hirdetés

A kör bezárul

2008. május 11. - Gerlóczy Ferenc

Valóban figyelemre méltó, hogy a vasárnapot, amelyet a magyar vásárnapnak (pláza-day), az orosz feltámadásnak (voszkreszenyije) tekint, Vinicius a teremtés napjának mondja – ami egy bizonyos értelemben végül is stimmel, hiszen a teremtés első napja vasárnap volt, s a hetediken, vagyis szombaton pihent meg az Úr..
hirdetés

Van egy isteni száma a brazil gitáros költőnek, Vinicius deMoraesnek, nagyon szeretem, O dia da Criacao, A teremtés napja. Ebben azt énekli Vinicius, hogy a szombati napban az a legjobb, hogy benne van a vasárnap perspektívája. (Nyögésnek nem akarás az eleje. A halál oka az élet. :))).
 
Valóban figyelemre méltó, hogy a vasárnapot, amelyet a magyar vásárnapnak (pláza-day), az orosz feltámadásnak (voszkreszenyije) tekint, Vinicius a teremtés napjának mondja – ami egy bizonyos értelemben végül is stimmel, hiszen a teremtés első napja vasárnap volt, s a hetediken, vagyis szombaton pihent meg az Úr.. (Annak taglalása, hogy a hetet vasárnaptól szombatig tagoló naptárakat mikor, miért és miképpen váltották föl a hétfőtől vasárnapig tartó naptárak, most túlfeszítené.) 
Szívből köszöntöm minden Nyájas Böngészemet abból az alkalomból, hogy egyhetes netnaplóm utolsó – névleg vasárnapi – bejegyzéséhez érkezett. Köszönjük az olvasást, maradjatok velünk (a literára bejelentkezve hozzá is lehet szólni). A többes számot nem fejedelmi többesnek értettem, nem is modor-többesnek; azért mondom, hogy maradjatok velünk, mert, vasárnap, e várva várt napon, amely mint perspektíva egész héten át a szemünk előtt lebeghetett, én most Kovács Jánossal ülök netnapló-studiómban, aki megígérte, hogy felhagy a vallásellenes propagandával, viszont segít a megbékélésben és ennek a heti netnaplónak a lezárásában is. Cserébe elmondhatja, amit a nekem a napló-folyosón már röviden vázolt: hogy azért ő nagyon is komolyan veszi a vallásokat – de abban radikális, hogy velük kapcsolatban csak többes számot hajlandó használni.  
– Elmondom, hogy értem a többes számot – mondta, s miközben beszélt, én lassan megreggeliztem, és, tudom, udvariatlanul, de közben is követve eszmefuttatását, elintéztem két rövid telefonhívást. – Ha egy protestánsról kiderül, hogy katolikus, vagy egy muszlimról, hogy buddhista, kellemetlen következményekkel is járhat – szólalt meg, amint éppen letettem, a telefont.
 
– Én ilyesmivel most nem számolok. Vannak, akik kizárólagosságra törekednek, s mind ortodoxabb és ortodoxabb szintjére mélyednek – ugyanannak a világértelmezésnek. Én azonban minél több vallású lehetek, annál teljesebbnek érzem magamat. 
– Egy japán barátom buddhista, de sintoista esküvőn kelt egybe buddhista feleségével – szólaltam meg, s el szerettem volna mondani a véleményemet a megengedő vallásokról, ám ő máris a szavamba vágott (fel akart vágni egy harmadik személy előtt, aki szintén jelen volt (ha most, akkor az túlfeszítené – ezért csak annyit mondok, hogy mindkét nagy, görög narancs elfogyott): 
– Persze, a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus egyidejű követése például remekül megfér egyetlen kínai emberben, senkinek semmiféle fej- vagy hasfájást nem okoz, sőt természetes is, hogy így van, de én messzebb megyek. Nemhogy nem furcsa a többvallásúság, hanem a lehető legtermészetesebb. Felejtsük már el végre azt a tévhitet, hogy az embernek csak egy vallása lehet. Különben is, ahány vallás, annyiféle dolgot jelent már az is, hogy vallás.
 
– Térj már a tárgyra – sürgettem a kérdezőművészt, arra gondolván, hogy lassan illő lenne heti netnaplóm végére érnem. – Mondd el, hogyan van ez a Te híres többvallásúságoddal, aztán fejezzük be ezt a naplót, és éljük tovább az életünket!
 
– Alapvetően arról van szó, hogy a márkaneveket komolyan veszem – mondta nekem erre Kovács.
 
– Ezt meg hogy érted?
 
