Az utolsó napon, a forradalom előestéjén kiintegetek a képből, mint vidékről a fővárosi május elsejére felutazott szocialista brigádtag: szia Cila, te, aki írtál márc. 11-hez, és szia Gabci, aki írtál a Kaleshez (márc. 12). Életre kelt a napló, kitörtünk, mint mangalica az ólból, megmozdult a szörnyeteg, ez a perverz betűtenger, szörcsögve előtántorog a sötétből a monstrum, kéjesen nyújtózkodik nyálkás csápjaival, boldogan szörcsög az irodalomszociológiai státuszreprezentáció forró szelletektől gőzölgő levében – na, ez a tiráda nem volt nagyon szociológiai, de legalább irodalmi. A Litera is biztosan boldog. A hozzászólás nagy dolog, jelzi, hogy van élet, és nekem olyan édes, mint hús döglégynek, Hitler a fasisztáknak, dopamin receptornak a dopamin, Jokernek a Vigyorex, makk királynak a piros ász, hekkernek a forráskód, kiéhezett fagocitának a zsíros plazmáját kihívóan rezegtető szifilisz-bacilus – de ez így mégsem maradhat, úgyhogy méhecskének a méz – (Gabci, ha a férj útban van, csábítsd el először őt!), istennők vagytok.

A művelt közönség nyilván megbocsátja nekem ezt a kilengést, elnézően mosolyognak az emberek, mert megértik – nekik is köszönet jár. Továbbá szüleimnek, gyermekeimnek, elvált feleségemnek, elsős tanító nénimnek, másodikos tanító nénimnek, másodikos napközis tanító nénimnek, a harmadikos-negyedikes egy hülye, hisztis p…a volt, annak nem, ötödikben pedig osztálytársak lettünk az ovis szerelmemmel, de azt már írtam.

Én végeztem is, búcsúzom, jöjjön március 15, jöjjön a forradalom, a tanítási szünet, a  munkaszünet, a forradalmat majd írja meg az utódom, bárki legyen is az, én most megírom az impresszumot:

Fotók

focizós-vonulós képek: ismeretlen művész

szimpatikus portré: Robert, Balogh (schwáb)

teliholdas képek: Mária, Bogdán (czigány)

ellenszenves portré: Katalin, Frei (schwáb)

Betűk:

Viktor (horváth)

            Szabadságszerelem

Kedves, vívjuk ki most a forradalmat,

mondjuk, én lennék egy magyar huszár,

te meg lennél delnő és honleány,

Metternich pedig ellenszenves alkat.

Gyere, szaladj velem gyorsan Budára,

kiszabadítom neked Táncsicsot

(Karl Marx ekkor már szintén alkotott,

de erre most nem kell gondolni, drága).

Hozzám bújhatnál empire szalonokban,

vagy örökölnénk egy kis kúriát,

s mennénk a néppel, tűzönvízen át,

és mindig mondanánk, forradalom van,

bár nem volt akkor még banán,

se pendrájv, se a földben az urán.

Horváth Viktor