hirdetés

1. nap – Fix. Pont.

2008. február 25. - Darabos Enikő

Azt tapasztalom, ha elég kitartóan kérdez az ember, a hallgatók egy idő után tényleg elkezdenek valamit valahogy látni. Sokszor az az érzésem, megunják, hogy annyit mind kérdezek, felnyílik egy zsilip, amin becsorognak a dolgok. Az a legjobb, mikor a szemükön látom, ahogy rájönnek, ők tényleg valamit valahogyan látnak. Az pedig már csak türelem kérdése, mikor mondják azt el, ezek után viszont csak percek kérdése, hogy egy meglátás hatására esetleg másként kezdjék el látni. És akkor az ember tanárként, magában kicsit úgy hátradől.
hirdetés

Az istenek egyik legnagyobb adománya a kiskifli-pozíció. Hajnalban, mielőtt mélyebben áttekinthetném a gondolat üdvtörténeti jelentőségét, a fiúm elmegy dolgozni. Szerintem szép az, ha valaki elmegy dolgozni. Olyan, mint a csillagmegyazégen. Akkor is, ha én nem úgy megyek el dolgozni, mint ő. Néha meg is rémülök ettől, az én dolgozni menésem ugyanis tök más. Reggeli után kiülök például a Spanyol menyasszonnyal az erkélyre, este ugyanis Lovas Ildivel beszélgetünk az Assam Teaházban. Vagy nem is, mivel mértéktartó vagyok, először az órámra készülök. Előveszem a 2003-as ridikül-vita zárópasszusait, mert a Nőírók a kortárs magyar irodalomban című órámon ez van feladva. Ezt adtam fel nekik, ma pedig épp Falcsik-Sisso-Darabos van terítéken. Nem szoktam magam olvastatni órán, viszolygok is egy kicsit a saját szövegemtől, de most már nem tudom megúszni, a múltkori óra elment azzal, hogy ki hogyan látja a nőket érintő pozitív diszkrimináció szükségességét. Azt tapasztalom, ha elég kitartóan kérdez az ember, a hallgatók egy idő után tényleg elkezdenek valamit valahogy látni. Sokszor az az érzésem, megunják, hogy annyit mind kérdezek, felnyílik egy zsilip, amin becsorognak a dolgok. Az a legjobb, mikor a szemükön látom, ahogy rájönnek, ők tényleg valamit valahogyan látnak. Az pedig már csak türelem kérdése, mikor mondják azt el, ezek után viszont csak percek kérdése, hogy egy meglátás hatására esetleg másként kezdjék el látni. És akkor az ember tanárként, magában kicsit úgy hátradől.

Isteni, ahogy süt a nap. Két szürke galamb szerencsétlenkedik az erkély előtti fenyőfán. Szerintem szar lehet, ahogy a szárnytollaik visszatörnek a fenyőtűkön, és különben sem lenne túl jó, ha ide fészkelnének. Remélem, erre ők is rájönnek, én belemerülök a Spanyol menyasszonyba. Reggel kaptam a hírt, hogy végül is felkerült a kritika a revizorra.
 
Már csak szemelgetek, nem is készülődés ez, inkább amolyan lebegtetés. Fejben tartod, ami fontos. Elolvasom pl. még egyszer a „biztonságos lebegést” a Csodák Palotájában. Iszonyú pontosan ki lehet szűrni azokat a szövegrészeket, amelyek meg vannak élve. Nem tudom ezt másképp mondani, azért szeretem ezt a könyvet, mert rohadtul meg van élve. A fűcsomók a mocsárban, az éjjeli korcsolyázás a terasz jeges járókövein a szürke kandúrral. Mintha egyedül lenni volna a legjobb, de a leglehetetlenebb vállalkozás. Mondom: ilyet csak akkor írsz le, ha tudod, mit beszélsz.

Így nem lehet dolgozni, hogy közben az ember ennyire nem érzi a munka fáradtságát. Hátradőlök, és lehunyom a szemem, hadd süssön a tavaszi napfény. Majd máskor fogom emiatt szégyellni magam.