– A lehető legegyszerűbben. Saját magamnak megfogalmazok néhány elementáris szükségletet, és ha találok hozzá egy jó világmárkát, akkor annak a jelentését magamba építem.
 
– Még mindig nem értem – mondtam, bár tudtam, hogy ezzel Kovács alá adom a lovat, és veszélyes játékot játszom. De Kovács rendes volt, nem élt vissza, és valóban rövidre fogta.
 
Azt mondom: cselekedj lokálisan, de gondolkodj globálisan. Mert bizony az elég rémisztő, ha fordítva történik: amikor valakinek a szemhatára nem éri el a szomszéd falu tornyát, mégis a gombáját vagy bombáját vagy csak egyszerűen az akaratát az egész emberiségre oktrojálja. A történelem tele van ilyen példákkal. Szóval azért mondom, gondolkodjunk egyetemesen! Én mindig törekszem arra, hogy gondolkodásomban egyetemes (katolikus) legyek.
 
– A múltkor azt mondtad, protestáns vagy – vetettem közbe.
 
– Persze, te lökött, hát nem emlékszel? Ezt akkor mondtam Neked, amikor egy olyan bődületes marhaságot akartál megetetni velem, hogy muszáj volt tiltakoznom. Még hogy a Schneider Fáni alsószoknyája piros! Ha marhaságot hallok, vagy égbekiáltó igazságtalansággal találkozom, mindig tiltakozni fogok, s hozzá fogom tenni, ahogy szoktam: protestálok, protestáns álláspontot foglalok el – ebben a kérdésben kérlelhetetlen protestáns vagyok. De ortodox is vagyok, még mielőtt erre – ökumenikus alapon – külön rákérdeznél. Igaz hitem van – tehát, mondom, ortodox vagyok.  Ezek nekem mind nagyon fontos márkanevek.
 
Nézd csak: a nyakkendőm Gucci, a zakóm Hugo Boss, az órám Rolex, az autóm Audi (háromajtós Audi Arabia Coupé) – a gondolkodásom egyetemes, akarom mondani katolikus, az igazságérzetem protestáns magatartásban nyilvánul meg, igaz hitem pedig maga az ortodoxia. És nemcsak úgy ímmel-ámmal hiszem, amit hiszek, hanem feltétlen, igazi odaadással, belenyugvással: ragyog már az iszlám márkajele is. És, tudod – tette még hozzá –, annyira nem kedvelem, amikor fontos dolgok úgy történnek meg, hogy én nem szólhatok bele a dolgok alakulásába! Ügyintézéskor, munka közben a legfontosabb számomra az, hogy felébredt (buddha) legyek. Látod, már a buddha márkanév is milyen szépen csillog.
Utazáskor legfontosabb az út (tao) – tette hozzá még Kovács, aki Angliában Smithnek, Oroszországban Kuznyecovnak nevezi magát, Kínában Li-nek, Arábiában Ahmednek szólítják a barátai, s általában mindenhol a létező leghétköznapibb nevet használja. Óva intem a Nyájas Böngit attól, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson bárminek, amit Kovács (Smith, Kuznyecov, Li, Ahmed) mond vagy tesz. Ő ugyanis cseppet sem nem mindennapi ember. – Én már nagyon le akartam zárni a beszélgetést:
 
– Értem. Szóval Te csak a hívószavakat szívod magadba, nem is a vallásokat – mondtam neki. – Most már fényesen csillog a tao is, sőt a kulcsszavak egész felhője. Többé meg se kell szólalnod, értelek.  
 
Ezt mondtam a kérdezőművésznek, de azért néhány dolgot továbbra sem egészen értek. Például azt: miért kerülgettem egy héten át a forró kását? Valóban ne tudnék arról írni, ami tényleg fontos, úgy, hogy azt bárki elolvashassa, s ha elolvassa, még épüljön is általa, kár belőle ne származzon, betartsam tehát az ahimszá tanácsát, hogy ne ártsak?
 
Valóban naplót írtam-e én most egy hétig, vagy csak menekültem a naplóírás elől?  Nem eleve lehetelenség-e, nem eleve hiábavalóság-e, nem eleve léleknek gyötrelme-e, ha a rendelt időből kiszakadok, és tagolni kívánom a tagolatlant, rendezni a rendetlent, ráadásul még csak nem is egy épkézláb fiktív narráció keretei között, ami érthető és kivihető lenne, hanem azt tettetve, hogy az életünk folyamának egy kijelölt szakaszára fókuszálva egyszerre élhetjük is azt az életszakaszt, s reflektálhatjuk is?
 
Az óra körbejár, a kérdés újból a régi: mikép’ lehetséges online naplóírás überhaupt?

Gerlóczy Ferenc

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.