hirdetés

Kegyetlen véletlenek péntekje

2003. 10. 11. Karafiáth Orsolya

Mint minden reggel, ez is zord módon indult. Rövidke hajam égnek állt, retardált macskám – aki egy éves kora ellenére még mindig szopik – összenyálazta fiatal testem, a kávéfőző szétdurrant, a lágytojás bekeményedett. És senki ne gondolja, hogy a többi ennél jobb lesz. Elég, ha annyit írok, hogy most szombat, negyed kettő, és én az ELTE Szociológiai Intézetének egyik szemináriumi termében gépelek. Hogy hogyan kerültem ide? Nos, ezt a hanyatlástörténetet fogom a következőkben pontokba szedni.

Hófehér macskák csütörtökje

2003. 10. 10. Karafiáth Orsolya

Ha vásárol, egy lendülettel vágja kosarába magának a szójatejet, nekem a sört. (Egy a közös pont: mindketten vegák vagyunk.) Megjegyzést tesz műanyag ruháimra, reggelente jógázik. Ilyenkor én húzkodom a szőrt a hónaljából, múltkor két napra berobbant a nyaka miattam.
hirdetés

Roppant hideg hagymák szerdája

2003. 10. 09. - Karafiáth Orsolya

Ovidiusszal szólva: szarból nem épül vár, de ez tán mégse szar, mégiscsak az életem, bármily eseménytelen is. Meg különben is, időközben lett egy titkos életem, van bizony most már nekem is. Lefogom ezt a gátlástalan kezet, semmit se fedjen fel belőle, egy pisszenést se róla, egyetlen kósza betűt se, ez így van rendjén. A monitor szélét csak nem hajthatom be, mint a régi emlékkönyvekét, hogy te kis piszok, nem látod, hogy titok?!
hirdetés