A fotelen túl
2007. november 28. - Marék Veronika
Futok reggeltől estig, hogy végére jussak a tennivalóknak, a szörnyű listának, amelyik minden éjszaka titokban újjátermelődik, görgetem magam előtt, mint Sziszifusz a követ – és sosincs vége.
Van, aki azt mondja: addig örülj, amíg van mit csinálnod.
Örülök is, de csak akkor, ha mesekönyvet írok. Az az igazi jó munka. Boldog időszak, hogy azon kell tűnődnöm, hová lett Kippkopp.
- 2007. november 28.
Hol van a békés öregkor, a kényelmes fotel, a bejelölt tévé-műsor, a buzgó reggeli torna, mesemondás az unokáknak? Az odaadó kertészkedés a virágcserepekben, hosszas telefonok a barátaimmal, nagy, kövér regények olvasása, örömteli készülődés a Mikulásra, Karácsonyra?
Sehol semmi.
Futok reggeltől estig, hogy végére jussak a tennivalóknak, a szörnyű listának, amelyik minden éjszaka titokban újjátermelődik, görgetem magam előtt, mint Sziszifusz a követ – és sosincs vége.
Van, aki azt mondja: addig örülj, amíg van mit csinálnod.
Örülök is, de csak akkor, ha mesekönyvet írok. Az az igazi jó munka. Boldog időszak, hogy azon kell tűnődnöm, hová lett Kippkopp.
A történet eleje bemutatja a gesztenye-család hétköznapi életét. Az ébresztő egy nagy, vidám hempergés Kippkoppal. Reggeli után aztán mindenki megkapja a maga feladatát. Kippkopp vizet hoz a madaraknak, Tipptopp megetet két öreg nyulat, a kipikopi gyerekek őrzik a madárfészkeket, összegyűjtik a lehullott ágakat, gombát, szedret szednek.
És ekkor lecsap a szörnyű szélvész. Szerteszét sodorja a gyerekeket, a szülőket. Amikor véget ér, az erdő megtépázva reszket, mindenki keresi az övéit. Tipptopp és Kippkopp maga köré gyűjti a kicsiket - de egy hiányzik: Csigabiga. Kippkopp elindul, hogy megkeresse. Akkor Csigabiga előkerül – de Kippkopp eltűnik. Keresik, futkosnak, kiabálnak – hiába.
Rémülten összebújnak, várnak reggelig, hátha előkerül.
És felvirrad az új nap, és ők egyedül maradtak.
Most megáll a tudományom. Hogyan folytassam a történetet?
Kell-e valaki, aki vigasztalja őket? Egy okos sün, aki azt javasolja, hogy ne búslakodjanak, inkább tegyék a dolgukat?
Nem biztos, hogy szükség van rá.
Hiszen odaröppennek a szomjas madarak, várják a vizet – de az itató üres. A két öreg nyúl is éhes, nem kaptak reggelit.
A kipikopik egymásra néznek, és maguktól felkerekednek, hogy elvégezzék a napi munkát. Vizet hoznak nagy nehezen, hiszen ők picikék, és a víz nagyon nehéz. Végzik a dolgukat, de egy-egy kipikopi mindig Kippkoppot keresi az erdőben:
KIPPKOPP, HOL VAGY? APA, GYERE HAZA! HAZAVÁRUNK!
Ez bizony elég fájdalmasan hangzik.
És ha nem meséről volna szó, lehet, hogy Kippkopp nem is kerül elő.
De a mese nem kell, hogy olyan kegyetlen legyen, mint a valóság. Kippkopp elő fog kerülni, hogy hogyan, azt még ki kell találnom. Azt is, hogy Kippkopp keresésében milyen erdei állatok vesznek részt – például a madár-barátai. Most jut eszembe: egy kipikopi felkéredzkedik egy nagy dolmányos varjú hátára, hogy felülről pásztázza végig az erdőt. Ez nagyon jó ötlet!
A tavon is keresheti egy vadkacsa, s a cserjék, füvek között az öreg nyulak unokája. Egész jó népmesei hármasság alakul itt, s örülhetünk az összefogásnak.
Az ám, de 48 oldalam van összesen, ebből 24 oldal képes, nem tudom, elfér-e a könyvben ez a sok új motívum.
Megpróbálok olyan rajzot készíteni, amelyiken a keresést egy
oldalon mutatom be. Ha sikerül, ügyes vagyok! És holnap, ha szerencsénk van, megtudjuk, hová lett Kippkopp.
Már nem is vágyom a fotelre meg a tévére. Bent vagyok a kalandok kellős közepében!
Hozzászólás