A transzilván hagyomány jegyében
2008. június 16. - Csordás Gábor
Nem tudom, miért, Witold Gombrowicz elmés mondása jut eszembe erről, ha jól emlékszem, még a háború előtt vetette papírra: pisztolyt csináltunk Istenből, hogy Marxra lövöldözzünk vele. Most meg már mindenre, ami mozog. Hát ne mozogjon, a kutyaúristenit! Maradjon meg a mi ősi keresztyén izénk, ami megtartott minket porló sziklának a zajló tengeren.
- 2008. június 16.
Kedves naplóm, nem tagadom, hogy téged most olvasni fognak (?). Szerződ nem más, mint Hahn-Hahn vicomte, aki legbensőbb érzeményei megörökítése közben fél szemével az olvasókra (lényegében tehát a hölgyekre) sandít. Azok meg vissza. Vajha.
Lényegében pedig soha nem is írt naplót. Illetve egyetlen egyszer, ám akkor is, mint most, megrendelésre. A néhai Magyar Naplónak, béke poraira. Marosvásárhelyen időztünk akkor, a hadak vége volt, vasdorongokkal pro és kontra elkövetett hősiességek tartották izgalomban a várost. Minden szépen körbeérni látszik, a magyar virtus nemrég köszönt vissza a Maros-menti Belfastban, el is veszett a polgármesterség jó időre, Tőkés Andrásnak köszönhetően. Nem tudom, miért, Witold Gombrowicz elmés mondása jut eszembe erről, ha jól emlékszem, még a háború előtt vetette papírra: pisztolyt csináltunk Istenből, hogy Marxra lövöldözzünk vele. Most meg már mindenre, ami mozog. Hát ne mozogjon, a kutyaúristenit! Maradjon meg a mi ősi keresztyén izénk, ami megtartott minket porló sziklának a zajló tengeren. Eltekintve attól, hogy a tenger nem zajlik, ez az ősi izé konkrétan frankhoni találmány, akárcsak Trianon. A politikai ájtatosság eme hazafias változatát ugyanis a francia klerikofasiszták találták fel, olyan más gusztustalanságokkal egyetemben, mint a Sacré Coeurnek nevezett ehetetlen habostorta.
Erről jut eszembe, kedves naplóm, hogy Franciaországban jártunk a minap. (Érdekes, hogy ez így most véletlenül éppen az eszembe jutott! Hogy tegnap jöttem meg Lille-ből.) De erről majd később. Beszéljünk most már a mai napról, amelyiknek a lova vagy tulajdonképpen.
A délelőtt szorgos termelőmunkával telt el. Konkrétan a Nemzeti Kulturális Alaptól tavaly kapott könyvkiadási programtámogatás elszámolását készítettük elő, közeleg ugyanis a határidő, melynek beköszöntekor már remélhetőleg az Adriai tengernek partján hallgatjuk a dabóza énekét. (Magyarok! Mi a dabóza? A helyes válasz beküldője könyvjutalomban részesül.) E termelőmunka volumene évről évre örvendetesen növekszik az olyasféle henye és semmire sem való tevékenységek rovására, mint például a szöveggondozás. Az elszámolási szabályok egyre csalafintábbak ugyanis. A számoszlopoknak eleinte csak hosszában kellett kiadniuk, hány éves a kapitány. Aztán keresztben is. Ez év nagy újdonsága: az átló. Reszkessetek, csalók! A hivatalnak sehogy sem fér bele a buksi fejébe, hogy ezek a csalafintaságok éppen a csalókat nem fogják eltántorítani attól, hogy galádul elfagylaltozzák adógarasainkat (illetve ezeknek azt a csekélyke hányadát, ami a nagy miniszteri fagylaltozások után megmarad). Az adó-, táppénz- és mindenféle más csaló ugyanis eleve imaginárius számokkal dolgozik (négyzetgyök mínusz egy), és ezeket oda kanyarítja, ahová csak a tisztelt hivatalnak tetszik. Legföljebb kétszer kell a hasára ütnie.
