A lakásban is esett
2010. augusztus 31. - Pion István
- 2010. augusztus 31.
(kedd)
Pip vagyok. Már nem élek egyedül.
Nagyjából egy órát késtem Balatonboglárról, háromszáz kilométerbe ez még belefér, gondoltam. Fifi édesanyja már nem bírta tovább, végeztek az ebéddel, mire odaértem, de azért betoltam egy hortobágyit, aztán irány a Feri kocsma, búcsú Feritől – Fifi munkaadója, pótapja és még ki tudja, mi mindene.
Nagymama végignézte a pakolást, nyolcvanhatodik évében jár (mit jár, szalad!), és pityeregni kezdett, amikor elköszöntünk. Nagymama beszélget, legtöbbször magával, és talán mostantól még inkább magával fog, de sírdogálni nem láttam eddig soha. És nagymama figyelmes a szomszédok felé is, nekik is beszélget és visz pár szem szilvát kicsi tányéron. A sors fintora, hogy néha ugyanazt a szomszédot kínálja szilvával, amelyik egyébként kóstolóba hozta a gyümölcsöt.
Szeretem a könnyeket, csak kezdtem magam úgy érezni, mintha én ebben a történetben valamiféle gonosz szereplő lennék, aki az egyetlen leánygyermeket rabolja el éppen. És akkor Fifi édesanyja is sírni kezdett, de ő nagyon, és őt már láttam is sírni, de addigra már kész hétfejű sárkánynak éreztem magam… Mire felértünk Budapestre, telefonon bejelentkeztek a hős lovagok is, a két báty, akik vész esetén kiszabadítanák csúf karmaim közül világszép Fifit.
Reggel indultam el egyébként a szülőkhöz Letkésre, útközben gondolatban beköszöntem: Nagymaroson Végh Attilának, Zebegényben Tomaji Attilának. Ők nem köszöngettek nekem. Gyönyörű helyen laknak ők, gyönyörű helyen laktam én. Duna, Ipoly, Börzsöny, ilyesmik, csak sohasem szerettem kirándulni, így azt is csak hallomásból tudom, hogy ha fölmegy az ember egy hegyre, onnan nézve sokkal szebb, mondjuk, a Duna-kanyar. Bizonyára. Ez a Mohamed-féle látásmód, én inkább arra esküszöm, hogy a hegy jön hozzám. Öreg hiba?
Anyám már az előre megrendelt szendvicsekkel várt, persze tett be még szőlőt, csokit, egyél gyerek. Apám szokásához híven kóricált valahol, a telefonja szokásához híven otthon, hiába hívtam, mindegy, szokásához híven megjött magától – autót cseréltünk. Én elvittem a kistehert, nála maradt a személy. Aztán majd visszacsere. Megpakoltuk rendesen, most meg már megint üres, kellene még egy kör.
Irgalmatlanul szakadt az eső a Budapest felé vezető úton, és a lehető legrosszabb időben értünk fel, egy óra tíz perc volt, mire az M1-M7 közös szakaszától elértünk Kőbánya-alsóra. Az húsz perccel több, mint a BB–BP távolság.
Esőben pakoltunk be, esőben utaztunk, esőben pakoltunk ki. A lakásban is esett az eső, ez jól hangzik. Csak nem igaz: szélcsend és meleg. A rengeteg holmi egyelőre a szoba közepén hever, Fifi kipakolna, ha lenne hová, mert szekrény, az még kell.
Lementünk a kisboltba, vettünk egy üveg vöröset és egy rozét, és letegeződtünk a boltos nénivel.
– Hosszú arany Marlbi van? – kérdeztem.
– Van, igen.
– Akkor jó, mostantól nem csak sárga Camelre lesz szükség.
Végül iszogattunk és tévéműsorokról beszélgettünk, és nevettünk, megint, csak most nagyon sokat. A fejemen görcsbe álltak az izmok. Aztán az éjszaka.
És azt hiszem, ha tegnap azt mondtam, hogy magunk sem tudjuk, mire vártunk, akkor ma azt kell mondanom, hogy már tudjuk: a pityergésekre, a késésre, a nevetésre, a dugóra, a tegeződésre, a szendvicsre és az ebédre, a tévére és Mohamedre. Fifire és Pipre.
De most aztán már tényleg másra várunk, mert ez már megvan.
Hozzászólás
JS: ... a bonis autem infamia est. (Hát már itt is folyamatos a szumózás? Nagy kár.) Szomorú üdv.: Latomus (szgá)
A fórum-forma rettentőmód kedvez a végiggondolatlan megnyilvánulásoknak - odapökök a klaviatúrára, és már fenn is van a képernyőn. Jászberényi S. esetében pedig különösen - előbb üt, aztán gondolkodik.
