hirdetés

A homokszemek csodája

2017. december 20. - Székelyföld

A National Geographic valamelyik régi számában megjelent egy fotó néhány erősen felnagyított homokszemről. Mindegyik szemecske más-más alakú és színezetű volt, leginkább drágakövekhez vagy színes koralldarabokhoz hasonlítottak. – Ezen a héten a Székelyföld írja a naplót a Literán. Harmadikként Molnár Vilmos bejegyzését olvashatják.

hirdetés

Olvasom Patrick Leigh Fermor könyvét (Erdők s vizek közt. Esztergomtól Brassóig gyalogszerrel 1934-ben. Budapest, 2000, Európa Könyvkiadó). Valószínűleg írni is fogok róla a januári Székelyföld Olvasólámpa rovatába. Szép teljesítmény volt, amit ez az angol srác csinált, azt hiszem, ez a tette indíthatta abba az irányba, hogy később Anglia egyik legismertebb útleírójává vált. Épp végzett a középiskoláival, még tizenkilenc éves sem volt, amikor váratlanul úgy döntött, hogy felkerekedik, és gyalogszerrel végigjárja Európát, Londontól Konstantinápolyig. Akkoriban ez még elég szokatlan dolog volt, tulajdonképpen ma sem szokványos. Valamennyire már otthonos volt a klasszika-filológiában meg a történelemben, de úgy érezte, egy dolog könyvekből ismerni meg más népeket, és egészen más dolog, ha ő maga néz körül, mi is a helyzet arrafelé, mit mondanak az ott élők saját történelmükről, életükről, önmagukról. Ilyesmire az apostolok lova alkalmasabb az Orient Expressznél.

Erről az utazásáról évtizedek múlva háromkötetes mű született (ennek a második kötete az, amelyik a magyarországi és erdélyi úti élményeiről szól), bestsellerré vált, számtalan kiadást megért. A nyugati olvasók közül sokan állítólag ma is ennek a könyvnek a nyomán ismerik Magyarországot és Erdélyt.

Most nem célom részletesen ismertetni a könyv második kötetét. Röviden csak annyit, hogy Erdélyben utazott együtt kaftános, pajeszos ortodox zsidókkal, sok időt töltött az itteni magyar nemesi családok kúriáiban, de felgyalogolt a Déli-Kárpátok hegyei közé is, ahol román pásztorok kalibáiban aludt. Mindenütt felfedezte azt a csodát, amely sohasem található meg a történelemkönyvek általánosításaiban, vagy a sajtó (gyakran) tendenciózus összemosásaiban, leegyszerűsítéseiben. A kényelmes, de végtelenül hazug sztereotípiákban. Az olyan hamis mondatokban, melyeknek az alanyai „a zsidók”, vagy „a románok” vagy éppen „a székelyek”. „Amerika” vagy „az oroszok”. Akik ilyenek meg olyanok, így viselkednek, meg úgy viselkednek. Így, többes számban, kollektíven, mintha mindannyian ugyanazon kiberlabor programozott robotjai volnának.

Egyszer a vonaton egy pesti úr, mikor megtudta, hogy székely vagyok, széles mosollyal mondta nekem, tudja ám ő, hogy fenn a Hargita tetején van egy öreg fenyő, az alatt minden évben egy bizonyos napon összegyűl az összes székely, s jó éles bicskával beléfaragják a fa törzsébe: „Még vagyunk”. Aztán sehogyan sem akarta elhinni nekem, hogy nincs a Hargita tetején ilyen fa, nehezen is férne el egyetlen fa koronája alatt hat-hétszázezer székely. S az a fenyő is rég kiszáradt volna már attól a sok faricskálástól. A pesti úr végül még azt is kétségbe vonta, hogy én székely lennék.

Azt hiszem, a felületes általánosítás, a sztereotípiákban való gondolkodás biztos jele a provincializmusnak. A pesti provincializmusnak is. A provincializmus nem helytől, hanem személytől függ. A dolog annál visszásabb, ha értelmiségi (vagy annak mondott) általánosít felelőtlenül. Újságcikkben, show-műsorban, novellában, bárhogy. Mindegy, hogy pozitív vagy negatív felhanggal. Az értelmiségi lét attribútuma nem épp a disztingválás lenne? Egy kisgyereknek lehet mondani, hogy a sárkány abszolút gonosz, csúnya, s még erős lábszaga is van, a királyfi ellenben abszolút jó, gyönyörű és rózsaillatút szellent. De nem az értelmiség szerepe lenne, hogy ne kisgyerekként kezelje a népet?

A National Geographic valamelyik régi számában megjelent egy fotó néhány erősen felnagyított homokszemről. Mindegyik szemecske más-más alakú és színezetű volt, leginkább drágakövekhez vagy színes koralldarabokhoz hasonlítottak.

És belőlük tevődik össze az egyhangúnak, szürkének mondott sivatagi táj.

Molnár Vilmos

Székelyföld

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.