hirdetés

A kutatás szupertitkai

2015. április 15. - Budapest100

Ezen a héten az idén április 18-án és 19-én immár ötödször jelentkező Budapest100 szervezői írják a naplót a Literán. A harmadik naplót a kutatás és a szupertáblák titkairól Fehér Gábor és Németh Nóra írta közösen. A történetben egy igazi kis szenzáció is van, egy 100 éves ház eredeti terveinek sorsáról.

hirdetés

Greeny and the Brain – Bunkó, ma éjszaka meghódítjuk a világot! végig kell érnünk a honlapellenőrzéssel! 

Németh Nóra: *klikk* Kipattan a piros toll és előkerül a világos tengerzöld tűfilc, telnek a sorok a zöld, matricázott határidőnaplóban. Már megint 1 óra. Hajnalban.
»Hm, minden azzal a zöld cipővel kezdődött, amit a bátyámtól kaptam már több mint két éve (vagy három?), és le se lehet rólam vakarni, most is az van rajtam. Pedig nem is szerettem a zöldet igazán, mindig is a kék volt a kedvenc színem.«
Már megint le fog cseszni mindenki, hogy miért vagyok az irodában. De olyan nehéz ez a nyomorult laptop, és én otthon nem tudok dolgozni. A „rendes” munkához már össze van írva – pirossal – mi kell holnap. Most zölddel jön a többi. Kivel mit kell megbeszélni, mit kell megírni még emailben.
»Úgy szerettem volna, ha a smaragd az idén a főszín, de ez a halvány kékeszöld is szép. Már megint lesz, aki egy félmosollyal megjegyzi, hogy a szempillámtól kezdve a hajgumiig mindenem zöld vagy zöldeskék. Áh, mindig csak olyan mondja, aki kedvel.«

Zöld. szuperzöld.

Levél jött. Mély levegő. Nyílik a „szupertábla”, a kutatási anyagainkat gyűjtő, több mint ezer soros táblázat. Itt az idő, hogy szűrjek megint egyet az idei házainkra; kellenek a számok a sajtónak.

Fehér Gábor: Fura egy világ ez. Nem egészen olyan, mint amilyennek a városa iránt érdeklődő polgár egy civil ünnepet elképzel. Végeláthatatlan homlokzatok, kedves idős nénik – akik már messziről mondják, hogy igen-igen, tudják, hogy százévesek –, a kevésbé ráérősek, akik egy mostrohannomkellbocs reflexe után azért elveszik a tájékoztató levelet, és persze a lelkes önkéntesek, akik a legtöbbet teszik hozzá a programhoz. Ez egy ilyen városi ünnep: szerethető.
Sajnos a kutatás pont nem szociábilis. De Te már gondolom, tudtad, mert évek óta ezt csinálod, én még csak egyszer voltam a szervezők között, akkor is önkéntesként.

Reáltanoda utca 11, 2012 – Fotó: Raffay Zsófia

NN: És akkor is együtt csináltunk egy háztörténeti sétát. Így, hogy Enikő (Tolnai-Pálóczy Enikő, 2013–14-ben a másik kutatásszervező koordinátor – a szerk.) visszavonult, ez volt az utolsó nagy segítsége nekem, mert az ő ötlete volt, hogy te legyél az utódja. Ismer, tudta, ki veheti át a párosunkban az ő szerepét. Kivel fogok tudni úgy együtt dolgozni, hogy nem kívánjuk a halálát a másiknak a végére. Ahogy én/mi csináljuk, úgy egyedül nem megy, sokszor jobban számít, hogy átpöcköljük egymást a holtponton, megnyugtassuk a másikat, ha épp kiborította valami, mint hogy ki a szakmailag felkészültebb. Pl. amikor azt hiszem, kijön az agyam a szememen keresztül, annyira fáj a fejem, és te sürgetsz, hogy legyünk már operatívabbak; na, akkor hősiesen visszafogom magam, és csak picit gondolom úgy, hogy most úgy megpofoználak.

FG: Most is együtt sétálunk, délelőtt tíz óta a sajtóval járunk be néhány épületet a beharangozóhoz. A Magda-udvarnál meleg napfény fogad minket, a tetőn betonnégyzeteken játszunk ugróiskolát a kamerákkal és mikronokkal felszerelt forgataggal. Jó érzés a házakat élőben is látni, az önkénteseket hallgatni. A Bródy 17-nél már mindent átható szürkébe fordul az ég, de még az elázással együtt is sajnálom, hogy az eltáv hamar véget ér: háromkor Budapest Főváros Levéltárában kell jelentkeznünk szolgálatra.