Azt hiszem, nem kellett volna ilyen vicces (?) hangot megütnünk, kedves naplóm, mert most nem fogjuk bírni. Délután ugyanis számítógépes programot írtunk és teszteltünk. Ez év eleje óta szinte minden nap rászánunk egy-két órácskát arra, hogy Argos nevű könyvkiadói puhányunkat (software), amelyet velünk együtt vagy húsz kisebb könyvkiadó használ e honban, úgynevezett nyílt forráskódú nyelvre írjuk át, megelégelvén a Microsoft packázásait. Nem fejlesztették ugyanis tovább azt a fejlesztő készletet, amellyel az eredeti programot megírtuk, ez utóbbi viszont Windows Vista alatt már nem indul el. A fejlesztetlen fejlesztőnek köszönhetően lelocsolt locsoló lett belőlünk. Igyekszünk ezentúl olyan megoldásokat választani, hogy programunk húros- és ütőhangszereken, továbbá cselesztán is lejátszható legyen.
Késő délután lett, mire végre a transzilván hagyományok ápolásának szentelhettük magunkat. Ami többé-kevésbé normális ember számára nem a kumiszivást és a (Váci utcai) pitykés dolomány felöltését jelenti, hanem azt, hogy levesszük a polcról mondjuk Tamás Gáspár Miklós valamely művét, miközben Ágoston Vilmos valamely műve hever kinyitva asztalunkon. Az utóbbi nemrég jelent meg, címe A kisajátított tér, kiadója a titokzatos eökik (Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közapítvány), és bár a nevezett kiadó mindent elkövetett, hogy ez ne derüljön ki, az első komoly, helyenként egyenesen brilliáns elemzést tartalmazza Wass Albert áldásos munkásságáról. A könyv szeretne úgy tenni, mintha geopolitiko-filozófiai traktátus lenne arról, hogyan sajátítják ki a két vetélkedő nemzet idelógusai ugyanazokkal a kvázi-irodalmi eszközökkel a vitatott térséget (Erdélyt), ezért egy kevéssé lenyűgöző másik értekezést is tartalmaz egy harmadosztályú román hazaffy agyi izzadmányairól, amivel sajnos igen hatásosan eltántorítja a jámbor olvasót. Így aztán most van is egy igaz könyvünk Wass Albertről, meg nincs is. Bevallom, a százezres olvasótáborra és a lapító kritikusokra való tekintettel már-már magam is belefogtam volna egy dolgozatba A Haza Náci Vaskereszttel Kitüntetett Hű Fiáról, de most elbizonytalanodtam, hiszen Vilka lényegében elvégezte a munkát, mégpedig sokkal jobban, mint én tettem volna. Inkább az ő munkáját kellene tehát kiadni újra, külön könyvként, és a lehető legnagyobb példányszámban.
De elkanyarodtam, kedves naplóm. És máma már nem is fogok visszakanyarodni.
Hozzászólás
Ha azt mondjuk, hogy Tőkés András az RMDSZ kudarcának oka, akkor léte vagy nemléte tán mégiscsak fontosabb valamivel, mint a biciklié.
Húsz évvel ezelőtt meg nem volt RMDSZ, kétszáz évvel ezelőtt meg bicikli, hogy még egy pár kemény érvet mondjak.
Jut eszembe, majdnem kifelejtettük Mvhely ügyében Bölöni László nevét. Akit az MPP ajánlott közös jelöltként, akit a románok is elfogadnak (sőt! - mégiscsak ő a román válogatottsági csúcstartó), s akiről igaz, hogy nem tudom, mennyire szívesen cserélte volna a kispadot bársonyszékre, a zöld gyepet meg tanácstermekre, de a lényeg az RMDSZ határozott "nem"-je. Mielőtt még mindent ráömlesztünk erre az utolsó MPP-re, meg áttételesen a Zorbánra...
Négy évvel ezelőtt Kelemen Atilla úgy elvesztette a választásokat, mint a pinty, Tőkés András nélkül is. Veszteni tudni kell...
Kedves Kláris! Nyugtasson meg, hogy legalább hivatása gyakorlása közben azért szokott gondolkodni! Látom, hogy amikor vitázik, teljesen mellőzi a gondolkodást, ami nem is baj, mert elég szórakoztatóak a félreértései, mulatságosak az érvei és nagyon szépek az érzelmei. Csak aggódom a betegeiért.
"Ha ezt tanulta Erdélyben, hát nem tudom, nem a Vasgárdához járt-e iskolába." "kérdezi" dabóza. És még én legyek "óvatos a hisztérikus sikoltozással". Maga orvos, ugye, Gábor? Akkor tudja, mi az a projekció?! Nem folytatom, nincs miről-kivel. Mindenesetre tanulságos vita volt!
