Gyanakvás, szégyen, dölyf, de valami bizonytalanságféle is, hogy talán mégse akarok belőle hülyét csinálni. Végül is hapcizott, gyengének mutatkozott – egy úszómester, egy szuper alfahím, egy gigamacsó! -, én rajtakaptam, nosza, rápirítottam. Gyorsan észrevett egy hajadonfőtt vízbe botorkáló bácsit, és sípjával éles füttyöt hasított a levegőbe, hogy helyreálljon a világ megbomlott egyensúlya. Szóval végig úszó gyermekemmel párhuzamosan battyogtam a parton, legyalogoltam, amit ő leúszott (800 m), és minden hossz végén, mikor megint nem szállt ki, hanem megfordulva nekivágott az új hossznak, az új rekordtávnak, és kipillantott, hogy na, ehhez mit szólok, akkor én egy hangos huhh! vagy hínye! felkiáltással a levegőbe csaptam ököllel, vagy elképedt arcokat vágtam, hitetlenkedve ráztam a fejem, leesett (szó szerint) az állam, kigúvadt (sz. sz.) a szemem (vagy mindez egyszerre), ő meg nevetett úszás közben; később aztán már csak somolygott, kezdett fáradni; ahogy ő lankadt, én annál hisztérikusabban lelkesedtem a fordulóknál. Így esett a nagy tett, és nem szólt rám senki, nem jött a mentő, őt meg nem csapdosta meg karjával a húsos karú medúza néni, ahogy tegnap jósoltam. Viszont rengeteg tetovált srác volt a szaunában (hoppáhoppá), de mind pasas volt (hm), franciák, Pesten maradtak a Sziget után, várják Marilynt? A Ligetben is van egy lakókocsis, kutyás, rasztahajú, konzervből táplálkozó csapat. Még egy kép: a konditerembe is felnéztünk, Larion véletlenül high levelre állította a futógépet, és mire észbe kaptam, kézzel a korlátba kapaszkodva mintegy repült a zakatoló gép után és fölött, kicsit úgy, mint az Elveszett jelentésben Bill Murray. A whiskyzés megvolt este, nem ízlett, és a Zsagar-tánc is elmaradt, mert a gyermek úgy döntött, mamájánál alszik.

A péntek, nézzük csak, befejezem Pelevint, kocsivizsgáztatás (I. - szent asszony! - vállalta a lebonyolítást), este a West Balkánban esni fog az eső, találkozom egy régi ismerőssel, akit tíz éve nem láttam, és lesz valami veszekedés vagy verekedés – talán a pincérek? –, lehet, valahol – Budapest Sun – olvastam, hogy az egész városban itt a legmorcabbak a pincérek, meglát tyúk.

Garaczi László