Hideg van, és csorog az eső, de ez minket nem zavar, mert (Hanna olyan, mint Szeredy Dani: giccses családsoviniszta, ő vetette és nevezte el) van egy akkora esernyőnk, hogy mindenki aláfér, az a neve, hogy Szivárvány.

A régiségpiacon különös, régi hordozók, leválok a családról a videókazettás öregasszonynál. Pornógyűjtemény, hoppá. Hogy azt mondja: Táncosokkal farkaló. Hókefélke. Hamupopóka. Penisaurus Rex.. Nem utolsó sorban pedig: A bolygó neve: Anal. Az öregembertől azt is megtudom továbbá, hogy a kezdő (hajléktalan és hajlékos) gyors-alkoholisták által preferált féldecis, műanyag üveges töményeket, nyelvjárási és rétegnyelvi szóródásban, ampullának, csavaros vagy kupakos kiflinek, szöcskének, tücsöknek, avagy egész egyszerűen tüskének nevezik. Nyomott egy kiflit. Beugrott egy szöcske. Szúrunk egy tüskét? „Melyben csudálhatja minden níp az magyar nípnek elmijínek éles voltát az lelísben, melly nem egyíb, hanem magyar poesis.” Barátkozunk kicsit, de amikor kifecsegem, hogy nincs is videólejátszóm, sértődötten elhajt a francba.

Megyek is, aztán veszek Hannának egy Nobel-díjat (a fizikai, kémiai, orvosi, fiziológiai és irodalmi Nobel-díj előlapjának hiteles másolata, alku után tokkal együtt 500 HUF), elvégre szülői motiváció is van a világon, bár ő egyelőre képzőművészetben utazik, igen, kislányom, aranyos bácsi volt, ő találta fel a dinamitot.

A Dóm tér tervezőjének, Rerrich Bélának az elsődleges mintája, a stockholmi városháza (svédül: Stockholms stadshus) a svéd főváros törvényhatósági épülete. Az épület a Kungsholmen szigeten található. A torony 106 méter magas, tetejében világosan kivehető a Három Korona, Svédország nemzeti szimbóluma, a délkeleti részen pedig egy 20 méter magas oszlopon Engelbrekt Engelbrektsson szobra áll. Az épületet Ragnar Östberg tervezte, 1911 és 1923 között épült. Összesen nyolcmillió vörös téglát használtak fel a munkálatoknál. A városháza két nagy tér köré összpontosul: egy külső tér és egy belső terem köré. A belső termet erdedetileg kékre tervezték (ezért svédül az a neve, hogy Blå hallen), de Östberg az építkezés közben meggondolta magát. Látván a vörös téglás nyers falakat, a tervezett kék drapériákat kihúzta a tervekból, de a nevet meghagyta; a Kék terem tehát egyáltalán nem kék.. Mármost ez a nem kék Kék Terem arról ismert a leginkább, hogy itt tartják (maga a ceremónia a Konsterhusetben zajlik, a görög templomra emlékezető, semmilyen-kékre festett épületet 1926-ban avatták fel) a Nobel-díjátadást követő bankettet minden évben, december 10-én, már csak négyet kell aludni.

Az esemény viszonylag elegánsnak mondható. Testőrök, előkóstolók, tükörszervíz. A férfiak csak frakkot viselhetnek, a nők pedig csakis hosszú estélyi ruhát. Aki jóllehet nagyon drága és elegáns, ám rövid koktélruhában érkezik, azt udvariasan megkérik, fáradjon át a szalonba és válasszon az ott lévő estélyi öltözetek közül. (Kivétel a népviselet: azt elnézik.) Ha pedig a pincér véletlenül leönt valakit vörösborral - ami számára azt jelenti, hogy a Kék teremben soha többé nem szolgálhat fel - azonnal munkába lépnek a ruhatisztítók, közben pedig vágtázó lovas futár indul a méregdrága Nordiska Kompaniet áruházba, ahonnan, természetesen, többféle estélyit is hoz az adott méretben, hogy a károsult választhasson. Később, az ünnepség után, a városháza éttermében bárki megrendelheti a menüt, de akár az étkészletet is megvásárolhatja.

Ezen annyira föllelkesedem, hogy Apicius kacsáját sütöm meg ebédre (mézes-korianderes burkolat, datolyamártás, gőzölt fehérretek, de a lényeg az előposírozás, magyarul ezt, sajnos, abálásnak mondják, meg a kíméletes hőközlés).

Közben azonban az erkélyről véletlenül belehamuzok egy lent elhaladó, gyerekkocsiban ordítozó csecsemő szájába. Amíg az anya átkozódva tisztogatja a beszennyeződött kis szájüreget, az apa feljön, hogy agyonüssön. Teljes szívemből igazat adok neki, őszintén sajnálom, még bocsánatot is kérek, de az ajtót azért nem nyitom ki. Be akarja törni, ám én ügyesen rátolom a nyolckilós hevederzárat. Szerintem inkább a folyamatos sírás miatt ideges, ne bonyolítsuk, meg hát félek is kurvára.

Ezért aztán délután, egy másik délután, ami csak ebben a naplóbejegyzésben létezik, kimegyek az esőben a vasútállomásra, felülök a csabai interpicire, hazamegyek Mokran Jeanshez meg Grecsóhoz, és csinálunk a 10-es számú általános iskola bilikékre festett házikonyháján egy egész mázsa húsból olyan vastagkolbászt, fenyőfa fölött füstöli meg, csak nekünk!, a Sörgyár, hogy lelóg a szelet a porcelántányérról, amikor majd karácsony este, előételként, összekóstolom a nagyanyám tanyai kemencében sütött, édes kalácsával meg a békési haverok vörösszilva-pálinkájával, mert ez a fölülmúlhatatlan összeállítás a tótok hungarikuma.

Szilasi László