Kedves kláris, valahogy mindig máson háborodik fel, mint amit mondok; nem vasgárdistáztam le, csupán arra céloztam, hogy Erdélyben ezt az intoleranciát, amivel megkért, hogy ne foglalkozzam többé a transzilván hagyománnyal, legföljebb a Vasgárdától tanulhatta, mert az ottani magyar hagyomány alapvetően toleráns; sajnos, ennek mostanában kezd végbe lenni; attól, hogy (jó, tegyük fel) milliók olvasnak valamit és rajonganak érte, egyáltalán nem biztos, hogy az tartja bennük a lelket, vagy hogy ér valamit egyáltalán; ez rossz érvelés; sorolhatnám, miket olvastak az utolsó száz évben milliók ezen a környéken; a cionistázással megint csak célt tévesztett; bár ha már itt tartunk, máglyára cionistázásért tudomásom szerint még senkit sem küldtek errefelé; azért viszont, mert zsidónak született, vagy annak nyilvánították, ha nem is máglyára, de gázba annál inkább; óvatosabban tehát ezzel a hisztérikus sikoltozással, mert nem ízláses; ezzel pedig én is kiszállok.
Jakab, neked még egy (hosszabb) mondatot. 18 éve vagyok orvos Radnóton, nem messze Vásárhelytől. Én sem szeretem a szélsőséges magyarkodást, sőt, de erre nem térek ki: ne tudjanak támadni. Viszont nap mint nap azt látom, hogy az emberek (nem a fullértelmiség, nem KAF-ék), szóval az egyszerű ember Wass-munkákat olvas a még mindig tömött buszon, a rendelő várójában, sőt a parasztasszony ezt viszi magával, ha kapálni megy. A Wass-összest én is "paraszolvenciaként" kaptam. Sírva hozzák, "drága doktornő, a legféltettebb kincsemet hozom, a Biblia után ez a mi legtáplálóbb eledelünk", stb. Alig hiszem, hogy véletlen "koincidencia" volna. Szüleim elmondása szerint, nincs ez másként a Szilágyságban sem, ahonnan származom. Lehet, h a millióval túloztam, de azzal nem, hogy a "kívülrekedteknek" fontos az Adjátok vissza a hegyeimet és az összes többi, Funtinelli boszorkányos WA-mű. Sőt, kedves szerkesztő úr, elárulom, hogy Nyírő Józsefnek is igen nagy becse van errefelé, Üdő Márton minálunk fogalom, abbiza! Olyan kultfigura (szegény, ha hallaná!), mint magiknál mostanában, kit is mondjak? Philip Roth. Más. A VASGÁRDÁZÁS! Döbbenet, hogy minden provokáció nélkül megkaptam. S ha visszacionistázok? Máglyára küldenek. Reménytelen, tényleg az! És ahogy mondod: ők ex cathedra KINYILATKOZTATNAK, a másiknak max. véleménye lehet - persze az is provinciális, problémaidegen és ostoba.
Na jó, én ebből kiszállok, székeljen CSG ahol akar, olyan érzésem van őt olvasva, mintha a Szombatot vagy a 2000-t forgatnám: elönti a szar az agyamat, hogy finom legyek és nőies.
előző bejegyzésem a 17-es dabóza-megjegyzésre utalt, de kláris 19-es hozzászólására csak ismételni tudom magamat. "amit én vélek, az ténykérdés, amit más vél, az rosszul tudja". sőt, ha előbb sarkításról beszéltem, most erre mit is mondhatnék? vagyis igen, kláris, figyelek és itt most teljesen igazad van. magyarliberalizmus, XXI. század. erről szól egész eddigi bejegyzés-folyamom.
T. dabóza, tegyünk azért különbséget abban, hogy mi az: valamit rosszul tudni vagy másképp látni. Nemigen megy az árnyalás? Ez a pökhendi vasgárdás megnyilvánulás meg megint olyan jellegzetesség, mint amilyenekről az elején beszéltem. Klárisnak: egyébként Cs. G. a Jelenkornak, mint kiadónak az igazgatója(? elnöke?) - mindenesetre nem ugyanaz, mint a folyóirat. Csak azonos városban székelnek.
"ez megint ténykérdés: a magyar milliókban nagyon jól megvolt a lélek WA nélkül is." EZ IS MICSODA LEKEZELŐ CINIZMUS! Már nem is a véleményeként interpretálja: ténykérdésként! Figyelsz, Jakab?