Hihetetlen, hogy az előbb, még az ízlésről beszélt. A malis vituperari laus est. JS
Ja, most fogtam csak fel, hogy a Jászberényinél emlegetett BTK nem a Bölcsésztudományi Kar, hanem a Büntető Törvénykörnyv. Na, ez a baj Jászberényivel, hogy ahelyett, hogy egy értelmes kérdést értelmesen feltenne, ilyen módon handabandázik össze-vissza. Le sem esett egy napig. Gyuri
Szia András! Igen, ez tényleg komoly kérdés. Amennyiben, mondjuk, Céline-ről lenne szó, más lenne a helyzet, nem a minőségi különbség okán, Pion Istvánból, mint mindenkiből az ő korában, még akármi lehet. Még kevésbé azért, mert erkölcsileg egyenértékű volna az ő szerepvállalása a Céline szerepvállalásával, össze nem hasonlíthatóan kevésbé súlyos az övé természetesen. Hanem azért, mert az, hogy ő a háború után publikálhat-e vagy nem, már jóindulat kérdése volt, az embertelen meggyőződés, melynek híve volt, legyőzetett. Ilyenkor mondhatjuk hosszú távon, hogy nem foszthatjuk meg magunkat jelentős művészetétől, mert az öncsonkítás lenne. A mű ott már nem e meggyőződés legitimációját jelentette volna, hanem a bölcs felismerést, hogy minket gazdagít életműve (mely az "éjszaká"-ról tud egyet-mást) életútja minden tanuláságával együtt. Itt viszont arról van szó, hogy egy naplója alapján amúgy kedvesnek tűnő fiatalember próbál az irodalmi nyilvánosság fórumaiba beszivárogni, noha a kultúrán (aminek nagyon is integráns részei bizonyos morális megállapodások) kívüli orgánumnál ténykedik, biztos részben megélhetési kényszerből. Itt, most, ezzel a döntéssel ezt a választást is elfogadjuk talán, az a kockázata, hogy lehetséges választásnak ismerjük el és egyre inkább hajlamosak lehetünk rá, hogy azt mondjuk, mindegy, mind ugyanolyan, a Magyar hírlap sem gázabb a többinél. Vagyis további erkölcsi konszenzusok erodálódásának kockázatát vállaljuk szerintem. Jó éjt, barátsággal: Vári Gyuri
Meggyőztél tulajdonképp, a Hírlap lehet, tényleg más kategória. (Nem tudom, bevallom, nem sűrűn olvasom. Vagyis egyáltalán nem. Végül is az se véletlen, hogy nem vagyok belpolos újságíró. sem.) De ez a vita szempontjából mindegy. Tegyük fel, hogy mondjuk a netnaplót író egy morálisan elítélhető ember. Ha valaki költő, vagy író, akkor mióta kell morális kérdésekben automatikusan feddhetetlennek lennie? Van egy ilyen elvárás? Mármint nyilván mindenki jó ember szeretne lenni, és magát végül is annak tartja egy sorozatgyilkos is, fogadok (hogy alszik el a szörnyeteg? nem vagyok szörnyeteg, hogy HLI barátom versét idézzem pontatlanul), de én nem vettem észre, hogy az írói tehetség morális alapon oszlana szét az emberiség tagjai közt. Vagy mondjuk, hogy megint sarkítsak, Szilágyi Domokos ne vezessen netnaplót, ha élne? Én pl. szívesen elolvasnám.
Kedves Jászberényi! Most látom csak, Ön kárörvend, piszkoskodik és fenyegetőzik K. Kabai Lórántnak válaszolva. Ez olyannyira ízlésem ellen való, hogy be kell szüntessek mindenfajta beszélgetést Önnel, kivéve információnak esetleges átadását esetleges disznóságokról, azok esetében le fogom küzdeni, ha szükséges, ízélésbeli kifogásaimat. Más ügyben nem kívánok csevegni Önnel. VGy.
Kedves András! 1. A kádárizmussal nem személyedben kívántalak megbántani, arra kívántam rámutatni (meglehet, tévesen), hogy egy retorika, érvmenet milyen forrásokból ered, milyen feltételezések képezik az alapját, milyen a történeti beágyazottsága. Néha, történeti hordozottságunk miatt, észre sem vesszük, miből, honnan beszélünk. (vagy én tévedek és én nem tudom). De ez nem morális természetű kifogás kívánt lenni, sajnálom, ha megbántottalak. 2. Akkor még egyszer megpróbálom. Nem értem, hogy jönnek ide a liberálisok, a baloldali elit és a többiek. Én nem az ország húsz évéről beszéltem és nem politikai kérdésekről egyáltalán. Az előző kormányokat és egy csomó értelmiségi attitűdöt-(szerintem)tévedést még ezeken a hasábokon, itt, a literán is bíráltam, de a Népszabadságban is, a Beszélőben is, a Hírszerzőn is stb. Kérsz linket? Öt elég vagy tíz legyen? Kérlek, ha azt mondom, hogy egy egyrészt szélsőjobboldali, másrészt sajtóetikailag is vállalhatatlan (direkt a Jobbik elnökét védtem tőlük, meggyőződésből, mert ő is emberi lény, aki még viselkedhet - reméljük így lesz - emberhez méltón és a személyiségi jogok jogalanya ő is, másrészt hogy értsétek már meg: én nem a ballib nemtommit védem, hanem az elemi moralitást, összeszedtem hevényészve pár példát, mikor vétettek ellene). A Magyar Nemzet, a Népszava stb, pártosak, elfogultak és egyebek, de nem lépik át, legalábbis nem rendszeresen és magától értetődően az elemi erkölcsi normákat. Ez nem bal-jobb különbség, nem kéne a pulóveres szociológusok vs skinheadek dichotómiával leírni. És még valami: igen, az erkölcs normatív dolog, sajnálom. Sztálinistát, maoistát, fasisztát stb a tisztességes, keresztény-zsidó értékrendben nevelkedett ember "kirekeszt". Nem, Pion természetesen nem ez, sem az, de egy szélsőjobboldali, rasszista felhangoktól tapintatosan szólva sem mentes, sajtóetikai alapelvekkel hadilábon álló orgánumnál dolgozik és ez, bizony, erkölcsi felelősség. Aki ezt számonkéri, az még nem eszdéeszes. Egy kicsit árnyaltabban nem lehetne? Ezek nem "benyomások", hanem ideologikusan alakított sémák. Zsidózni, cigányozni és mindezt nem tenni, ez nem árnyalatnyi különbség, finoman szólva sem, például a Heti Válasz és a Magyar Hírlap közt. Nekem NEM, NEM, NEM, hogy mondjam el, hogy megértsd, NEM a jobboldallal, az én feltételezett világnézetemtől eltérő világnézetekkel van bajom, hanem az embertelenséggel. Tisztelt Jászberényi úr! Engem nem érdekelnek a következmények, nem pereskedni, bosszút állni akartam, csak véleményemet kifejezni, ennek túlzó jellegét azóta beláttam, elnézést kértem érte. Szépen kérem, fejezze már be a személyeskedést, így nem lehet beszélgetni. A BTK ösztöndíjaival vagy mivel kapcsolatban állok rendelkezésére, írok róla, ha van ügy és ha Ön forrásul szolgál, hallgatom. Fogalmam nincs pillanatnyilag, miről van szó, higgye el, őszintén mondom. Ami a Móricz-ösztöndíjakat illeti, én készséggel megfelelek azon igényének, hogy ha valaki egy ügyben véleményt nyilvánít, nyilvánítson erkölcsi véleményt a világon minden ügyben, de legalábbis mindabban, ami Önt érdekli. Kéne egy következetes és konszenzuális szempontrendszer, az minden ilyen döntést kevésbé vitathatóvá tenne, az idei díjazottak többsége esetében vitathatatlannak tekintem, hogy megérdemelték, a struktúrális kérdés pedig megmarad. Ha kevésbé személyes, inkább strukturális szinten veti fel a problémát, fontos hozzájárulás lett volna. Vári György
