hirdetés

100 Esztendo Vandorlas

2017. december 18. - Székelyföld

mintha mindenki el akarná hagyni az országot a Nagy / Ünnep előtt, állva, fekve, folyosón, budin, mindenhol / utasok, mint blattolós korunkban, mintha húsz-harminc / év alatt nem változott volna semmi az égvilágon – Ezen a héten a Székelyföld írja a naplót a Literán. Elsőként Fekete Vince bejegyzését olvashatják.

hirdetés

(1) Zötyög, csikorog, ráz, váltókon fut keresztül,
reszket, remeg, mintha ki akarna siklani, december
eleje van, alig páran lézengenek a kocsiban, olyan
minden, mint ötven évvel ezelőtt, zötyög, ráz, kattog,
istenem, az evenkik egy tunguz népcsoport Szibériában,
dőlök hátra az ülésen, Kína és Oroszország területén,
nomád életmódjuk vándorlásra épül, de még sincsenek
elzárva a világtól, jövök hazafelé a Koronán, zötyög,
ráz, csikorog, váltókon fut keresztül, reszket, rázkódik,
remeg, mintha földrengés volna, december eleje van, (2)
két nappal ezelőtt mentünk, kocsi se volt, hely se volt,
mintha mindenki el akarná hagyni az országot a Nagy
Ünnep előtt, állva, fekve, folyosón, budin, mindenhol
utasok, mint blattolós korunkban, mintha húsz-harminc
év alatt nem változott volna semmi az égvilágon, zötyög,
csikorog, ráz, váltókon fut keresztül, reszket, remeg,
tétován állunk a folyosón a csomagjainkkal, mint a
blattolós diákok, (3) a kocsit, ahova jegyünk szólt,
nem indították a fővárosból, az ottaniból, most meg,
pár nappal később, visszafelé, a tejfehér ködben,
sötétségben alig néhányan lézengenek, olyan minden,
mint ötven évvel ezelőtt, zötyög, ráz, kattog, istenem,
mindjárt kisiklik, olyan minden, mint száz évvel ezelőtt,
tejbekása-köd és sötétség, zötyög, ráz, haza Budapestről,
szürreális helyzet, ülünk a vonaton, mint az evenkik, (4)
ülnek egy sátorban, valahol a tajgán, pontosan tisztában
vannak, hogy mi történik a nagyvilágban, tisztában a világgal,
van egy generátoruk, követik a híreket, hallgatják a rádiót,
laptopon dolgoznak, szükségük van rá az erdei iskolában,
a tanításban, de ragaszkodnak az ősi hagyományaikhoz is,
hogy el ne nyelje őket a sötétség, a családok brigádokba
szerveződve vándorolnak, három-négy naponta szedik
sátorfájukat, és csinálnak egy agrist, 10-15 kilométerrel
odébb költöznek, hogy el ne nyelje őket a sötétség, (5)
a kalauz érkezik, jegyünket mutatjuk, 430-as vagon,
olvassa, olyan nincs, mondja, Korona, igen, olvassa,
bólogat, izzad, jöjjenek, mondja, papírokat néz hosszan,
mutatja, mondja, nincs, mondja, üljenek be oda, mutatja,
hogy el ne nyeljen minket a sötétség, ami, semmi nem azt
jelenti, hogy el lennénk zárva a világtól, a világ jobbik részétől,
a legfőbb bevételi forrásuk a prémvadászat, a cobolyprémért
kapott pénzből be tudják szerezni a legfontosabb élelmiszereket,
a legtöbb dolgot a tajgán is meglelik, szinte teljesen önellátók,
(6) váltókon cammogunk át, fények villannak, távoliak, nem
e világból valók, sivít, sípol, süvít a szél kint, köd van, lucskos,
mocskos köd van, éjjel van, állomások, kalauz, határ, rendészek,
településnevek az éjszakai tejben, gőzben, ha egy törzs nem
vándorol, megreked a falvakban, ahol előbb-utóbb szinte
mindenki alkoholistává válik, a téli időszakban, amikor
szinte egész nap sötét van, rémisztő a helyzet, Oradea,
szürkeség, Huedin, Cluj-Napoca, tejfehér, Topliţa, fagyos
hideg, juh- és túrószag, valahol ezen a vidéken, Transilvania,
avatta fel a nyáron a közlekedési miniszter, Ilva Mică (Kisilva)
és Radna Veche (Óradna) között a 21 kilométeres vasúti szakaszt,
amelyen a járatok 25 km/órás sebességgel közlekednek, (7)
szinte mint a rénszarvasok, a Kék Nyíl a 21 kilométeres
utat 49 perc alatt teszi meg, szinte mint a rének, az evenkik pedig,
ha életük első hét-nyolc évében a tajgán tanulhatják meg, mit
jelentenek a hagyományaik, az életük más irányba indul,
és a gyerekeik is boldogok tudnak lenni a szabadban, mínusz
30 fokban is kint játszanak, s a rénszarvasok, ezek a félig
háziasított állatok számukra az életet jelentik, a legfőbb
közlekedési eszközük, nélkülük elszakadnának a vándorlás
ősi hagyományától, és aki nem tud mozogni a tajgán, aki
elszakad a hagyományaitól, (8) mondja Vlagyimir, aki már
elvesztette a látását, két fia öngyilkos lett, és néhány rokona
elhagyta a rénszarvasokat, amelyek nélkül a nomád életmódot
folytató evenkik könnyen elvesztik a talajt a lábuk alól, mondja
Vlagyimir az unokáival az ölében, egy szánon ülve, azt lassan
felemészti a sötétség, váltókon cammogunk, fények futnak,
villannak, távoliak, nem e világból valók, sivít, sípol, süvít
a szél kint, köd van, lucskos, mocskos köd van, (9) éjjel van,
állomások, kalauz, határ, Oradea, szürkeség, Huedin Cluj-Napoca,
majd teljesen sötét, Topliţa, fagyos hideg, juh- és túrószag,
Transilvania, Ilva Mică, Radna Veche, 21 kilométer, 21. század,
25 km/óra, akár a réneké, 49 perc, 49, 89, vagy 99, ki tudja hány
év, tejfehér ködben és mocsokban, juh- és túrószagban, váltókon
keresztül, hogy el ne nyeljen, Nagy Ünnep, Egyesülés, 49, 89,
99 vagy 100, ki tudja, hogy el ne nyeljen, el ne a sötétség – –

Fekete Vince

Székelyföld

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.