Szívesen aludnék délig, de hétkor már fel kell kelnünk. Délelőtt elvileg koreaiból (Dél) fordítunk Jin Illel, Ritu órát tart a modellügynökségen, sietnünk kell. Várom a márciust, a jó időt, azt, hogy a hasamra süssön a nap. Apropó, hasam már alig van, tartom a 86 kilót, a 97-hez képest szuper, bár Ritu szereti a hasam, így csak kicsit hagyok (mintha rajtam múlna). (Vilmát, a mamit azért majd macerálom, hogy fogyjon, bár így is tetszik a férfiaknak, húsos. Tamás egy ebéd közben elmesélte a büfében, hogy egy nőn legyen legalább húsz kiló súlyfölösleg.) Tévézni akarok délelőtt az ágyban, lustálkodni, bőségesen reggelizni, előtte elmenni a boltba, reggelit hozni a Macskának (Ritu) - bár ő majd marad a Győri Édesnél -, meg szeretném nézni a leveleket a gépen, s visszafeküdni, de már indulunk is.
Be kell néznem az egyetemre, ott a szöveg első fele a laptopon. Okosabb is lehettem volna, pl. feltöltöm egy szerverre, de így is sokat gondolkozom előre. Amikor bent vagyok, felhívom Viktort. Örömmel újságolja, megvan a kosárlabda-terem, indíthatjuk az edzéseket. Kezdődik az egyetemi bajnokság, jönnek a meccsek, ő beszélne tovább is, de sajnos mennem kell. A srácok úgy hívnak, Phil (Phil Jackson, a LA Lakers edzője, régen a Bulls volt a csapata, az ujjaira kilenc bajnoki gyűrűt húzhat), ez jólesik, hízelgő, de sajnos kevés igaz belőle. Én ugyanis engedékeny vagyok, és gyakran virágnyelven beszélek (Ritu mondta, ez virágnyelven azt jelenti, nem vagyok elég erélyes. Ami – virágnyelven - jelentheti akár azt is, kicsit balfasz). Kosaras barátaim egytől-egyig jófejek. Azért játszunk, hogy jól érezzük magunkat, hogy mozogjunk. Aki beszól, nem hívom többé. Az új pálya állítólag nem poros, plexipalánk van, egyedül a gumipadló aggaszt, mert leragadhat a lábunk. Ettől a telefonbeszélgetéstől úgy érzem, beindulnak a dolgok.
Megnézek egy horvát portált, showbiz, deluxe, lovesex, fitlife, scitech, hotcool a menüpontjai, ilyen nincs magyarul, pedig lenne rá kereslet. Épp annyira sznob, amennyire kell. A címlapon Tom Ford higiénikus (ez is egy foglalkozás) 10 tanácsa. Gondolom, meglepő lesz, nem csalódom. Nem olyan ez kérem, mint a magyar kereskedelmi csatornákon a szexuális élet, vagy mint a Villában a kefélés - tudja-e valaki, volt már ilyen a Villában? -. A higiénikus tíz tanácsa között szerepel, hogy egy férfi legyen szőrös - én is ajánlom annak, aki megteheti -, és javasolja azt is, hogy egy férfi (ha nem mondtam volna, férfiaknak szól) legalább naponta egyszer álljon meztelenül a tükör elé. Nekem sohasem volt nagy tükröm, ezért esténként az ablakban szoktam volt magamra pillantani. Ez kicsit kínossá vált később. Mikor először voltam Macskáéknál, a konyhában vetettem magamra egy kósza pillantást, másnap a szemben lakó szomszéd már visszaintegetett. Mennyire igaza volt (van?) Tari Pistának, hogy ő meztelenül sétált otthon, a vendégek előtt is! Jó érzés lehet, bár túl intim.
11 körül indulok Budára. Ideges vagyok, mi lehet a hallal, amit különválasztottunk. Csak felugrom a régi szobába, még nem cuccoltunk vissza, bár a volt barátnőm már kiköltözött, a helyiség félig üres. A hal megdöglött, szomorú vagyok, nagyon sajnálom, szerettem. Szörnyű dolog, amikor elpusztul egy állatom. A többi szerencsére megvan, a virágok is jól bírták a szárazságot. A portól allergiás leszek, alig tudom megállni, hogy ne dörzsöljem ki vörösre a szemem, fújom az orrom, tüsszögök, nem bírom tovább, átmegyek a másik épületbe, a gettóba. Az A épület 11 szintes, ide kerülnek az elsősök, majd felsőbb éves korukra átkerülnek a fürdővel ellátott szobákba. Sohasem gondoltam, hogy írni fogok róla, azt hittem, ciki. Aztán jött a hypertext ötlet papíron, lapozz oda, a helyszín a kollégium, kiváló ötletbánya.