Kedves NYGA, ez a vita, vagy mi, most már a te részedről is a mélyütésekről szól. (Előbb Vári Gyuri beszél arról, hogy tanuljunk meg olvasni (pár bekezdéssel később már azon háborog bőszen, amit szándékosan/vagy csak simán félreért), majd te kezdesz szellemi/erkölcsi szintekről beszélni, mit tudja, milyen alapon) Kár és nem értem. A liberalizmus nem szabadna, hogy csak addig terjedjen, hogy elfogadom azt, aki ugyanazt gondolja a világról, amit én. Már bocsánat. Említett mondatomban volt egy "szerintem". Szerintem (!) politikai (!) szempontból -most tegyem hozzá?, jó: - nekem (!) éppolyan vállalhatatlan az általad bólogatva olvasott ÉS, meg társai, mint a Magyar Hírlap. Miért? Mert a benne megjelenő cikkekkel és azok elfogultságával nem értek egyet. Szerintem - még egyszer, ne haragudj, de tényleg, még egyszer: szerintem, vagyis nem feltétlen van így, meggyőzhető vagyok az ellenkezőjéről - csak árnyalatnyi különbség van említett lapok közt. Én árnyalatnyi különbségnek érzem, hogy az egyik féle (látom) elegánsabban szajkózza a magáét, a másik meg kevésbé elegánsan, vagy egyáltalán nem, talán nyilvánvalóbb olykor, hogy a cikk írója közben nyáladzik és üvöltve szívja a cigarettáját. De hogy valamelyik is adna a függetlenség, elfogulatlanság látszatára legalább, ezt nem látom. Lehet, belülről másként tetszik, ezt nem tudom, nem vagyok belül. Ettől még legyenek felőlem, sőt, az embereknek igényük van arra, hogy megerősítsék őket hitükben, erő kell a mindennapokra, stb. Ez talán mindig így volt, miért lenne most másként. Lórit, értem, amit mondasz, végül is számoljunk a következményekkel, szerintem Pion számol(t) is, persze. Ő amúgy ezügyben tudomásom szerint nem is szólalt meg. És értem én, mondom, hogy ezek a játékszabályok, ez egy ilyen játék, de hadd legyen már fura, hogy tényleg ez van. Amit én látok: vannak pl. ezek a Jobbikos nagyszájú szkinhedek, akik üvöltöznek, meg zsidóznak, tényleg elképesztőek, meg vannak a szemüveges, kardigános szociológiát hallgató liberálisok, akik számítógép mellett írják a kirekesztésre buzdító hülyeségeiket és ha egy internetes fórumon másfajta emberrel találkoznak, mint ők, két óra alatt eljutnak a körmondatokban megfogalmazott anyázásig. Most szeressem jobban a körmondatos idiótákat, csak mert megtanultak írni? Nem tudom. Lehet, tévedek. Meg nyilván általánosítok. Ezek természetesen csak benyomások, de többre talán más sem támaszkodhat ezügyben.
Sosem szerettem arra kilyukadni, hogy valakivel, valamivel nem kívánok/bírok a továbbiakban vitatkozni, elvégre ez a komment-szekció a párbeszédről (kéne, hogy?) szól(jon), mégis újra meg újra erre jutok, mikor ilyen bicskanyitogató butaságokat olvasok, mint ami a itt érvelés és reakció egymásutánjából kikristályosodott. Csak az átláthatóság végett: "Azé az újságé, amelyik legutóbb férgeknek nevezte az Index munkatársait, ahol Bayer Zsolt számos emlékezetes cigányozása, zsidózása látott napvilágot, ahol a mélyre süllyedt Alexa Károly írja gyomorforgatóan gonosz és pitiáner kispublijait Szentmihályi Szabó Péter társaságában, ahol a magyar irodalom színe-javát érik napra nap a legaljasabb és legordenárébb támadások törtető senkik részéről. Ahol minden kisebbségiekkel és minden rendű és rangú kiszolgáltatottakkal szembeni alpári hangvételű támadás mindennapos. Ahol annyira sem érdeklődnek a sajtóetikai normák iránt, hogy megkérdezzenek egy szerzőt, közölhetik-e írását. (Bacher Ivánét történetesen). Ahol szervezett lejáratókampányt folytatnak a legalantasabb eszközökkel a rivális párt (amúgy történetesen a Jobbik) vezetője ellen kampányidőszakban, magánéletéről jelentetve meg sorozatosan alpári rágalmakat. Egy olyan lapnál dolgozik az e heti netnapló írója, ahol Vámos György zsidózik napra-nap saját zsidó származásával legitimálva olyan mondatokat, mint hogy a zsidók túlreprezentáltak a médiában, felelősek 19-ért és nem kéne csodálkozniuk, ha utálják őket, mert ők is felelősek érte. Legutóbbi írásában például leporolta a hírhedt "apák és fiúk"-brosúrát, számonkérve fiakon az apák bűneit. Keresztény civilizáció ismeri a személyes felelősséget és egyedül ilyen felelősséget ismer." (VGY) "Ne haragudj, de szerintem a Magyar Narancs, a Népszabadság, vagy az ÉS bizonyos (politikai) szempontból éppilyen vállalhatatlan lapok." (TA) Az utóbb említett lapok politikai elkötelezettsége, állásfoglalása (és azok mértéke, pártos jellege, stb.) eleve különböző, de rendben van, ne foglalkozzunk árnyalatokkal. Véleménye természetesen mindenkinek lehet is róluk, lehet sóhajtozni az ÉS-en, én például nem teszem, TA teszi, ez teljesen rendben is van. De azt, aki szerint a Magyar Narancs, a Népszabadság és az ÉS "éppilyen vállalhatatlan lapok", mint a per pillanat Magyar Hírlap címen megjelenő újság, minden liberalizmusom, nyitottságom és párbeszéd iránti elkötelezettségem ellenére sem tudom vitaképesnek tartani. Egyszerre, egyidőben nem fordulhat elő, hogy mindezek alapján Toroczkay András és én is egyaránt vitaalapot képező szellemi/erkölcsi/stb. színvonalon legyünk. Mondanám előzékenységből, hogy akkor bizonyára bennem van a hiba, de - ha nem magyarázom félre - ez esetben akkor velem együtt Vári is hülye. Még ez is rendben lenne (pardon, VGY), de ő mintha érvelne is. Mintha logikusan is tenné. Ilyen szituációkban ér véget számomra egy beszélgetés vagy vita érdemi része. Ez az a szint, amikor már kár újabb érvekért. Olyan szakadékot érzek ugyanis, amit nem lehet, és bármily szekérárkos gondolat is, nincs is gusztusom megpróbálni betemetni. Persze fogadják legőszintébb jókívánságaimat, akiknek még van.