Kedves dabóza, nem vitatom, Mvh. ügyében, mint konkrét ügyben, nagy az igazsága. Ettől még a magyarság érdekeiért való kiállás nem jelenthet sunnyogást, elvtelen kompromisszumokat, önfeladást, tényleges célok kitűzése nélkül, és akkor még azok megvalósítsáról nem is beszéltem. Az RMDSZ esetében nincs túl sok ilyenből. Kedves kláris, sarkításnak érzem, ha milliók nevében mondja ki a "tutit", hogy kinek mi a véleménye. Az Ön számára ettől még nyugodtan jelenthet sokat, adhat lelki tartást WA munkássága, de citált mondata sablonszöveg, annak is nagyon gyenge. WA kultuszáról nincs jó véleményem, függetlenül attól, hogy nem bánt annyira, mint a dühödt ellenkultusz.
Kedves kláris, ha százszor is erdélyi, sajnos mindent rosszul tud. Nem vagyok a Jelenkor főszerkesztője. Arra pedig senki senkit a világon nem kérhet meg, hogy ne gondolkozzon valamin, és alkalom adtán el ne mondja róla a véleményét. Ha ezt tanulta Erdélyben, hát nem tudom, nem a Vasgárdához járt-e iskolába.
Gábor, ha kérhetem, hagyja a transzilván hagyomány elemzését másra, oké? Köszönjük, hogy megírta a véleményét (csöppet sem elfogult: higgadt, tárgyilagos) legalább tudjuk, ki a Jelenkor főszerkesztője. Hapci. Jakabnak: miért sarkított a véleményem? Erdélyi orvos vagyok, tudom, hogy miről beszélek!
kedves sezlony jakab, az RMDSZ biztosan jó néhány hibát, talán még bűnt is elkövetett, de nem ez itt a kérdés; nem tudom, tudja-e, hogy Mvhelyen a kilencvenes évek közepe óta enyhe román többség van, a 89 ill. 90 március utáni nagy menekülések és kitelepülések következtében. Ebből két dolog következik: 1. Csak olyan magyar jelölt nyerhet, akire románok is szavaznak. 2. Bár a legutóbbi román polgármester a jobbak közül való volt (pl. tiszta volt a város), a magyar kisebbség számára létkérdés, hogy magyar polgármester legyen, mégpedig minél hamarabb. Egy román pmesternek ugyanis, bármilyen rendes legyen, és még ha rokonszenvezne is a magyarokkal, soha nem jutna eszébe, hogy azokat az illegális taktikákat, piszkos kis trükköket fékezze és akadályozza, amelyekkel román soviniszták a közigazgatás stb. legkülönfélébb szintjein a város további elrománosításán ügyködnek. Ha nem rosszindulatból, akkor pusztán azért nem tenné, mert ezekre egy románban természetesen nincs meg az az érzékenység, mint egy magyarban. Minden hónapban, minden nap csökken emiatt az esélye annak, hogy a helyzetet meg lehessen fordítani, Hát ezért volt helyrehozhatatlan hiba Tőkés András indítása. Sajnálom, hogy nem vette észre egyébként, hogy egész tegnapi naplóm sarokpontja éppen a magyar kisebbség sorsa miatti aggodalom volt. A mai pedig másról fog szólni.
ilyen sarkított véleményt én se akarnék megfogalmazni, mint kláris - én csak a tendenciáról beszéltem. a romániai magyarság ügyei valóban kényesebb témák, nem tudatosan kerültem a Tőkés-Borbély témát, csak erre kevésbé fókuszáltam: ha most veszítette volna el a magyarság Marosvásárhelyt, nagyobbat ütött volna, mint így, hogy "csak" nem sikerült visszaszerezni. én ettől függetlenül nem hinném, hogy kártékony lenne bármelyik erdélyi magyar párt, s érdemes lenne vizsgálni az okokat, amelyek az MPP létrejöttéhez vezettek, s amelyek adott esetben megakadályozzák a kompromisszumokat (akkor is, ha arra szükség lenne).
Kedves Kláris, ez megint ténykérdés: a magyar milliókban nagyon jól megvolt a lélek WA nélkül is.
T. dabóza, számomra ez is jellemző, mert nem először találkozom vele: "nekem ez a véleményem" - független és semleges vagyok, netán szakértő, és ebben a formában mondom fel a házi feladatot. jó esetben nem tudva, hogy ez valójában házi feladat, és tényleg abban a hitben, hogy ezt én és csakis én gondolhattam ki így: de akkor naivitásról beszélünk. a rosszabb esetbe ne is gondojunk bele, nem is fejtegetném. mindenesetre a netnapló révén izgalmas hétnek nézünk elébe, figyelek erősen.