A szoba, ahol dolgozunk, sivár, bár jó a kilátás a Sas-hegyre. Csak ideiglenesen jöttünk ide Rituval, a jövő héten költözünk vissza a régibe. Az igazgató adta ide, később megkérdezte, na, bevált az új nő? (Lehet azt mondani, bevált?)
Kimegyek Jin Ilért a kapu elé, a felesége hozta autón, vettek egy ezüstszínű Borát, hogy ne legyen gondja vele az asszonynak, ne kelljen szervizbe vinnie havonta, de már háromszor el akarták lopni, több a baj vele, mint a régivel, el akarják adni, japán kocsit venni helyette. Jin Il kiugrik a német autóipar büszkeségéből, már fut is felém, kiesik a nagyszótár a hóna alól (angol-magyar), segítenék neki, de nem hagyja. Meghajol, meghajolok, kezet fogunk.
Hwang Sun Wont fordítunk. Jin Il diktál, én írok, óvatosan javaslom a javításokat, ha úgy érzi, valamit rosszul mondott, bocsánatot kér. Leveti a cipőjét, adok neki papucsot, elsőre nem fogadja el. Lassan haladunk, februárra a fél könyvnek meg kellene lennie, jól fizetnek. A novellák erősen minimalisták, bár ezt távol-keleten nem érzik, Jin Il elmagyarázza, hogy csak egy felnőtt ember képes náluk kifejezni túláradó érzelmeit. A szövegben rengeteg a régi kifejezés, tájszó. Jin Il szótárokat lapozgat, én közben a leveleimet csekkolom. A nyers szöveg a következőképpen alakul:
 "Dakjae, egyszer menjünk darut vadászni!"
Dakjae elszédült, mert egyáltalán nem tudta, mit jelent ez a mondat.
Sangsam azt mondta: "én ezzel a kötéllel csapdát fogok készíteni, te pedig zavard hozzám a darukat."
Sangsam ezt mondva Dakjae kötelét feloldotta. Sangsam most már a gazok között guggolva futott.
Jin Il ekkor felugrik, leguggol, megmutatja, hogyan megy a főszereplő. Guggolva megy. Nagyon kedves. Visszaül, tovább dolgozunk. Közben kávét iszunk, szendvicseket eszünk, kapok egy pici üvegből egy icipici ezüstgolyót, azt mondja, gyógycukor, csak egyet vegyek be.
Dakjae arca teljesen elfehéredett, mert hirtelen megértette a mondatot, amit Sangsam mondott, hogy téged fognak pisztollyal lelőni. Dakjae azt gondolta, hogy egy pisztolygolyó repül Sangsam felől hozzá.
Messziről Sangsam hátranézett:
"Azt mondta, hogy Dakjae miért állsz ott, mint bábu? Gyorsan zavarj darukat!"
Akkor Dakjae is gazok között kezdett guggolni, úgy mint már értette amit Sangsam mondott. Abban a pillanatban két-három vöröshajú daru a szárnyukat kitárva szépen repült magas kék őszi égen.
Jin  Il, hogy megmutassa, hogyan tartja a daru a szárnyát, mellettem ülve hirtelen kitárja a karját, majdnem leveri a félig kiszáradt orchideát, mentem a menthetőt, jelzem, hogy már értem, majd ő hozzáteszi, hogy Koreában azt mondják, magas ég. Mára befejeztük.
Macskával a Ferencieken találkozunk a templom előtt, csakúgy, mint Szilveszterkor, meghagyta a sminkjét, hogy lássam, gyönyörű, és nagyon fáradt. Hosszú buszozás van még előttünk, elalszik a vállamon, de este még be kell kapcsolnom a számítógépet. Lefekvés előtt kisfilmet csinálok a digitális fényképezőgépemmel, Pepit, a húgát nevettetjük, kirohan a szobából, gyorsan visszanézzük a felvételt, nevetünk.
Macska elalszik, én még dolgozom kicsit, de korán lefekszem. Fél egy.