Kedves K. Kabai Lóránt, biztosíthatom, hogy tökéletesen átgondoltam, amit Vári György kommentjéről írtam és az erkölcsi relativizmus iskolapéldájának tartom. Érvelési technikáját pedig tanítani kellene. Annak is örülök, hogy szereztem Önnek pár derűs percet a BTK-s pályázatos megjegyzésemmel, örülök, hogy túljutott azon, hogy végül is pont Ön nem vehette át az előzőleg megítélt díját, formai és szabályzati problémák miatt. Állításomat, miszerint a PIM valamint az általa felkért kuratórium többszörösen törvényt sértett és az eljárás minden szempontból törvénytelen volt továbbra is fenntartom és bizonyítani tudom. Ön, baráti köre, a PIM vitathatja ezt a kijelentésemet. Meg fogom válaszolni bármelyik állítást - igaz nem ezen a fórumon, és nem következmények nélkül. Nagyon kérem ezért, Ön gondolja át, mit ír.
Tocó, még ha Vári Gyuri első reakcióját kissé eltúlzottnak is érzem, teljesen egyetértek vele. Megértem, hogy Pion azért ott dolgozik, ahol, mert „oda tudott csak bekerülni”. Viszont ha ezt így vállalta, akkor szembe kell néznie a kínos következményekkel is — még ha ő maga nem is írt mocskolódó stb. cikkeket. Értsd: ha csak a Magyar Hírlaphoz (és még néhány más lapra is kiterjesztem ezt) mehetnék dolgozni, inkább maradnék a szabadúszásnál, amit most is csinálok, pedig annyira nagyon ez nem jó. (Említettél több más „ballib” lapot is, szerintem, khm, legalábbis aránytalan az összehasonlítás.) Sándor, kicsit gondolja végig mindazt, amit leírt, s bízom abban, belátja, Vári lépésében, gondolkodásában, érvelésében nyoma sincs sem erkölcsi, sem másmilyen relativizmusnak. (És bevallom: az „ösztöndíjak körüli BTK kategóriás korrupciós ügyek” említésével szerzett nekem egy derűs percet.)
Kedves Gyuri, (ha még egyszer Toroczkay-nak szólítasz, mint a testnevelőtanárok, komolyan megharagszom.:)) a lényegre, vagy arra ami nekem is leginkább szemet szúrt, Jászberényi Sándor tapintott rá: "Nagyon nehéz így komolyan venni az Ön morális állásfoglalását, azt is nehéz követni, miért pont Pion István költő és a munkahelye ellen rohant ki." Tulajdonképp nekem is ez a bajom. Miért pont a Pion? És annyit tennék még hozzá, voltak persze szívet melengetően pozitív élményeim is (az egyszerűség kedvééért) balos-liberális szerkesztőségekben és tapasztaltam világnézeti korlátoltságot bizonyos emberekkel kapcsolatban említett jobbos lapoknál is. De a megérzésem ettől még marad: hogy ha mondjuk Greff András a Magyar Nemzetbe írna, vagy akár a Magyar Hírlapba lemezkritikákat egyik pillanatról a másikra, nem keltene megrökönyödést senkiben sem azon az oldalon. Olyat viszont már hallottam (meg sok mást is) egy sztáríró szájából baráti sörözés alkalmával, hogy "én nem olvasok jobboldali lapokat, és nem is írhatnék mondjuk a Magyar Nemzetbe, mert a barátaim nem állnának szóba velem". Jó, most semmi újat nem mondtam, nyilván, de ez azért szörnyű. A kádárista önfelmentésen mosolyogtam, nem az első övön aluli ütés ebben a rövidke vitában. De értem, mire gondolsz. Legyen kádárista a hozzáállás, én inkább realistának mondanám. Pion István újságíró, vélhetően ehhez ért a legjobban, a magyar lapok közül ehhez a laphoz tudott bekerülni. Ilyen egyszerű. Ő maga nem írt mocskolódó cikket, ő szívesebben ír pl. Kosztolányiról. A kérdés, hogy elítélhetünk-e mondjuk akár a Kádár-korszakban egy olyan írót, aki újságíró akar lenni, van is hozzá tehetsége, lehetősége, publikál mondjuk a Népszabadságban, de általában a siketfajdrezervátumok állapotáról. Megértem, ha te, kedves Vári Gyuri, azt vallod, hogy a tisztességes ember ilyen körülmények nem vállalja még azt sem, hogy egy lapon emlegessék pártkatonákkal, inkább elmegy géplakatosnak, full riszpekt, az emberek többsége Magyarországon nem ilyen szigorú és nem mindig az abban a lapban megjelent összes írás kontextusába helyezi az adott író cikkét, de képes ettől elvonatkoztatni is akár.
