hirdetés

A baktériumoké az Isten országa

2018. április 12. - Symposion

A fejjel lefelé függeszkedő denevéreknek van egy pár álemlőbimbójuk a testük ellenkező végén, a denevérkölykök ebben kényelmesen meg tudnak kapaszkodni. De akkor a kölykök táplálkoznak? - A héten a Symposion írja a netnaplót, a csütörtöki napot Nemes Z. Márió.

hirdetés

Akkor találkoztam a Symposionnal, amikor még nem voltam kisebbségi. Aztán, részben a találkozás hatására, rájöttem, hogy van népem, és a népemnek van lapja. Hogy ez politika lenne? Mi vagyunk a politika, szólok a népemhez, mert a kisebbségi irodalomban minden politika.

A nagymagyar elveri a kismagyart, aki sír és hazamegy. Otthona itt van, de nem Magyarország. A népem kísértet, mely bejárja Európát. Sosincs teljesen ott, ahol, mert mindig megvonja magát a Középtől. Egy árnyéktörzs belső Afrikából, aminek nincs történelme, hiszen a Világszellem be se tette a lábát Afrikába. De miért kéne, hogy lába legyen? - ez itt a fontosabb kérdés.

Az ikrek jól megszervezett szoptatásának látványa megelégedéssel tölti el az embert: fejüket az anya a kezével megtámasztja, testüket a könyökhajlatába szorítja, a kicsinyek lába hátul lelóg, de megelégedetten szopnak, ki-ki egy-egy emlőből, minthogy mindegyiknek jut egy. Le az anyai ökonómiával, ne jusson mindenkinek tej! A hiányt akarom szopni! Hűlt helyén a tejnek didereg a libidó. Ez a kisebbségi irodalom.

„Jó, hát akkor itt fogunk élni?" Igen vagy nem, de mindenki kisebbségi lett, akit ismerek. Engem ez nem lepett meg, ajánlom a népemnek, hogy olvassa a Symposiont, mert ideje megtanulnia mindenkinek, hogyan kell ezt a hiányt véresre szopni. Mondhatod undergroundnak, mondhatod alternatívnak, de nem hívhatod közösnek, mert a Közép elveszett. „Drágám, a kölykök összementek!"

A fejjel lefelé függeszkedő denevéreknek van egy pár álemlőbimbójuk a testük ellenkező végén, a denevérkölykök ebben kényelmesen meg tudnak kapaszkodni. De akkor a kölykök táplálkoznak? Mert vagy írok, vagy eszem. Dilemmáktól sújtva nem lehet álemlőbimbón boldogan függeni, légy fegyelmezett, s fejünk fölött talán majd elröpül a Jókai Anna.

Nagymagyar írja a nagyirodalmat, nyelvében a nemzet, mi meg a nyelve hegyén. (De hát sok jó ember kis helyen is elfér.) Hiszen nem lehetek a birtokon belül, nem tudom berendezni a bensőmet, de kinek kellene ép tudat vagy higiénikus lélek, ha népet alapíthatok az irodalom üres helyén. Kismagyar boldog, nincs egyedül, nem fél, mert tudja, hogy a mesterek irodalma legyen bár gyűlöletes, a baktériumoké az Isten országa.

 

Nemes Z. Márió

Symposion

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.