...a fordítás alapjaiban véve létszükséglet is – különösen a kis nyelvi közösségek számára, és különösen most, amikor előtérbe kerülnek és fokozatosan felgyorsulnak a különböző integrációs folyamatok, amelyek azt a látszatot sugallják, hogy csak egy világkultúra létezik. – A Balassi műfordítói nagydíjas Vickó Árpád, szerb műfordító beszéde.
Igazi hivatásának, azt hiszem, mégis a tanítást tekintette. Akkor is, amikor naponta ingázott Budáról Bicskére, ahol az általános iskolában hátrányos helyzetű roma gyerekeket tanított magyarra, s akkor is, amikor az ELTE oktatója lett. – Szénási Zoltán búcsúzik Rónay Lászlótól.
Most a szív fölött ülök, nem is tudom, mi legyen az óratorony, a város feje vagy a szeme, mindenesetre a faágak és a mókusok közül figyelek, állandó partnereim a kis vörös és a barnásabb (állítólag van egy harmadik is), a harmonikás és a harangok. – Új sorozatunkban Tóth Kinga HuBook.de felkérésére írt városírói jelentéseit olvashatják magyarul a Literán.
Nézel egy részeg arcot vagy egy zöldséget mosó kezet a káván, egy fánksütő asszonyt, és meg kell ráznod magad, hogy hova kerültél. Egy szőlőszem, egy régi pohár vagy egy templomban somfordáló kutya is kelthet ilyen tünékeny szenzációt: régmúlt van. – Radics Viktória 2flekken.
A Sas-hegy vakfolt maradt sokáig, kivéve a nyolcvanas éveket, amikor a Moszkva térről falkákban csaptunk le különböző városrészekre, estünk be ismeretlen címekre. Sötét, neonfény lóbálta utcákon mentünk, részegek voltunk, valaki mindig vezetett, mutatta, kereste az utat. - Jánossy Lajos 2flekken.
...ami tegnap még játék volt vagy rögtönzött kaland, az ma már történeti tény, holnapra pedig rangos műemlékké emelkedhet. Ha csak nem történik velük az, amiben nagy mesterek vagyunk különben, nevezetesen, hogy sikerül végleg leradíroznunk a falakról őket, és ezzel kitörölni az ország emlékezetéből a kulturális narrációk egy egész fejezetét. – Perneczky Géza írása a budapesti falképekről.
Szerintem Zoltán Gábornak mélységesen igaza van mindabban, amit az Auschwitz-, illetve Trianon-traumáról mond, hiszen nyilván nem úgy érti, hogy sokaknak ne lenne az előbbi, inkább azt, általánosan, hogy a magyar társadalomnak az utóbbija van. – Demény Péter válasza György Péter írására, amely Zoltán Gáborral készült interjúnkra született.
A számtalan, Itália-járás ihlette irodalmi mű közül Sándor Istvánét (1750–1815) mutatom be. A tudós-író, bibliográfius Itália-élményét is összegző útleírását 1793-ban, Győrben tette közzé Egy külföldön útazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei címmel. - Lendület című sorozatunkban Dóbék Ágnes írását olvashatják.
...a lapos közhelyek mocsarában olykor esélyt adhatnánk a kéznyújtásnyira fekvő múltunk megértésének is. Talán jobban értenénk azt is, hogy mi történik ma körülöttünk: jelenünk minden ízében történeti. – K. Horváth Zsolt 2flekken.
Az különösen tetszett neki korábban, hogy a hagyományokhoz ragaszkodó öreg Meinl utódai még a kilencvenes években is minden boltjukat kávédarálókkal szerelték fel. A Svábhegy megállót belengte a monarchia nosztalgia-illata. – Modor Bálint 2flekken.