Kedves Vári Gyuri, Engedje meg, hogy az elején kezdjem: a Magyar Hírlap nem kirívó jelenség a magyar médiapiacon, és közelében sem jár a hate speech kategóriájához, ha objektíven nézzük a jobboldali média orgánumokat. A Magyar Hírlap nem valósít meg egyetlen, a BTK-s bűncselekményt sem, ha ezt tenné, be lehetne perelni őket és jogi úton rendezni a kérdést. (Ajánlom figyelmébe az ezerszer többen olvasott kuruc.info-t vagy a Jobbik hivatalos lapját, melyek ellen szükségszerű a fellépés) Ettől természetesen nem kell szeretni a Hírlapot, sőt. A morál nevében felszólalni ellene azonban kissé problematikus 2010-ben, Magyarországon. Jelenleg a baloldali értelmiség teljes egészében diszkreditálta magát és még kísérletet sem láttunk az elmúlt 8 év értékelésére vagy az elkövetett hibák felvállalására. Sokkal égetőbb problémáink vannak egy mesterségesen életben tartott újságocskánál. Nagyon nehéz így komolyan venni az Ön morális állásfoglalását, azt is nehéz követni, miért pont Pion István költő és a munkahelye ellen rohant ki. Bátrabb dolog lett volna véleményem szerint, ha összegyűjtve a lap ön által kifogásolt megnyilvánulásait olyan fórumot választ, ahol a hangulatkeltésnél konkrétabb következményei lettek volna meglátásainak. Mindemellett örömmel veszem, hogy a jelek szerint nem veszett ki a morális érzék a baloldali értelmiségből és üdvözlöm ezt a szemléletét. Munkavállalási tanácsait is üdvözlöm a Litera hasábjain, sok bölcsészünk szorul ötletekre. A továbbiakban a morális normatíva jegyében várnám Öntől, hogy megnyilvánuljon az ösztöndíjak körüli BTK kategóriás korrupciós ügyek, az irodalompolitikai visszásságok, állami támogatások kérdéskörében is. Nyilván eddig bokros teendői miatt fogta vissza morális állásfoglalását ezekben az ügyekben, melyek véleményem szerint fontosabb kérdések mint egy huszonéves költő keresztre feszítése, a morál nevében. Összefoglalva: igen, moralizáljunk, de ennek legyenek már következményei. Ha Ön olyan bátor, mint ahogyan gondolom, akkor remélem nem áll meg a Magyar Hírlapnál és az egész magyar közéletet górcső alá veszi. Lenne mit rendbe tenni. üdv, Jászberényi Sándor
Kedves András! Amiről én beszélek, nem baloldal-jobboldal kérdése. Nem a jobboldali orgánum a probléma, nem vagyok se teljesen hülye, se cenzori hajlamaim nincsenek. Ha a Heti Válasz, a Nagyítás, a Magyar Nemzet stb szerzője publikálna a literán bármikor bármit, azon, mondanom sem kell, nem akadtam volna fönn, a Kommentár nevű konzervatív folyóiratot meg például egyenesen kiválónak tartom. NEM ez a baj. A baj nem politikai, hanem morális természetű, a Magyar Hírlap pedig ebben a kérdésben unikum a magyar sajtópiacon. Olyasmikre, amiket felsoroltam, nincs máshol példa. Ezért nem lehet itt dolgozni, miközben fentebbi orgánumoknál természetesen lehet (bocsánat, nem tudok nem normatívan fogalmazni, az erkölcs mégiscsak valami normatív dolog is), vagy épp dicsőségére válik az embernek. Nem a "ballib" reklamál személyemben. Ezt a különbségtételt azért általános politikai csömörünk miatt, ami nagyon is érthető, nem kéne feladnunk. Mitől fekete-fehér ez a látásmód, ami épp azt mondja, nem minden egyforma, hogy van különbség? És nem, kedves Toroczkay, nem csak bolti eladás van, én például 8 éve diplomáztam, azóta PhD-ztem is és közben végig munkát kerestem. Ha volt, az vagy középsuli vagy valami olyan egyetemi munka, amihez, úgy éreztem, nem értek jól, ezért otthagytam és évek óta szabadúszó (magyarul szólván: alkalmi munkákból élő munkanélküli) voltam, egész mostanáig. Van némi fogalmam azért arról, mi a helyzet. Ez olyan kádárista önfelmentés, hogy kötelező "bezupálni". Nem kötelező, bár kétségkívül jár némi - korántsem elviselhetetlen - áldozatokkal. Barátsággal: Vári Gyuri
Kedves Vári (Gyuri), értem én/értettem én a te problémádat, csak azt nem, hogy miért látod ilyen feketén-fehéren a helyzetet. A Magyar Hírlappal kapcsolatban igazad van, természetesen, de amennyire én veszem észre (vettem észre, mert egy ideje nem olvasok ilyesmi újságokat - szándékosan) többé-kevésbé akármelyik lappal lehetne hasonló problémád. Ne haragudj, de szerintem a Magyar Narancs, a Népszabadság, vagy az ÉS bizonyos (politikai) szempontból éppilyen vállalhatatlan lapok. Ha kezembe kerül egynémelyik, néha csak sóhajtok. Dehát hadd legyen ilyen is, gondolom magamban, végül is ettől szép az élet, ennyire vagyok liberális. Attól, hogy emberek mocskos, politikai cikkeket írnak (és még azt sem hiszem, hogy ezeknek a cikkeknek a többsége komolyan van gondolva, egyszerűen ezt várják el felülről, valamiből élni kell, stb.) , még a kulturális rovata ugyanannak a lapnak lehet egészen más. Szóval én csak ezért nem értem, hogy ez a literás gesztus miért gáz szerinted. Miért van az, hogy ha egy baloldali, vagy liberális lapokban publikáló ember jobboldali beállítottságú sajtóban jelenik meg, az nem kelt azon az oldalon megrökönyödést, fordítva meg tyű. A bölcsészkarrierekről meg neked nyilván fogalmad sincs, ha azt kéred számon egy fiatal újságírón, hogy miért nem válogat. Nem válogathat. Pont. Vagy válogathat, de akkor marad a Tesco (vagy persze valami egész más, nyilván túloztam, de nincs annyi lehetősége, hidd el, kis szerencsével mehet könyveket pakolni az Alexandrába, vagy a Libribe). Ez ilyen, sajnos, vagy nem sajnos. "Gratulálsz a literának a függetlenségéhez? Mármint hogy tőlem független?" Nem. Dehogy. Félreértetted. Ahhoz gratulálok, hogy be merték vállalni ezt. Helyes. Egyébként Pion, megsúgom, egy másik szélsőjobbos szennylap, a Mozgó Világ állandó szerzője is. Üdv.:Toroczkay András
