hirdetés

A ballagás az ballagás az ballagás

2013. május 3. - Kalligram Kiadó

Az élet, az igazi élet tulajdonképpen most végződik. Ami jön, az szürke és hétköznapi, mert a gimnáziummal zárul az első, öntudatlan, boldog fiatalság. Ezt akarta ő megóvni bennük, amikor hangjuk kamaszosan változott, s kissé visszatartotta őket, hogy hosszabbítsa ifjúságukat. - A Kalligram Kiadó műhelynaplóját péntekről Szilágyi Zsófia írta. 

hirdetés

„Istenem, a gimnázium az hadviselés, nem igaz? – szemben állnak a diák meg a tananyag, mint ellenségek. Kiss Kálmán nem a mi pártunkon van. A tananyag pártján van. Én ezt nem bírom felfogni.” Szép Ernőt olvasok, mindig kitalálok magamnak valamilyen feladatot, hogy újabb tanár- és iskolaregényeket kelljen felfedeznem, ezt például még sosem olvastam, Hetedikbe jártam, kiadta Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1926-ban. Metrózom, szép ruhában, de virág nélkül, azt nem kap a gyerek, unicumos poharat kap, némileg kibélelve, örül is neki, fiú ő, 19 éves fiú, minek annyira felvirágozni. Persze, fel kell virágozni, a családból mások azért vállalják ezt is, a ballagás az ballagás az ballagás, mindig más és mindig ugyanolyan, most már lufik vannak, mindenütt lufik, minden osztályé más színű, a végén fel is engedik őket az égbe, ez nagyon szép, jó lett volna lufisan ballagni annak idején. Ezzel szemben én egy üveg meggybefőttel ballagtam, az valamivel nagyobb kihívás volt, virágcsokrok, előtted haladó válla, meggybefőtt, emléktárgy volt egy harmadikos fiútól, akivel együtt szedtük a meggyet a kunfehértói építőtáborban. És ballagás-generátorral előállítható lenne az összes beszéd, nagy nap, elérkezett, azért a szomorúság összeszorítja, de vár rátok az élet, vagy annyira nem, de ti azért várjátok. És már mióta így megy ez, hiszen

„A főigazgató, ki hazafias pap volt, folytatta:
- Hazám reménye, magyar ifjúság! Önök pár pillanat múlva elhagyják ezt a tanintézetet, annyi munkájuk, küzdelmük színterét, s nevelőiket, az igen tisztelt tanár urakat, kik önökbe csepegtették a tudást, és atyjuk helyett atyjuk...
Ez már unalmas volt és hosszú. Csak Ebeczky Dezső hallgatta, a többiek színlelték a figyelmet, alig várták, hogy szabadulhassanak.
Novák nézte őket. Milyen kedvesek voltak ezek a fiúk, mind, mind, nagy fiatalságukban, hamvas tapasztalatlanságukban, gyermeteg reménységükben. Hiába szenvelegtek, hogy romlottak, hiába hitték, hogy züllöttek, mert néhányszor átlépték a fegyelmi szabályokat, s titokban elkövettek pár diákcsínyt, azért az ártatlanság tekintett becsületes férfiszemükből, a tizenkilenc éves fiúk angyali tisztasága. Atyai szeretettel vezette őket osztályról osztályra. A főigazgató arról elmélkedett, hogy az élet, az igazi élet most kezdődik. Ő azonban gondolatban ellentmondott neki. Az élet, az igazi élet tulajdonképpen most végződik. Ami jön, az szürke és hétköznapi, mert a gimnáziummal zárul az első, öntudatlan, boldog fiatalság. Ezt akarta ő megóvni bennük, amikor hangjuk kamaszosan változott, s kissé visszatartotta őket, hogy hosszabbítsa ifjúságukat. Lélekben elbúcsúzkodott tőlük. De mintegy kifejezve tiltakozását a főigazgató gondolkodása ellen, még egyszer rájuk tekintett, s ezzel a pillantással magasztalta az élet e bájos, korán múló idilljét.”

Szilágyi Zsófi képe

Nem belegondolni, ez a legfontosabb feladat, hogy te magad hány éve már, mondom is apukámnak, mert ő éppen belegondol, hogy 56 éve, nem gondolunk bele, mert akkor úgy járunk, mint Kosztolányi, aki „zokog akkor is, amikor Ádám fia [...] a nyolcadik osztály végeztével, diáktársaival végigballag a Piarista gimnázium lépcsősorán s az előcsarnok egy sötét zugából nézi őt fuldokló fájdalommal.” Nem zokogok, örülök, hogy megnőtt a gyerek, és szép, mint volt kicsinek is, az én kisebbik unokaöcsém, mentem érte az oviba, körülötte két kislány szorgoskodott, segítettek neki öltözködni, cipőt kötni, nem tehet róla, szeretik a nők, ez van. A tananyag némileg kevésbé szereti, mint a lányok, szokott lenni köztük némelyes hadviselés. Nem Kiss Kálmán ő, de meg fogja oldani ezt az érettségit, biztos vagyok benne, mondom is neki, nem izgulok érted, de drukkolok, amikor elbúcsúzunk a családi iszogatás végén Karinthy és Móricz egykori törzshelyén, a Hadikban.

Szilágyi Zsófia

Kalligram Kiadó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.