Hat óra. Már ekkor látszik, buja lesz ez a nap. M iskolába megy, majd ott is alszik, sátorban, az iskola kertjében. A táska mellé egy másik táska bepakolása esedékes, sapkát vajon hol rejt a lakás? Két hálózsák és egy sátor halmán kel át a kávéval egyensúlyozva, négy órát aludt, még annyira egyben van, hogy tudja, mindig csak az elkövetkező öt percre kell most koncentrálni. Kakaó készen, mosogatógép indít, uzsonnás doboz megtölt. M már este megnyugtatta, hogy ma azonnal ki fog ugrani az ágyból, tartja a szavát, így kettesben hagyhatja a kakaóval, fürdőszoba, csak az a sapkalelőhely ugrana be, nemrég költöztek.

Itt tér le először ellipszispályájáról az agya, eszébe jut, mit olvasott tegnap Nagy Gabitól, mit és milyen szépet. „Mama, az elemlámpa fénye nagyon halvány, van itthon másik elem?” Biztos van a 225-ös számú dobozban... Közben megjelenik Lu, kivételesen a saját ágya felől, az új lakásban vagy az éjszaka közepén csattog át a szülői hálóba, vagy már eleve ott is alszik el. Kérdőre vonásra hétfő este azt felelte az apjának: „Bírd már ki, míg kicsi vagyok!”

Sapka, sapka, sapka, oké, túl meleg, de legalább sapkának hívják, ki tudja, lehet, hogy hirtelen talajmenti fagyok lesznek az éjszaka, és csak neki lesz az időjárásnak megfelelő fejfedője, indulás!

A kiadó  felé egy kis chillout, hátha sikerül összeszedni magát, mire beér. 

Mintha, de teljesen feleslegesen, mert tizenöt perc múlva már buján káromkodik.

Csak egyetlen bekezdést emelek ki, különben egész évben nekem kell írni a literanaplót, és mint már látják, abban nem lenne köszönet.

„Az ellenünk folyó politikai hecckampányban részt vevők azért is megtettek mindent, hogy a rendezvényi pénzekből is minél kevesebbet kapjunk. Érdemes megnézni, hogy mennyi pénzt kapott a Tokaji Írótábor, és mennyit a József Attila Kör tábora. Az idén az NKA a tokaji rendezvényre egymilliót adott, míg a JAK két táborára összesen öt és fél milliót. Ha a tokaji tábor is ennyit kaphatna, négyszer akkora tudna lenni jelentőségében is, mint most, holott jelenleg is ez a legrangosabb írótábor Magyarországon.”

A József Attila Kör kétmillió forintot kapott a JAK-táborra (majdnem kétszer annyi ideig is tart, mint a tokaji írótábor) és három és fél milliót a műfordítótáborra. Négy (!) további rendezvényére (Tanulmányi napok, Pulzus, JAK-piknik, Középiskolás fokon) egymillió-nyolcszázezer forintot. A Tokaji Írótábor Egyesület egyetlen pályázatot adott be, ha nem tévedek, és nem is adhatna be többet, hiszen azért jött létre, hogy erre az egy rendezvényre pályázhasson, vagy valamit félreértek?

De ha már itt tartunk, Laci. A Magyar Írószövetség, melynek titkára vagy, három rendezvényre kapott tizenkétmillió forintot. A Fiatal Írók Szövetsége, mely Abszurdisztánban jelenleg a „politikai hecckampány” alanyának volna tekinthető, kettőmillió-kilencszázezer forintot egyetlen pályázatra.

De még nem végeztünk, ahogy Pat Bateman szokta volt mondani az első menet után, hogy aztán elővegye kedvenc segédeszközét, a láncfűrészt. A Tokaji Írótáborban készült fotókon olyan embereket láttam, mint Bazsányi Sándor vagy Mészáros Sándor vagy a műutasok. Nincs az a szépirodalmi kuratórium, aki őket politikailag kezdené méregetni, és szerencsére ez a mostani, melynek minden ellenséges erő bevetése ellenére is tagja vagyok, meg pláne nem ilyen. És melyben ott ülnek a jobboldali szervezetek kurátorai, köztük közvetlen munkatársaid is. Laci, nagyon halkan kérdezem: lesz OLYAN kuratórium? És ha lesz, mint ahogy szerinted most is van, azon kuratórium tagjai ugye pont ennyire lesznek „igazságtalanok” a másik oldallal szemben?  