Kedves Toroczkay! Értsük már meg egymást. Nem lehetne, hogy legalább a litera olvasói és kommentelői elolvassák azt, amire válaszolnak még azelőtt, hogy válaszolnak rá? NEM azt állítottam, hogy azt várnám el Piontól, hogy feddhetetlen lapba írjon csak, ahol soha semmi vitatható vagy pártos nem jelenik-jelenhet meg, azt mondtam, hogy egy minden szakmai és erkölcsi határt mindennap túllépő (sok példa az előző hozzászolásaimban) orgánumba nem lehet írni szerintem. Ez az újság rendszeresen jelentet meg mind publicisztikáiban, mind egyéb sajtóműfajokban az elemi erkölcsi érzék számára is érzékelhetően gyalázatos dolgokat. Tehát nem alkalmilag jelenik ott meg valami vitatható, problémás vagy vállalhatatlan, hanem maga az újság az, bár egyesek néha vagy mindig vállalható dolgokat is írnak (Pion például ilyen, de ez nem teszi ad acta a vele kapcsolatos erkölcsi kérdést), és ez a kivétel. A Magyar Hírlapnál tisztességesebb, kevésbé förtelmes újságot lehet találni bőven a jobboldalon is, ha az felel meg az ember meggyőződésének. Nem a Tesco az alternatíva, annak ellenére sem, hogy tudom, mennyire nehéz pályakezdő bölcsészként elhelyezkedni. Gratulálsz a literának a függetlenségéhez? Mármint hogy tőlem független? Ez természetes, nem, miért függne tőlem? Ki vagyok én, hogy tőlem függetlennek lenni bátorság? Amikor én a kommentzónába írok valamit, az hatalmi szó? Milyen hatalmam van nekem? Én bátorságot, önérzetet, tartást és felelősséget Jánossy Lajos szerkesztő válaszában látok, amiben jogosan hány szememre mérlegelésképtelenséget és morális gőgöt, ráadásul nagyon tapintatosan, amit talán meg sem érdemlek, miközben igenis érzékeli a problémát is, amiről szó van. Mert azért talán probléma van, nem? Üdv, kedves Torockay: Vári Gyuri
Jaj, Pion, komolyan irigyellek. Hihetetlen. Szerintem Vári Gyuritól a minimum, hogy ajánl neked egy zaftos állást egy olyan lapnál, ami pártfüggetlen és nem szárad a lelkén olyan írás közlése, ami pártérdekből született, vállalhatatlan, tömény baromság. Van-e ilyen lap? Hm. National Geographic? Dörmögő Dömötör? Galaktika? Pion, jó vagy sci-fiben? Most akkor az ember ne legyen újságíró? El kell olvasni Pion írásait a MH-ban. Kifejezetten örülök, h ilyen emberek is írnak oda, mint ő. Szerintem mindenki jobban jár így, mintha elmenne a Tesco-ba árufeltöltőnek. A Literának minden elismerésem ezügyben! Éljen a függetlenség!
Ne publikálhasson ide az sem, aki a Népszabadságba (oooh! a nép és a szabadság!:) ír, nyilatkozik, mert ez a lap végig asszisztálta az elmúlt/elkúrt 20 évet. Ne publikálhasson továbbá...de mindegy is, írjon nyugodtan bárki, olvasni már úgysem trendi. Sőt, férfiatlan! http://www.litera.hu/hirek/nem-trendi-az-olvasas P.S. (1): Ha már Magyar Hírlap, említsük még meg, hogy a korábbi, Szombathy Pál féle MH volt az egyetlen próbálkozás az elmúlt 20 évben, mely FÜGGETLEN lapként próbált érvelni, érvényesülni. (Nem sikerült. Megbukott. Nem volt rá "igény"!) P.S.(2): Az meg egy külön történet, hogy a Szabad Nép utódja, az állampárt központi lapja, a Népszabadság hogyan élte túl az un. rendszerváltást. Még a lap nevét sem változtatták meg. (Csak a betű-típusát!:)
Ez, hogy itt valaki "cseszeg" néven gúnyolódik velem, nem szép dolog. Ráadásul nem is értem, miről beszél.
És kérem. Kőrösi Zoltán, a Litera főszerkesztője azonnal mondjon le, ugyanis számtalanszor adott interjút olyan lapnak, amelynek a szellemisége szélsőséges, agresszív, kirekesztő, és e laphoz a Pion nevű újságíró is köthető egyértelműen. Nagy Gabriella, Jánossy Lajos, Szegő János, Szekeres Dóra, Zelki János, Kálmán Gábor, Valuska Gábor, Orzóy Ágnes és Dósa Dénes is mondjon le, mert hallgatólagos beleegyezésükkel mindegyikük tűrte, hogy Kőrösi interjút adjon a szélsőséges, agresszív és kirekesztő lapnak, sőt annak egyik újságíróját leközölje a Litera Netnapló rovatában. Ha e lap hasábjain Kőrösi csak irodalomról és filmiparról beszél, akkor is azonosul a lap szellemiségével. Ha pedig a szerkesztőség tagjai ezt tűrik, akkor ők is azonosulnak a lap szellemiségével. Ezt tessék tudomásul venni. Ez is ilyen egyszerű, kérem.
Nem, kérem. Tévednek a Literában. A Pion nevű újságíró olyan laphoz köthető egyértelműen, amelynek a szellemisége szélsőséges, agresszív, kirekesztő. Ha ebbe a lapba Pion neutrális cikkeket ír, akkor is azonosul a lap szellemiségével. Ezt tessék tudomásul venni. És ha a Litera egy héten át mindennap cikket írat vele, akkor a Literának nincsen kifogása az említett szellemiség ellen. Ez ilyen egyszerű, kérem.
