„És a mennyből, fentről a csillagos égből
Fények vágtak végig a lagúnán,
Hello, good evening, yes,
Szólt az ezredes.”

/Cseh Tamás –  Másik János/

     A délelőtt szép (festői Szeged). A levegő kellemes, a nap süt.  A szervdemonstrációs első órán Tiszlavicz doktor úr ismerkedést tart. Kérdéseket tesz fel. Műveltséget tesztel. Visszavágok Csáthtal. Ő visszavág Márai eredeti nevével. Jól elszórakozunk (orvostani-bölcseletek).

     Utána Zsanettel elmegyünk ebédelni (megdicsér a tegnapi szépért). Pizzázunk (hál’ az olaszoknak). Aztán a Tisza partján sétálunk (tinédzser allűrök). A hajók nyugalomban. Először úgy gondoltam nem írok folyónkról. Átlátszó lenne meg lokálpatrióta. Az előbbi talán vagyok, az utóbbi sokkal kevésbé (bocsánat, ezért kaptam is már). De a mai kedves napom (festői Szeged).

     Aztán sorban állok igazolvány matricáért, ingyen bérletért. Könnyen megy. Elsőévesek kóvályognak a TIK-ben (Tanulmányi és Információs Központ). Tülekedünk, tülekedünk (ifjúi öntudat)? Na, jó. Megértem. Na, jó. Délután elfeledett/elmaradt leveleimre válaszolgatok. Az office 2007 kibabrált velem az utóbbi időben (Bill Gates jót röhög a markában). Nem tudnak megnyitni (költői problematikák). A már említett szegedi felolvasót fixáltuk. Reklám helye: október 11, Szeged.

     Andor barátommal telefonon egyeztetünk este ügyében, aztán megró (ez így olyan, mint a negró - újabb szóvicc, csütörtökön is) túl sokat írók orvostanról, és még nem olvasott viccet se. Erről eszembe jutott egy témába (naplóba) vágó vicc Franzról és Sylviáról. „Mit csinál a kaméleon a sütőben? Beleolvad a környezetbe.” (tessék Andor).

     Délután belenézek a Vasember kettőbe. Robert Downey játékát szeretem. Meg a vasembert is (a képregény főhősök egyike, akinek nincs szuperereje). Bár ebben a másodikban túl sok az akció, kevés a Downey (szokásos orosz-amerikai ellentétekkel fűszerezve). De majd a télen, Zach Galifianakis és Downey Todd Philips vígjátékában (filmes izgalmak).

     Aztán húgom Racine-ról kérdez. Drámaíró mondom. Nem mondod? De mondom. Valami többet? Francia. Jól van. Nézd inkább a Vasembert, neked való (testvéri bájak). Majd építek én is egy ilyen gépet, gondolom, és elrepülök vele Racine sírjáig és tudósítok húgomnak tapasztalataimról.

     Vacsorára halat eszem (tiszai párhuzamok). De ez hering, ez nem édes, ez sós. Közben az ég hering-rajjá szűkül és szürkül. A hering meg inkább Cseh Tamás angol regényébe férne el (na, meg a tányéromon), a nagy kövér levágott fejekkel játszó ezredes szájában a lagúnán (good evening, sir!).

     Este Zsanett csoporttársnőihez (Évi, Zsófi) igyekszünk, ’palacsinta party’ (szabad fordítás: mindenki iszik, eszik, beszélget) címen rendezett esteket tartanak lassan évi rendszerességgel. Sört bontok. Elvegyülök. Vadász, vadász viccel próbálom sokkolni az egybegyűlteket (sajnos sokan ismerik, az Alföldi meg amúgy is jobban mondja). Bálint kollegával beszélgetek. Elmerülünk az egyetemi témákban, meg a naplómban, hogy olvassa. Megeszik legalább tíz melegszendvicset, a tizenegyedikre meg kér (egy férfit megbíztak menjen a folyón le hajóval egészen délig), hogy én hozzam el neki, megteszem, eszek én is (köszönjük a Globusnak, meg készítőinek).

     Délután Cseh Tamás beszökött az ablakon, be a dobüregembe és a dobhártyámon ragadt. Az angol regény című dal (alább, felébb) éjszakáig kísér. A csillagos égig. A teraszon (egy másikon) cigizek és látom, ahogy a nagy kövér ezredes a napfényben áll, isteni karját kitátva röhög. Na, jó. Még egy sör és nincs tovább. Na, jó. A sötétség mélyén megyek a péntekbe. Az éjszakát beveszik a tiszai hajók és a kaméleon a sütőben olvad. Sylvia és Franz mosolyog. Az ezredes meg csak nevet tovább: Hello, good evening, yes.

     A sóhaj elszáll és megy a hajó. Csütörtöki részeredmény: netnapló-lba=4:0