A Buja Életbe! Nem érti, és nem érti, és az egész délelőttjét befonja az értetlenség több csápja: L. Simon László kinek és miért üzent, és főként mit? Bár nem hihette, noha hitte, hogy LSL is azok közé az ufók közé tartozik, akik bármilyen kormány alatt azon dolgoznak, hogy a kultúrát minél jobban mentesítsék bármiféle megosztottságtól, és a mérce a minőség legyen, de még így sem talál olyan aspektust, mely alapján bármilyen értelme lenne ennek a megszólalásának. Egyébként legtöbben nem szívesen vesznek részt ebben a megosztottság-oszlatásban. Érthető, hisz sziszifuszi munka. És nem az a baj, hogy több „oldal” van, mert azt nem szeretnénk, ha megint csak egy oldal lenne, hanem az, hogy érdemben ezek az oldalak megosztottságként élik meg az „oldaliságukat”, és nem nagyon beszélnek egymással. (Ez az irodalomban sem jó, de társadalomtudományokban egyenesen kínos.) Beszélni, vitatkozni, érvelni tessünk, igen, a magyar irodalom szent oltárára ezt az áldozatot kell letennünk: felszámolni az elburjánzott gyűlölködést, és olvasni, írni egymást, szempontokat és utakat találva.

Valahogy munkára fogja magát, átnézi Térey János hamarosan megjelenő drámakönyvének korrektúráját. A Jeremiás avagy Isten hidege fülszövegével tartozik magának, a szerzőnek, a kiadónak, az olvasónak. A Fecskében dolgoznak aztán Téreyvel, majd ebédelnek, és közben majdnem megfullad egy édeschillis salátától, de előtte integetnek még Németh Gábornak, Török Feri filmrendezőnek, munka után még a felbukkanó Simon Marcival is váltanak néhány szót. Közben konstatálják, hogy ismeretlen arcokat is látnak, és az e feletti öröm tovább emeli a szeptemberi fények élvezetét.

Feltép a Svábhegyre, onnan le a Szépírók tanyájára, őszi fesztivált szervezni, a program összeállt, ma már elsősorban a kommunikációs részével foglalkoztak. Elfelé Marno Jánossal fut össze egy papírlap alatt, melynek felirata: (kézzel) Posta (kinyomtatva) Vigyázat! Omlásveszély! A táblát egyébként csak az elválásuk előtti másodpercekben veszik észre, miközben pont arról beszélgetnek, milyen nehéz kezelni akár jó dolgokat is, melyek megváltoztatják az életet. Telefon. (Össze kellene számolni, egy nap hányszor csörög.)

A sátorozásra hívják M-hez, segítenie kellene a nyársakra feltűzni a kolbászt, szalonnát, hagymát, vizet osztani. Gyereksereg a félkörben felállított sátrak közepén lobogó tűz körül, félmeztelenül rohangál az övé is. Idill.

Közben kap egy SMS-t, melyben leintellektuálistrashmetálozzák a literanaplóját, yeeeeeeeeeeeee.

Sötétben ér haza, a kisebbnek Findusz, megint megsütik azt a palacsintatortát, ami sehogy nem akar a macska születésnapjára elkészülni. Findusz nagyon undok, az öreg Pettson meg tényleg csúcsra fut azon a napon.

Férjjel felbontanak egy jó vörösbort, a hűtő teljesen üres, végigpörgetik ezt a buja napot, aztán elvergődik a dolgozószobába, csetel, közben telefonál, ránéz az aktuálisan kedvenc közösségi portáljára, végighallgatja a barátai kedvenc zenéit, és nekifog metázni.