NN: A Tervtár, ó igen. Mindig az az egyik legnehezebb a kutatási koordinátoroknak, hogy a Tervtár lehetőleg ne tiltson ki szervezetileg bennünket jövőre, szakmai partnerség ide és beépített ember oda…

FG: Mert a kutatási részleg helyrajzi számok, építési engedélyek és folió azonosítók által körbehatárolt virtuális univerzumban létezik. Táblázatok szűrt soraiban, rekordokban, javítandó cellákban, eztmáregyszerkivettükmertnemisszázéves házak adataiban. Kicsit tényleg olyan, mintha a rendezvény többi részétől elszakadva, a programok ütőeréről leválva egy saját kis szegletet alakítanánk ki magunknak, ahol valami rejtélyes módon értelmet nyernek a szuper- és zónatáblák, best ofok, adatmélységek. És nemcsak a táblázatok sorai, de az idő is leszűrődik, absztrahálódik, szétforgácsolódik, a házakból címkék és számok lesznek. Szépen sorban, egymás után.
Persze felmerülnek kérdések is. Az a fontosabb, hogy a ház tényleg százéves legyen, vagy az, hogy a lakók aktivizálódjanak, még ha nem is százéves házban élnek? Mindig akad olyan ház, amelyikről kiderül, hogy még egy liftet sem engedélyeztek száz évvel ezelőtt. De ha a lakók annyira lelkesek...

NN: Mindig az a legfontosabb, hogy a lakók aktívak legyenek. Ez egy ilyen dolog, lassan megszokom én is, kellett hozzá két év, szóval még belejöhetsz. Most már csak arra kell ráébreszteni a profi építészettörténész kutatókat is, hogy legalább 50 éve készen kellene lennie a teljes Budapest topográfiának – azaz egy olyan alapkutatásnak, ami a telkek szerint közöl alapadatokat az épületekről, a most állókról és a korábban ott lévőkről is – hogy csak elő kelljen vennünk a rendezvényhez egy vaskos lexikonsorozatot, és tutifixre megmondjuk melyik ház hány éves. Ez a munka nem önkéntesek feladata. Mi csak csendben, néha hangosakat sóhajtva kiszolgáljuk a rendezvényt, mert nem a kutatás a lényeg. Igazából mindig jól meg van tervezve előre, hogy mikor, mi történik, és ki mit csinál, aztán az emberi tényező miatt sosem úgy alakul. Ettől sokszor úgy látszik kívülről, hogy bénázunk, de nekünk azért vigasztaló a tudat, hogy a rendezvény ettől függetlenül még jó lesz. Mindig olyan, mint mi vagyunk, akik itt élünk, és szeretjük ezt a várost. Ha a program kürtőskalácssütés és nem háztörténeti kiállítás, akkor azzal ünnepelünk. És ez így van jól.


 Terápiás céllal hallgatott zene, Punnany Massif – Engedd el!

FG: Mert az önkéntesek által lesz a program igazán Budapest100, és ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. 

NN: Mert nekik köszönhető olykor, ha néha cseresznye kerül a habra a tortán. Most épp nálam van 22 foliónyi 1911-es eredeti (!) tervanyag, amit egy család eltüntetett a városházáról és a Levéltárban lenne a helye. Az önkéntesnek sikerült meggyőznie az érintett ház közös képviselőjét, hogy ha egyszer anno nem ő vitte el, adja vissza, nem lesz belőle semmi baj, megígérjük. Sikerült… viszem be a Tervtárba, oda, ahova tartozik, ahol kutatható lesz. Még száz évig, ha minden jól megy; a Levéltáron nem fog múlni.

Dokumentáljuk a dokumentálást (aki pakol: Szij Barbara, aki fényképez: Nagy Ádám Zoltán, a levéltáros: Timkó Zsolt) – Fotó: Besenczi Richárd

Befotózzuk a visszaadott talált tárgyat, és a másolatot odaadjuk majd a közös képviselőnek, mert a szívéhez nőttek a tervek. Névtelenül kerültek hozzá, először azt sem tudta, mi van a zacskóban, amit odaakasztottak az ajtajára. Egyébként ez is olyan ház, ahol pont a Budapest100 miatt sikerült felújítani a közös tereket, annyira összehozta őket az ünnep az első évben. Ezt szeretem igazán ebben az egészben, ezeket a csendes sikereket, amikre közösen, igazán büszkék lehetünk.

FG: Megnyugodtam, ezek után már könnyű szívvel hajthatjuk álomra fejünket így 0:53-kor – ugye? Egyébként a legnagyobb tanulság számomra az, hogy a mottó, amit választottunk – minden ház érdekes! – nagyon találó. Mert az emberek szeretnek belátni a lakásajtók mögé, ismerős vagy ismeretlen élettörténeteket hallani, minden egyes pici zugba benézni, hátha ott lapul valami abból a korból, csak szorosan hozzá kell préselődni a falakhoz, és azok elsuttogják, amit az évek során kötőanyagként szívtak magukba – nélkülük talán már meg sem állnának az épületek. És az sem baj, ha a ház építészetileg nem érdekes, mert akkor az épület története az – vagy épp a lakóké.

A lead- és címlapképen: Németh Nóra és Fehér Gábor művészettörténész kutatókoordinátorok (fotó: Nagy Ádám Zoltán), és a magyar keresztségben Bunkó és a Vész címet viselő rajzfilm főszereplői (forrás)

Németh Nóra és Fehér Gábor

Budapest100

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.