Az órán most sikerül szövegközelben tartani a beszélgetést. Még akkor is, ha a Bán Zsófia kontra Németh Gábor meccsben az irodalom mint kulturális praxis, illetve mint szövegimmanens, esztétikai produktum kérdéseit feszegetjük. Mennyire engedhetők be az értelmezésbe az irodalom „külügyei”, legyenek azok akár a nemi szerepek, vagy éppen egy kulturális-politikai közeg aktuális kérdései (pl. a sorra megjelenő nemzedéki regényekben)? Eléggé beengedhető. Bejön. Berúgja a szövegimmanencia kapuját. Vagy bentről ki.

Azt mondják, szar, amit írtam, mert ha olyan ember olvassa, aki nem ismeri a vitát teljes egészében, nem ért belőle semmit. Szépen vagyunk, ezért dolgoztam, kubikoltam, zsilipeztem, hogy most csak így a fejemhez vágják. És ráadásul még bizonyos szempontból igazuk is legyen. De nem tehetek róla, egyszerűen imádom, amikor már ilyenekre képesek. Az órát rousseau-i mentegetőzésekkel zárom, és rohanok németórára.

Egy hónapja, hogy kezdő vezetőként gyötröm a városbeli profikat a 99-es, meggyszínű Ford Escortommal. Sokáig remegő kézzel ültem be, és már az első lámpánál vígan lefullasztottam a motort. Erőtlen mosoly a visszapillantó tükörbe, megyek már, bocsika. De jól bírják a kiképzést, egy szavam se lehet, eddig nem volt velük gond. A legtündéribb az a részeg férfihorda volt, valahol a mártélyi letérőnél. Ők valósággal kiemelték a bal hátsó kerekemet az árokból, mert úgy találtuk, hogy tolatás közben kicsit elszámoltam a kanyarodás ívét. Áll ott az ember kínos megszorultságában az alvázon. Illetve fityeg. Már a vontatókötél lehetősége is felmerült, mikor hirtelen elárasztotta az árkot a fent említett részeg férfihorda, és sörös jókedvükben pikk-pakk kiemeltek, hogy én csak nyomjam a gázt. Nyomtam.

Most viszont valami könnyedség fog el, kezem a váltón, beragyog a nap. Mit meinem Wagen kimegyek németezni Csúriékhoz. A részesesetet vesszük, de előbb a némettanárnőm jóvoltából brokkoli krémlevest és rétest veszek magamhoz. Csilla mindent megtesz, hogy a német nyelv logikai rendszerét elsajátítsam, de azért az, hogy részesesetben a nőnemből miért lesz hímnem, az meghalad. Ilyen pontokon szoktam feladni a nyelvtanulást.

Rohanok haza, nemsokára biztosan csörög Lovas Ildi, azt mondta, hamarabb jön, beszélgessünk még, mielőtt hatkor elkezdenénk. A kérdésemre, hogy hol van, mikor ér ide, sms érkezik, úton, tévedős vagyok, fix pont, írok. Fix pont, hogy autóval jön. De jól is áll neki, kis, piros Peugeot, csajosan kibeszéljük az autózást. Az est végén, már sötétben, úgy tolat majd ki az utcából, mint egy vérprofi. Vérvörös körmökkel. Hát, nekem azért még jócskán van mit. Fix pont.

Hanem a beszélgetés. Az Assam Teaház kis, párnás termében vannak ezek a hétfő esti beszélgetések. Én csak nemrég kezdtem náluk moderátorkodni, két hete Pályi Andrással indítottunk. Viszonylag új a helyzet, mégsem vagyok hajlandó forgatókönyvszerűen haladni egy-egy ilyen beszélgetés során. Valószínűleg Nádas miatt van így. Amikor 2006-ben interjút kellett vele készítenem A Hétnek, jól összeraktam neki a kérdéseimet, amitől aztán pillanatokon belül bedöglött az interjúnak még a lehetősége is. Gombosszegre már úgy mentem ki, hogy egy kanyi kérdésem se volt előre bepácolva. Azóta inkább vállalom az ezzel járó rizikót egy jó beszélgetésért. Amikor kiüresíted magad, hogy a másik határozza meg a gondolatmenetet. Csak figyelsz, és mész utána. Hagyod, hogy vigyen, és vonod, hogy mehessen.