A Magyar Hírlapról írottakkal kapcsolatban mindennel egyetértek, talán azt a - feleslegesnek ható, azonban sokak alacsony szintű tájékozottsága miatt szerintem mégsem elkerülhető - kitételt hiányolom, hogy jelezzük, a Széles Gábor-féle MH-ról van szó. Természetesen mindez evidencia e hasábokon, azonban, ha már a lapok politikai fordulásaikkor / fordításaikkor sajnos nem változtatnak címet, nem árt emlékeztetnünk az ide tévedőket, hogy a jelenleg Magyar Hírlap és Magyar Nemzet néven megjelenő, valaha komoly morális-szakmai színvonalat képviselő lapokról van szó. Azonban, hogy ne kerüljem ki a főtémát: nehéz ügy, nyilván. Futólag én is ismerem Piont, egyszer-kétszer találkoztunk, amellett, hogy rokonszenves ember(nek tűnt), tehetséges költőnek tartom. A Litera esetében feltehetően ez utóbbi vonása jogosította fel netnapló írására. Ettől még teljességgel egyetértek Vári erkölcsi fenntartásaival, nevezetesen, hogy a MH-ba írni ma szégyen. Én talán csak a felháborodás mértékét érzem túlzásnak. Pion István (még? remélem, nem még, hanem egyáltalán nem is tervezi) nem járatta le magát olyan szinten (vagy csak az én ingerküszöböm van máshol?) hogy a neve teljességgel egybeforrjon a MH szellemiségével, apolitikus, költőként született megnyilvánulásaiban is "egy az egyben" őket képviselje. Ha ilyen alapon finnyáskodnánk (mely finnyáskodást nem győzöm hangoztatni, a magam részéről tisztelek és valóban, legalább a mögötte rejlő indokokat én is megfontolandónak tartom), jó érzésű ember jóformán sehol sem jelenhetne meg. Ha Pion ide írna magyarhírlapos szellemiségű szövegeket, első dolgom lenne olvasóként is mellőzni ezentúl a Literát. Nem ez történt, bízom is benne, hogy ilyen e hasábokon soha nem is fog. Ettől még nyilván lehetett volna választani valaki kevésbé megosztó személyt is, de magam is irodalmi folyóiratot szerkesztő emberként - még ha az általam szerkesztett lap a Litera olvasottságával és hatásával összevetve nem is kavar sok vizet, mondhatni, hozzájuk képest semmit - mindig azt az elvet vallottam, hogy amíg valakinek a neve nem kezd úgymond "önálló életet élni", már magában is politikai jelentéssel bírni, azt kéne nézni, én is azt igyekszem szem előtt tartani, hogy hogy ír (mármint szépet). És, mint már említettem is, meggyőződésem szerint Pion igen tehetségesen, mondhatni szépen írja a szépet. Még sok szépet és azzal sok sikert és kevesebb kompromittáló egyéb közírást kívánok neki innen is, őszinte baráti jóindulattal. nyerges gábor ádám
Kedves Lajos, kedves Szerkesztők! Nagyon köszönöm a választ. Belátom, elkövettem hibákat: túl keményen és túl gyorsan fogalmaztam. Ezt - utólag - őszintén sajnálom, elnézéseteket kérem érte. Természetesen nem tekintem a Literát és a Magyar Hírlapot azonos erkölcsi nívó képviselőinek. Valóban volt némi morális gőg az előző kommentemben, ami szintén helytelen volt, ezt is őszintén sajnálom. Most korrigálok, amennyire már elkövetett hibákat lehet: kérdezek. A Magyar Hírlap nem egyszerűen jobboldali orgánum (mint a mértékadó Heti Válasz, amely orgánum szerzői, ezt természetesen mondani sem szükséges, a legnagyobb mértékben jogosultak, éppen úgy, mint bárki más, a nyilvánosság minden fórumán szerepleni, aki ezt kétségbevonná, világnézeti alapú cenzúra mellett érvelne), nem is csak betegesen elfogult pártlap, mint jobboldalon a Magyar Nemzet (amire lehetne azt mondani, hogy ha valaki ír oda, az ő dolga, csak az az érdekes, nekünk mit ír), hanem túl van számtalan konszenzuális erkölcsi normán is. Kérdés, ebben az esetben mi a teendő egy szerzőjével, aki maga betartja ugyan írásaiban ezeket a normákat, de mégiscsak olyan lap munkatársa, amelyik nem. Nem normaszegés-e pusztán csak közreműködni a mindennapi normaszegésben, jelenlétünkkel folyamatosan legitimálni? Ha az, akkor mit lehet tenni, hogy jelezzük, mi tiszteletben tartjuk ezeket az erkölcsi normákat (még egyszer mondom, szó sincs politikai álláspontokról, azok eltérése természetesen nem vet fel ilyen kérdéseket), és értelemszerűen elvárjuk ezek betartását? Helyes-e közölni ezeket a szerzőket és ezzel olyan gesztust tenni, ami könnyedén értelmezhető úgy is, hogy a normaszegés nem probléma, minket nem zavar. Én is ezzel a kérdéssel bajlódtam, ezért akartam világosan jelezni, hogy ez nekem nem fér bele. Kétségtelen: túlzottan, túlzóan "világosan" jeleztem. De a kérdés ettől még továbbra is kérdés marad. Ez akár egy beszélgetés kezdete is lehetne: mit gondolsz, Lajos, mit gondoltok? Szeretettel: Gyuri
Válasz Vári Györgynek. Kedves Gyuri, belátom, sokáig, most már tudom, biztosan túl sokáig gondolkodtam azon, hogy leveledre, melyben Pion Istvánnak a litera felületén való megjelenését „nehezményezed”, mikor és miként reagáljak. Elkerülni kívántam a „kabátlopás-esetét”, amivel viszont a megúszás látszatát kelthettem; nem jól ítéltem meg a helyzetet, a válasz elkerülhetetlen. Kommentedben odáig mész, hogy a literán mindennemű megjelenéstől, szerepléstől ezentúl eltekintesz, összefüggésbe kerülni annak nevével sem kívánsz, röviden: bojkottálod a literát. Azt állítod, mivel Pion István, akit a Magyar Hírlap szerkesztőjének is aposztrofálsz - ez lényegbevágó tévedés! -, egy olyan fórumon publikál, amelynek szemlélete, beszédmódja illegitim, tehát az ő szerepeltetésével, akarva-akaratlanul, a magát függetlennek valló litera ezt a látószöget domesztikálja. Úgy vélem, hogy elveidből, az ezekből adódó megfontolásaidból következőleg természetesen kétségbe vonható a szerkesztőség Pion naplóírását jóváhagyó döntése. (Appendix: 1 példa: Pion István a Csodaceruza Lackfi János szerkesztette Aranysityak antológiájában, sokak mellett, szerző: nem hinném, hogy a többi, jelesebbnél jelesebb alkotóra rossz fényt vetne ez a tény, ahogyan feltehetőleg ő is büszke arra, kikkel került egy körbe. Link: