Egy fétisbolt fölött lakom. Idén márciusban költöztem a Horánszky utcába – ami tulajdonképpen az épület fekvéséből adódóan sokkal inkább a Mária utcához közelít térképészetileg -, de hónapokba tellett, mire rájöttem, hogy mit is takar az ablakom alatt sötéten fénylő logó és a Black Dream elnevezés: extrém divat, fétis és SM. A felfedezést követően pedig sokáig abban a tévhitben éltem, hogy az üzlet tulajdonképpen meghatározhatatlan ideje zárva tart, hiszen az itt töltött fél évem során személy szerint nem sok mozgást tapasztaltam a bolt körül. Aztán néhány napja Adél elmondta, hogy látta, amint két fiatal srác, majd később egy idős úriember egy fiatalember kíséretében benyitott a fekete álmok kéjjel kecsegtető birodalmába. A bolt tehát üzemel, megnyugodtam. Én persze hiába próbáltam korábban titokban belesni, hogy vajon miféle vad és bizarr kellékeket árulhatnak odabent, a kirakatot ugyanis függöny takarja - nem véletlenül. Ha a leskelődés örömétől meg is foszt a helység, azért érdemes végigböngészni honlapjukat, a kínálatuk ugyanis egészen zavarba ejtő. Van itt minden, amire Sade márki vagy David Carradine pulzusszáma is pillanatok alatt megemelkedne: nyakörvek, lábbilincsek, kényszerzubbonyok, szájpeckek, gázálarcok, farok bilincsek, pacskolók, és most illemből inkább nem is folytatom tovább, habár nem mondhatnám, hogy a prűdség jellemző tulajdonságom volna. A kirakatok takarása, mint említettem, nem véletlen. Hiszen ma reggel is – mint minden hétköznap reggel - egy tekintélyes horda gimnazista gyülekezik a belső udvaron. Irigylem felesleges energiáikat, ami már-már tapintható elektromossággal tölti meg a reggel bágyadt ólmosságát: cigarettáznak, flörtölnek, trécselnek, paráznak, vagy hogy a South Park-i barkácstanár, Mr. Adler szavajárását idézzem, buzgálkodnak – ráadásul irtózatos hangzavar közepette. Ám addigra már mindketten ébren voltunk, hiszen reggel hat órakor a kukásautó irtózatos zúgás kíséretében nyelte el a ház összes szemetét. Kemény István verse jutott eszembe: „Semmi se ér most rá. Minden zúg.” És ahogy kocsmát sem lehet nyitni az iskola bizonyos vonzáskörzetében, úgy a fétisboltnak is jótékony takarásban kell tartania a szexuális segédeszközöket a kíváncsiskodó kamasz tekintetek elől.

Az állandó zajongás ellenére imádom ezt a belső udvart, hiszen ha egy diktafonnal rögzíteném sokszínű hangzását, leképezhetném szociálisan a teljes nyolcadik kerületet: kannásbort nyakaló csövesek esti hőzöngése, részeg fiatalok obszcén ordibálása, szerelmespárok intim turbékolása, kiégett házaspárok végtelenített civakodása, és ami a legszebb: nyáron a gyerekkori táborozásokat idéző ritmikus tücsökciripelés. Sok albérletben laktam már Budapesten - Tompa utca, Veres Pálné utca, Bródy Sándor utca, Dob utca, Szemere utca, Barcsay utca -, én mégis itt szeretek élni igazán, itt és most érzem először otthon magam. És mindehhez a fétisboltnak is kell, hogy valami megnyugtató köze legyen.

A munkaidőm vége előtt egy órával Nagy Gabi hívott, hogy volna-e kedvem elvállalni az eheti naplóírást, én pedig örömmel mondtam igent. Indulásom előtt fél hétkor vezető szerkesztőm, Fehér Ági felhívta a figyelmemet, hogy a Feminán enyém lett a hatvan ezredik tartalom, tehát engem illet meg holnap az ajándékcsokoládé, amiről az Új Étkezésem jegyében természetesen nagylelkűen, ám egyúttal szomorúan lemondok, és szétosztok munkatársaim között. Fél nyolcra beestem a TreffOrt Kertbe, ahol A múzsák művészete sorozat keretén belül a Magvető Kiadó szerkesztőjével, Péczely Dórával  Pál Dániel Levente beszélgetett. Dóra megejtő gyengédséggel idézte fel gyerekkorának bizonyos részleteit. Engem azonnal beszippant az est, kifejezetten élvezem a családias légkört, a mellettem ülő Balogh Endre némán kortyolgatja fél deci Unicumát szivarozás közben, Kemény István is érdeklődve hallgatja a Metanő szavait. Szóba került a Dórában élő szerkesztő és az elvetélt szerző viszonya, a gyöngyöspatai általános iskola, a Thélème, az egri főiskolai felvételi és Esterházy Péter, egy fél éves amerikai út, a filmek, a Magvető.

Személyes emlékek és szigorú szakmaiság váltakozott az őszinte és mindenféle pózoktól mentes dialógus során, amelyet szívesen hallgattam volna még, hiszen rá kellett döbbennem, hogy mennyi mindent nem is tudok még Dóráról. Árik Zsófi Weöres Sándor Médeia című művének bábszínházra értelmezett előadásáról azonban a ránk váró esti-éjszakai teendők, a hűvös és az éhség miatt távoztunk Adéllal. Elalvás előtt megnéztünk még egy epizódot az Így jártam anyátokkal című sorozatból, és boldogan hajtottuk fejünket álomra, mert tudtuk, hogy a fétisbolt vigyáz ránk.