze a lánnyal, Andreával, akinél a kilencvenes évek első harmadát töltöttem, pontosabban, akinek lakása számomra a kilencvenes évek első számú bázisa volt. A Székely Mihály utcát gyakran Solymosi Bálint gerillatársammal együtt kerestük fel a legképtelenebb napszakokban, tehát bármikor...
hirdetés