Jóllehet nem tartom magam babonásnak, a Balatonszentgyörgyön eltöltött évek megtanítottak arra, hogy a népi bölcsességeket nem szabad egy kézlegyintéssel, vállrándítással elintézni, hiszen azok évszázados, sőt talán évezredes tapasztalatok esszenciáját hagyományozzák az eredetieskedésre hajlamos, a régit avíttnak tekintő, forradalmi eszmékkel kokettáló utódokra.

"Január 1-én nem szabad levinni a szemetet, mert akkor kiöntjük a szerencsénket!"

Tavaly ezt a dolgot lezserül figyelmen kívül hagytam, ne tudjátok meg, mi lett a következménye!

"Piros az ég alja, aligha szél nem lesz!"

Erre sem figyeltem az első évben, amire persze jól rá is fáztam. Száradó ruháinkat, műanyag kerti székeinket, asztalunkat, kapánkat, seprűnket, lábtörlőnket, minden mozdíthatót felkapott a Balaton felől dühödten száguldó északi szél! Néhány cuccért még a szomszédok kertjébe is át kellett rohannom, hogy összeszedegessem.

"Szilveszterkor menj zajos, jókedvű társaságba, hogy az óév rossz hatásait elűzd!"

Karcsival éjjel felkerekedtünk, és csakis ezért! elsétáltunk a Kossuth-térre. Nagy hó esett, amit Gyöngyi Ausztráliában borzasztóan irigyelhet, Sydneyben 44 fokot mértek tegnap! A Bergendi együttes játszott a Parlament előtt felállított színpadon - Bergendi vérvörös sityakban!, mindig imponált extravagáns öltözködése! -, sok százan hallgattuk, s midőn elkezdték Bob Marlytól azt a számot énekelni, aminek a címére sajnos nem emlékszem, de a refrén valahogy így hangzik: "Ne menjünk el reggelig!", táncra perdültünk.

Arról kell beszámolnom, hogy mégsem vettem virslit.

Mert Atti elutazott Anikóval Tolnára, Mártáék otthon vigyáztak az unokájukra. Viszont Karcsi isteni fasírtot sütött, oreganoval, miegymással, és kocsonyát főzött. Még fiunk kedvenc ételét is megcsinálta: a paradicsomos húsgombócot. Néhány évig - míg meg nem tanultam kicsit főzni - azzal etettem. Megvettem egy üveggel, otthon megmelegítettem, s már kész is volt a finom ebéd. Éjfél után én "csak" mosogattam. A rengeteg vizezéstől viszont állatira berepedezett a kezemen a bőr, tényleg, holnap Niveát is kéne vásárolnom!

A "Sajtból van a HOOLD, sajtból van a HOOLD, sajtból van a HOOLD"-at azonban már nem volt kedvünk végighallgatni. Töredelmesen be kell vallanom, Rózsi eme dalocskáját nem bírtam a szívembe zárni.

"Újévkor szerencsepogácsát kell sütni!"

"A szerencsepogácsa úgy készül - olvasom a Google-on - hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse."

Hogy a ménkű üssön belém! Tegnap kellett volna megsütni, ma már késő! Mivelhogy a "Népi bölcsességek" című cikk szerzője az olvasókat arra figyelmezteti, ezt a pogácsát még az óévben kötelező elfogyasztani.

Karcsi! Tönkretettük 2006-ot! Épp tormát reszel a konyhában. A forró kocsonyahús tormával a legfinomabb! Erre tanít bennünket Vízvári Mariska.

"Január 1-én nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet."

Nem megyünk!

"Faggyút kell önteni!"

A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, megnézik, milyen alakot vett fel. Az alakok, formák utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága az időben előre haladó eseményeket vetíti előre.

"Amilyen az újév napja, olyan lesz az egész esztendő is."

Mivelhogy ma, január elsején, netnaplót írok, semmiképp sem búcsúzhatom el a litera olvasóitól. Csak 2006. december 31.-én. Ennek értelmében, a holnapi találkozásig, mindenkit puszilok.

(Ez csak vicc volt! Megyek vissza a Teraszra, Onagy Zoltán szerkesztő úrhoz, aki augusztusban próbált megtanítani a netnapló írásra, türelmét - kicsit nehezen boldogultam - ezúton is szeretném megköszönni.) 

Ui: Amennyiben maradt pénzetek, ma fussatok el az Irók könyvesboltjába és vegyétek meg az Artizánok - Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Bódis Kriszta - szerkesztésében nemrég megjelent "Éjszakai állatkert" című antológiát. Sok szép írást olvashattok benne!

Rapai Ágnes