hirdetés

A kolozsvári barackvirág

2015. március 28. - Filmtett folyóirat

Érdekes amúgy, hogy éppen hetvenötödik születésnapjára „kapta meg a mozit”, pont, mint Puskás Öcsi a stadionját. De míg Öcsi betegen szemlélte végig az avatást, Piersic büszkén, lovon vonult be a Széchenyi téren a mozi elé, maroknyi, alaposan átfagyott rajongóval körülvéve. - A Filmtett szombati naplóját Jakab-Benke Nándor írta.

hirdetés

Első netnaplós szövegemben gunyorosan úgy fogalmaztam, hogy a kolozsvári Republica/Köztársaság mozit átnevezték, most Széles Anna egykori férjének a nevét viseli; a péntekiben pedig felbukkan egy fotó erről az immár átnevezett moziról – talán ideje elmagyarázni, kiről-miről van szó.

Florin Piersicet (ejtsd Pjerszik, ha nagyon le akarjuk fordítani: Barackvirág) senkinek sem kell bemutatni, aki harminc felett van és Romániában nőtt fel. Kolozsváron született, 1936-ban, abban a politikai konstrukcióban, amit akkor még Román Királyságnak hívtak, és a kommunista, nyögvenyelős sztárcsinálás egyik jobban sikerült mintafigurája lett belőle, főleg miután filmekben is kezdett felbukkanni az ötvenes évek végén. Az átkos hetvenes-nyolcvanas évek – finnyásoknak nem igazán kedvező – mozis miliőjében minduntalan felbukkant egy-egy florinpiersices film, a műsor teljesen random idősávjaiban. Főleg a kamasz fiúk és főleg betyár- és hajdúszerepeiért imádták – ezeket arról lehetett felismerni, hogy lovagolt és lőtt bennük, így egyfajta román spagettiwestern (vagyis puliszkawestern)-zsáner mintadarabjaivá váltak.

A legikonikusabb szerepe talán a Mărgelatu figurája volt: hatszor játszotta el a nyolcvanas évek végéig ezt a titokzatos igazságtevőt, aki a 19. század közepén kalandorkodott különböző történelmi fikciós helyzetekben (egyik ilyen filmben, a Trandafirul galben (A sárga rózsa) címűben például pont a magyar szabadságharc a cselekmény kontextusa). Mondhatni megérdemli helyét a román (színpadi és filmes) színészek képzeletbéli Pantheonjában.

Csakhogy ez a Pantheon már nem csak képzeletbéli, és egyes-egyedül neki van szentelve. 2011 januárjában ugyanis a már többször is említett, amúgy óriási Republica/Köztársaság mozit átnevezték. Florin Pierscire. És a homlokzaton a színész Mărgelatu szerepében díszeleg. És még ez sem lenne viccesen tragikus, csakhogy Piersic még mindig életben van. Hogy mi ezzel a probléma? Aki nem érti, annak hiába magyaráznám (és ehhez semmi köze nincs sem színészi, sem emberi értékeknek). Érdekes amúgy, hogy éppen hetvenötödik születésnapjára „kapta meg a mozit”, pont, mint Puskás Öcsi a stadionját. De míg Öcsi betegen szemlélte végig az avatást, Piersic büszkén, lovon vonult be a Széchenyi téren a mozi elé, maroknyi, alaposan átfagyott rajongóval körülvéve.

A kolozsváriak – úgy tűnik – szeretik Piersicet, erre utal az is, hogy a 2009-es Transilvania Filmfesztivál (TIFF) életműdíj-átadóján, ahol egyszerre kapta meg a kitüntetést Claudia Cardinaléval, még meg is tapsolták, ahogyan megpróbálta a színpadon megpuszilni a művésznőt (hogy ne mondjak molesztálást). Pár héttel ezelőtt John Travoltát kiröhögték, amikor ugyanilyen kanosan viselkedett az Oscar-gálán, Piersic viszont azóta is a nemzet megbecsült tesztoszteron-harcosa maradt, jobb híján.

S hogy miért kesernyés a szájíz, amit ez az egész szürrealista moziavatósdi hagyott az eseményeket picit kritikusabban szemlélő emberekben? Mert Kolozsváron mozit igazán el lehetne nevezni olyan – immár halott – személyiségekről is, akik tevékenységét tényleg (film)történeti távolságból és kontextusban lehet szemlélni. Nem lokális, öregkorukra egyre furábban viselkedő ripacsokról, hanem olyanokról, akiknek igazi, mérhető hagyatéka van, akiket nemzetközileg is lehet vállalni. És itt utalnék a hét harmadik netnaplójára, a százéves mozis régmúlt újrafelfedezésére, arra, hogy ha valaki mozit érdemel Kolozsváron, az Janovics Jenő lenne.

Sajnos, a Janovics-imidzs nem olyan látványos. A filmek nagy része eltűnt, meg amúgy is magyarok szerepeltek benne. De ami talán a legnagyobb probléma: az alkotó nem tudna büszke kovbojként lovon bevonulni az avatásra...

Jakab-Benke Nándor

Filmtett folyóirat

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.