Ezt a napot Józsi bácsi már előre elcsomagolja műanyag hulladéknak. Minden reggel hallani, ahogy összetapossa a felgyűlt flakonokat, majd begyömöszöli a zsákjába. Nem olyan rossz ez, rá lehet szokni, beilleszkedik a nap hangmintái közé. Ha nem tenné, biztos, hiányozna. Csak azt nem értem, hogy jön ki neki úgy a lépés, hogy mindig nyolc után pár perccel zsizsegteti a cuccot. Az ember vélhetően minden reggel eltáncolja ébredési rítusait. Hát, Józsi bácsinak így jön ki a lépés. Egyébként roppant bájos öregúr, lehet vagy 82, közös képviselő, ügyvéd volt talán, vagy jogász, és állandóan a bélyeggyűjteményét szeretné megmutatni a nőnemű szomszédoknak. De minden nőnemű szomszédnak!

     Szerintem a vasárnap olyan, mint az az elutazás előtti két óra, amikor már semmi egyebet nem tudsz csinálni a gyomoridegen kívül. Semmire nincs idő, csak arra, hogy elkattogjál ezen a bosszantó tényen. Koradélutántól elönt a gyász, még pár óra, és kezdődik megint a gyár. (Úú, régen otthon tényleg szólt a gyár. Volt egy olyan hang, mintha sziréna szólna. Akkor aztán már mindenkinek iszkiri, hív az ország, szólít a nép.) Nem is bírom a feszültséget, kimenekülök Mártélyra. Kacsák, gémek, ördögtövis. Az milyen egy izé, az az ördögtövis. Nagyon kegyetlen. (Hű, rákerestem, ennyi neve van: szerbburján, muszkatövis, oroszbogáncs, svábkóró, törökgilice, ráctövis, gaz, rozmatüske, gyengénszúró, Isten átkozta tüske, pinalajtorja, forradalmi fű v. tövis, Kossuth-tövis vagy Kossuth-fű, kolerabogács, ördögtövis, birkatövis, szamártövis vagy szamártüske, (sió)-foki tüske, disznótövis, disznótüske, rosszsebtüske. Vagy hazudik a lexikon. Na, aztán, végigment ezen a világtörténelem rendesen. Mert még a jóisten, egye fene, de Kossuth? Kossuth meg a pinalajtorja. Mibe tenyereltem, te jó ég!)

     Amúgy Mártély a Tisza egyik holtága melletti kis falu, természetvédelmi terület. Horgászok vannak, ja, és van egy Pelikán üdülőház, még az ánti időkből. Nem mosták el a tiszai áradások, de nem tudnám megmondani, melyik p/Pelikánról kapta a nevét. Ibolya viszont nuku, bárhogy meresztem a szemem. Ácsingózok egy darabig a pallón. Hé, halló, Józsikám, kapás van az elülsőn! Mivaaaaaa? Kapás van, héé! Na, ott egye meg a fene, émmá mék haza, ha eddig nem gyütt, mosmá nekem ne gyűjjék… Mindig sejtettem, hogy a férfiaknak csak ürügy a horgászat. Elüldögélnek, belógatják, de nem a kapás miatt, hanem az elüldögélve belógatás miatt. Mire kibújik a nap, indulnom kell, ha nem akarom lekésni az előadást. Ilyen ez az egész vasárnap-dolog: mire beleélnéd magad, kezdődik a hétfő. (Miért vagyok most ilyen nyűgös?)

     Ebédre pesto verde, mert másra már nincs idő. Azt hittem, eredetileg spagettit veszek, de nem úgy sikerült. Valami hosszú, lapos tésztát markolok ki a zacskóból. Nagyon nehéz volt átállnom a laskáról a tésztára. Itt nem lehet mákos laskát enni, mert mindenki hülyének néz, hogy minek szórok mákot a gombára. Én meg sokáig nem értettem, hogy jön ide a gomba. Most tehát tésztát eszem, de meggyőződésem szerint a laskának sokkal jobb az íze.

     Este Szegedi Kortárs Balett. Az a címe az előadásuknak, hogy A tudattalan. Az anyját, azért ezek nem kispályáznak, mi a túrót lehet kezdeni ezzel a címmel? Két részből áll a dolog, az első, a Zöld szalon olyan, mintha előtted állatira folyna valami frenetikus buli, te viszont nem szállhatsz be a táncba, mert mégiscsak színházban vagyunk. Na, az igazán frusztráló volt. A végén már mindenki egy szál bugyiban rázza, én meg decensen szoríthatom összefele a combom. A tudattalanom meg ott lüktet, lefojtva, elzárva. Szalicil, melegdunszt. A második rész az ilyen szimbolista, pszichedelikus punkbalett. Világok harca a superego, az ego és az id határvidékein. Juronics tudattalanjában erősen el lehet fojtva a tánc, ugyanis az egész előadás során három mozdulatnál többet alig tesz. Vagy áll, vagy ül. És mire az ember beleélné magát, hogy akkor most ez megy, fényburokba konzervált szív, szétmarcangolt agyféltekék, barikádok mögé szorított rasztás lisztesnéni, vége az egésznek. Pedig nekem még csak most kezdett feljönni. Az ülésnek vége, befejezetlen analízis. Martini Biancoval öblítjük le, nehogy az éj leple alatt sunyi módon mégis feljöhessen.

     Éjjel még egy kis konfliktuskezelő tréning Skype-on, de mire belejönnénk, elálmosodom. Megoldás helyett esti mese. Na, mostmár igazán dobbantok, hopszahopp! Pá.