hirdetés

Nagyon csilli-villi

2015. augusztus 25. - József Attila Kör

Valahogy nem sírjuk vissza a tavalyi balatonszemesi túlélőtábort, bár az új szigligeti kastély talán pont a másik véglet: annyira nagyon csilli-villi minden, hogy az ember saját magát pisszegi le a folyosón, ha hangosabban talál lépni a kelleténél. - A JAK-tábor keddi napjáról Braun Barna bejegyzését olvashatják.

hirdetés

Valahogy nem sírjuk vissza a tavalyi balatonszemesi túlélőtábort, bár az új szigligeti kastély talán pont a másik véglet: annyira nagyon csilli-villi minden, hogy az ember saját magát pisszegi le a folyosón, ha hangosabbat talál lépni a kelleténél. Azért persze élvezzük: mindenhol van WiFi, a kaja több mint tisztességes, a személyzet kedves. Meg általában minden együtt van, ami az igazi „JAK-tábor feelinghez” kell.

Nem tudtunk sokat aludni az új kastély egyik luxuslakosztályán, bár a nulladik napon kellőképpen elfáradtunk. Nem baj, Czinki Feri átmeneti lakótársammal így legalább pontban megérkeztünk a tervezett reggel nyolcas stábmegbeszélésre. Kilenc felé derült csak ki, hogy mi vagyunk csak ilyen sztahanovisták, valójában kilenc és nem a reggelinél, hanem a leköltöztetett JAK-irodában. A napi teendők megbeszélése után Ferivel elindulunk a tapolcai Tescoba bevásárolni az esti bulira.

Éppen kifelé tartunk az áruházból, amikor Kele Dóri hív, hogy nem csak feldíszítené a kastélyt (különböző hangulatos lampionokkal, meg ilyen krepp-papírvirágokkal), hanem minden ágyra „welcomecukorkát” is tenne. Életünk egyik legkétségbeejtőbb feladatát kapjuk: megtalálni a legjobb árértékarányú cukorkát a három egymás melletti tapolcai áruház valamelyikében, végül az Aldi saját márkás karamelizált cukorkáját választjuk és elindulunk vissza a sörrel.

Mire visszaérünk, már javában megy a pörgés a szervezéssel: jönnek az emberek, halmozódnak a problémák. A kastély már fel van díszítve, de az irányító és tiltótáblák még nem készültek el. Mivel mindenki nagyjából három dolgot csinál egyszerre, öten két óra alatt végül csak megfogalmazzuk úgy a szövegeket, hogy azok kedvesek legyenek, informatívak és még helyesek is. Sajnos Feri bezárja a laptopomat a szobába, így még egy óra kell, de mire a nagy ember-roham ideér, már kint van a nagyja.

A „JAK-iroda a régi pingpongszobával szemben...?” - „Régi!?!? Miért már nem pingopogszoba?” Kérdezi tőlem az épp érkező Fehér Renátó, amikor ragasztom ki az egyiket. „Nem, raktár. De még számos dolgon meg fogsz lepődni...” válaszolom.

Hát igen, a kastélyt átalakították: a régi könyvtárszobában üresen állnak a frissen festett falak, az ebédlő pedig egybe nyílik ezzel a térrel, valahogy használhatatlan így, sehogy sem a régi. Viszont az új könyvtárszoba nagyon szép háttérül szolgál az eseményekhez. Itt nyitja meg (az igazi, „kihez üljek”, „kik azok annál az asztalnál”, „gyere ülj hozzánk” szigligeti vacsora után) Gaborják Ádám a 27. JAK-tábort este hétkor. Szomorú beszédében a változásról, a továbblépésről, és a pozitív jövőbe tekintésről (és a felhők alakjáról) beszél, majd megtapsoltatja a szervezőgárdát. A titkos naplók említésénél barátnőm némileg zavarva hoz: úgy kacsint rám, mintha azt sejtetné, én írom a naplót, azóta pedig mindenki ezzel gyanúsít (én meg juszt se válaszolok).

A megnyitó után debreceni DEIK-es barátaim, Hercegfalvi Zsanett és Bégányi Dániel adnak elő versmegzenésítéseket JAK-os és nem JAK-os szerzőktől. A szünetben a teraszon megindul az első napi szocializálódás, nyílnak a sörök, füstfelhő, alakulnak a klikkek.

21 órakor startol az R25 antológia ki tudja hányadik bemutatója. Pion István iszonyatosan jó kérdéseket tesz fel, a fent említett Fehér Renátót például két kérdéssel is annyira felhúzza, hogy a „generáció hangja” kénytelen nagyon gyorsan nagyon sok mindent elmondani arról, tulajdonképpen mit jelent számára ez az egész. De nem csak ő van elemében a „szerelemi lírát” képviselő Kovács Kristóf és a Borda „test poétika” Réka rövid, velős riposztjain is hülyére röhögtük magunkat, ahogy Kerber Balázs humoros oldalát is megismerhette a közönség. Unalom nélküli, pörgős másfél óra, tele jó versekkel. A JAK-táborban hivatalból minden beszélgetésről hangfelvétel készül, ezt az anyagot – remélem – mielőbb kézzé tudjuk majd tenni.

22:30 van és megkezdődik az idei JAK-tábor első estéje: a csapat nagy része a JAK-irodába veszi be a légkört (a szemközti cukrászda már rég bezárt), én viszont visszavonulok Patak utcai ideiglenes hajlékomba újságíró barátnőmmel, tudjuk: reggel kelnünk, írnunk kell.

 Braun Barna

József Attila Kör

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.