Gyűlölöm, ha reggelit csinál. Nézni sem bírom, amikor felvágja a kiflit, aztán vagy túl vastagon, vagy túl vékonyan keni. Ráadásul azzal a szar, életlen késsel. És a paradicsomot sem abban az irányban szeli , ahogy kellene . Mindent másképpen csinál. Hagyd, add ide, majd én megcsinálom. Tényleg? De aranyos vagy. (Aranyos, a faszt vagyok aranyos, de nem bírom elnézni, ahogy bénázol. Húzz innen .) Micsoda szar egy kés ez . Jaaaj, ezt csak azért mondod mert az enyém, mert te mindent utálsz, amihez közöm van. ( Fején találtad a szöget , bébi .) Nem , egyszer ű en életlen a kés . Nem lehet vele vágni . A francba ! Na ugye , hogy nem életlen . Adj valami szalvétát, elfolyik a vérem. Szerinte ez túlzás volt, de aztán megpuszilt, és sajnált egy kicsit, meg különben is milyen kedves vagyok, hogy reggeli-készítés közben hősiesen elvágtam az ujjam. (Azt hiszi hogy neki vágtam el.) Ez olyan mintha virágot lopnál nekem . (Neked? Inkább elvágom az ujjam. Mit az ujjam , amputálom a karomat . Ne viccelj.)

          Utálom ahogy a reggelit eszi, amit én csináltam neki. Ráadásul csupa margarin a szája, aztán a végén mindig hagy egy fél falatot, mint egy egér, hogy: nem kéreeem! Megeszed? (Miután beleharaptál? Ne viccelj!) Persze, add csak ide. Ezzel is csak tesztel , hogy szeretem - e még . Folyton csak tesztel, és én nem hibázok. Csak egyszer hibáztam.