Én a Lovas Ildivel már régóta úgy vagyok, hogy abban benne volt egy (pár) jó beszélgetés lehetősége. És most a hallgatóságon határozottan úgy éreztem, ezt ők is így látják. Senkinek nem tűnt fel, hogy két órája itt kuporgunk, lassan elfogy a levegő, elzsibbad a láb is. Mégse hagyjuk abba, van néhány fanatikus hallgatóm, akiknél a fent nevezett zsilipelés-technika olyan jól bevált, hogy képesek idegenek előtt is kérdezni. Ez valami gyönyörűség. Ildi valósággal belehajol a közönségbe, bevonzzák. A pórázos jelenetet olvassa fel, hallani, ahogy megkeményedik közben a hangja. Azért ez tényleg nem egy lányregény, nyögöm a végén, majd kérdésemre, hogy érti a lány, regény műfaji megjelölést, kifejti, hogy a lány mint műfaj értendő. Tessék, ha már. Megtanulni, kijegyzetelni.

Az est végén direkt belededikál a jegyzeteimbe. Lépcsőzetes ereszkedéssel vési betűit a kidolgozott motívumhálómba. Az est elején azon vigyorogtunk, hogy valahol, egy helyszíni szemlében rosszallóan felemlegették, hogy szétjegyzetelem a könyveimet. Lovas meg most direkt rádedikál a szétjegyzeteimre. Nincsen itt a könyvnek kultusza, az ember olvas. Ez nagyon kellett már, mondja Ildi, mielőtt kiszállnék. Ráállítom a Szabadkai útra, nehogy eltévedjen. Fix. Pont.

Darabos Enikő

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
harisnyakötő harisnyakötő 2008-02-26 23:10

hát, ez vicces. épp az előbb fejtettem ki Vajda Misunak, hogy próbálkozzon a csészével vagy a birkával, mert szerintem ilyen néven még lehet regisztrálni. az ő nickjével rengetegen futkoshatnak a kibertérben, mert a rendszer elutasította. Valószínűleg n-szer regisztrálhatott ezen a néven, és mindannyiszor elfelejtette a jelszavát. De mondja el ezt ő maga, remélem, a harisnyakötővel nincs baj: "Nem bírok én ezzel a modern technikával. Előbb regisztrálni kell. Nem küldtem el őket azonnal melegebb éghajlatra, hanem szót fogadtam. Kiderült azonban, hogy ez a felhasználónév már létezik. O.k. Ezen a néven (becsületes polgári nevem) biztosan regisztráltam már. Na de ki tudja a jelszavamat? Én aztán nem! Bár az utóbbi időben mindenhová ugyanazt írom, így fognak ügyes fickók egyszer majd kirabolni. Egye fene, vagyonom nincsen. Jó, regisztráció új néven: Vajda Misu. Az is létezik már. A jelszó persze megint rossz. Mi a szart kell ilyenkor csinálni? Továbbra is írni a naplót az Alföldnek hagyományos technikával. (Az sem egtészen hagyományos azért, büszkélkedik most a vénember: computeren írom, és emailben küldöm el.) Csak azt akartam Neked mondani kedves Enikő, hogy annyira szeretnék olyan lenni, mint a te említett interjú-alanyod: Kérdeznek valamit, egy mondatban válaszolni, ahelyett hogy a végtelenségig leállíthatatlanul frecsegnék. - Meg még azt, hogy a hallgatókkal úgy lehet a legjobban elbánni, azaz úgy lehet őket hallgatóból beszélővé alaqkítani, ha őszintén megmondod nekik, hogy neked sincsen fogalmad arról, amiről beszélsz. Debrecenben rámsóztak egy filmkurzust. Megmondtam a hallgatóknak, hogy ezzel az erővel lótenyésztést is taníthatnék nekik, azzal a különbséggel, hogy a lovaktól félek, a filmeket meg szeretem. S most beszélnek, elmondják, mit gondolnak a filmről. Na. Ha tudod, hogy hogy kell ezt beletenni ebbe a litera.hu-ba, akkor tedd bele kérlek." Betettem, Misu.

kirkeba kirkeba 2008-02-26 20:37

Én azt hittem, hogy a Ford Escort titok, pedig tudtam róla, még a színéről is hallottam. De akkor most már ízlelgetem, Dari és a közúti közlekedés. Idővel minden olyan természetessé és megszokottá válik, hogy az már zavaró. Várlak a jobbkezes utcákban! k.

korrekt korrekt 2008-02-26 18:04

 "kérdéseim előre megírva, ám mélyen elrelytve" Rejtelmek haa zengeenek (azt pontos j-vel teszik.)