Kedves csiptupa, a holtbiztosan esélyes magyar jelölt ellen másik magyar jelöltet állítani (hogy az ő kecskéje is dögöljön meg legalább) egyáltalán nem bonyolult, sajnos.
...az első komoly, helyenként egyenesen brilliáns elemzést tartalmazza Wass Albert áldásos munkásságáról... Wass áldásos munkássága magyarok millióiban tartotta és tartja a lelket, Csordás! Tudja, miről beszél maga?!
de folytatom is: a Sacré Coeur valóban klerikofasiszta szellemiséget fejez ki, bármi legyen is ez utóbbiról a véleményünk; ténykérdés, hogy Wass Albertet vaskereszttel tüntették ki, és ha nem a náciktól kapta, akkor léteznie kellett egy titkos Hitler-ellenes összeesküvésnek, amelyik vaskereszteket osztogatott; a régi Magyar Naplót valóban szerettem, és sajnálom, hogy nincs már, ennyi. Érdekes ellenben, hogy a Tőkés Andrást illető kritikámat nem hánytorgatja fel. Lehet, hogy itt szorít a cipő? Az esélyes magyar jelölt, Borbély László elütése a polgármesterségtől bizony nem egyéb, mint a magyarság érdekeinek súlyos elárulása. És szerintem mindaz a többi is, a WA-kultuszt beleértve, aminek szóvátételét a szememre veti.
Ha csak rosszat szabad mondani WA-ről, az éppoly gáz, mint ha csak párás szemmel szabad megemlíteni a nevét. Marosvásárhely meg bonyolultabb: szerintem az RMDSZ is benne van vastagon.
Kedves sezlony jakab, örülök, hogy kiderült, mire gondol. De miért nem hiszi el, hogy egyszerűen az a véleményem, amit megírtam, mindenféle kurzustól függetlenül? Persze, hogy nem kell egyetértenie vele. Lehet érvelni, vitatkozni. Vagy azt se. De alantas indítékokat tulajdonítani nem érdemes, mert abból semmi jó nem sülhet ki.
teccettek (olvasni), és reméljük, hogy történik magával más is, csinál mást is a gyűlöletbeszéd-fogalmazgatásán kívül, amiről a netnaplóban beszámolhat ---
gondolom, teljesen korrekt és helyénvaló dolgokra tetszik gondolni, egy kis trianonozás, egy kis klerikofasisztázás, egy kis náci hazafizás, egy kis béke poraira-régi Magyar Naplózás még simán belefér (még ha nincs is szoros összefüggésben, amit írni akarunk. vgy hát épp ez az, mást nem is akarunk írni?!). sőt, még vicces is. s ha ehhez hozátesszük, hogy WA-ról korrekt tanulmánykötet jelent meg, akkor már überkorrektek is voltunk a nem hozzánk tartozókkal is, komoly gesztust tettünk. a többi meg úgyis az akolbéliekhez szólt, pajkos összekacsintással. de nem is kimondottan WA itt a lényeg, hanem az elején felsorolt hívószavak. nem véletlen, hogy ebben a kurzusban nemigen tud más működni, mint egy ilyen egészségtelen szemléletű irodalmi honlap - meg irodalmi mainstream -, másmilyen nem (nyomtatott se nagyon)... időnként nagyon kíváncsi lennék a táboron belüliek viselt dolgainak és véleményeinek visszatükrözésén túl egyébre is, de hát ez van, lényegi dolgok rajtunk kívül nem történnek, nem történhetnek. további jó mulatást.
Kedves péntek, kedves sezlony jakab, teccettek olvasni egyáltalán, amit írtam?
Maximálisan egyetértek az előttem szólóval! Kicsit már uncsi, hogy mióta itthon is megjelentek a könyvei, örökzöld téma lett WA gyalázása! Én sem tartom zseninek, de amit itt művelni tetszenek, tisztelt kritikus elvtársak, az egyszerűen gyomorforgató. Mi fáj, kedves Csordás és nyájad? Ki kényszerít rá, hogy olvassátok ezt a "tömény vérgőzös szemetet"? Bezzeg ha a Sorstalanságot pocskondiázza valaki - szigorúan esztétikai alapon, persze - akkor egy emberként kezdtek el fújolni, nácizni, becsinálni. (Az erdélyi ÁV-nak is gratula!) Ezek nem szadesz-lelkületű udvaroncok, jakab, ne finomkodj, ezek megélhetési hisztérikusok. KELL nekik Wass Albert, hogy legyen tárgya a paranoiájuknak. Jobbulást!