http://csodaceruza.hu/?p=847) Felvetéseid, hovatovább ellenérzéseid javarésze számomra, és biztos vagyok, minden szerkesztőtársam számára legitim, meggondolandó. (Amennyiben felvetéseid a vita irányába modulálták volna tovább a valóban vitatható szituációt, hálás lettem volna érte.) Nincs köztünk vita a politikai bulvárújságírásról; annak világa - olybá tűnik, most már ezt is igazolnunk kell… - a lehető legtávolabb áll tőlünk. Ám abból, hogy a sok szempontból élesen kérdőre vonható orgánumban, egy amúgy minden kirekesztő akcentust nélkülöző cikkeket közlő fiatal, kezdő szerző, mindenekelőtt költői minőségében a litera netnapló-rovatában feltűnik, eljutni a bojkottig - ezt hitetlenkedve fogadom. Különösképp azért, mert a magyar közbeszéd tisztaságáért és higiéniájáért folytatott publicisztikai-közéleti tevékenységedet, gyakran magányos, ám a méltányosságot és az igazságosságot szem előtt tartó harcodat régóta kísérem „drukkeri” figyelemmel és mélyen tisztelem. Épp e két értékfogalom: méltányosság és igazságosság, amelyeknek bennünket illető hozzászólásod, horribile dictu: verdikted oly fájdalmasan híján van. A litera nyolc éve igyekszik legjobb szándékai és munkatársainak tehetsége szerint a lehető legszélesebb körben napra készen tájékozódni és tájékoztatni a kortárs magyar irodalom alkotóinak munkásságáról. Soha, semmikor nem volt megvádolható szélsőségességgel. Te jó ég, miféle mentegetőzésre kényszerítesz! A bojkott melletti döntéseddel, amelynél keményebb gesztus nehezen elképzelhető, az ebben rejlő és a Magyar Hírlap elleni, amúgy megannyiszor megfontolandó és jogos érveiddel a literát is ugyanazon "kalap alatt" minősíted. Az ítélettel nem a konkrét esetre nézve fejezed ki kritikádat, hanem megbélyegzed, igen, nem pontatlanok mindig az ún. nagy szavak, voltaképp rasszizmussal, sajtóetikátlansággal, stb. való kokettálásban marasztalod el a litera nettó-bruttó teljesítményét. Tényleg így gondolod? Változatlan nagyrabecsüléssel és barátsággal köszönt a szerkesztőség nevében, Jánossy Lajos, litera.hu
Jászberényi Sándor miért nem tanult meg olvasni? Vagy inkább csak passzióból tesz úgy, mintha nem tudna? 12345678 osztályzatai mellé odakívánkozik, hogy legalább a külalak egy erős négyes.
Nézzük csak: "elfogult saját személyét" "a morál hőmérőjek" "ugyanazt a retorikát használja, melyet számon kér" (számon kér azt jelenti: elvár, kér, követel) "reprezentálja magát" "a politikus úr, miért emel hangot" "tiltakozást nem tett az ellen" "szenny, (idézhetném még VGY jelzőit) lap szerkesztője remélem, hogy a LITERA irodalmi portál, nem ad helyet olcsó, választások előtti kirekesztéshez" Sándor, nem kellene valami más foglalkozást választania? Tényleg az Ön érdekében kérdem. Fogalmazás: 1 Helyesírás: 1
Kedves Jászberényi! Hozzászólásom, mint az elején jeleztem, nem politikai természetű volt. Morális természetű. Nem morális orákulumként, hanem magától értetődő erkölcsi normák nevében. Például nem szívlelem Vona Gábort, mégis szolidáris vagyok vele a támadások ügyében, ez, mondanom sem kell, nem politikai szolidaritás. A literától nem kérek semmit, tehát nem gyakorolok rá, hehe, politikai nyomást, ezt viccesnek tarottam különben, kösz. Ami viszont fontos és amiben hibáztam: nem kívánok bojkottot hirdetni, döntésem nem tekintem irányadónak, kötelezőnek, morális minimumnak stb, csak más módját nem találtam tiltakozásom artikulálásának. És akkor jöjjön az én magán és közéletem. Turczi költészetét kicsi, de némely darabjaiban szerethető költészetnek gondolom, ahogy magát a szerzőt is. A konferencia volumenét eltúlzottnak tartottam, nem mintha beszámolási kötelezettségem lenne konferenciarészvételeimről, de egye fene. Az LMP országgyűlési képviselőjelöltje voltam, de az országgyűlési választások után nem politizáltam a pártban, politikai karrierem 3 hónapos volt, kiállás értékek mellett, melyeket most is fontosnak tartok, nem politikai ambíció. Véleményem természetesen nem pártvélemény, a párt nem tud róla és nem is érdekli, a választások befolyásolására kevéssé látom alkalmasnak, célja nem ez volt. Péntek Orsolya szerepét vitatták a helyszínen, meghívásához semmi közöm nem volt, szereplését nem láttam. Pion István pedig véleménypublicista egy, fenntatom, mert cáfolattal nem találkoztam, szennylapnál. Én sem innen, sem máshonnan nem kívánom kirekeszteni, annyit jelentettem be, hogy akkor én nem. Nem kértem visszamenőleges "kirekesztését", erre továbbra sem tartok igényt. Nem esztétaként, politikusként, hanem állampolgárként szólaltam meg. Ami az én "politikai kalandorságomat" illeti: kedves Jászberényi, menjél te a csodába. Barátsággal: Vári Gyuri
felháborítónak és botrányosnak gondolom Vári György Pion István netnaplójához írt, elfogult saját személyét a morál alfájának és hőmérőjének tekintő kommentárját. Bár magam is baloldali újságíró lévén egyetértek Vári azon állításával, amiket megfogalmaz a Magyar Hírlappal kapcsolatban, az előadásmódjával nem. Vári ugyanazt a retorikát használja, melyet számon kér a Magyar Hírlapon és számon kéri, hogy egy IRODALMI portál, hogyan merészel közölni egy olyan szerzőt, aki nem Vári baráti vagy politikai platformjának tagja. Pion István szépíró, nem politikai szereplőként reprezentálja magát az újságban. Naplót ír, kvázi szépirodalmat. Feltehetjük a kérdést, Vári és Pion közül a jelen esetben akkor ki is a kirekesztő, ki használ vállalhatatlan retorikát a LITERA hasábjain, segítek, nem Pion István. Az is kérdés, hogy Vári milyen minőségében kommentálja Pion naplóját. LMP-s képviselőként, esztétaként (Turczi István költészetének avatott értőjeként több egyéb mellett) vagy magánemberként. Azt sem teljesen érthető a számomra, hogy a politikus úr, miért emel hangot Pion István ellen - Vári György a József Attila Kör Egyesület Elnökségének a tagjaként, hozzájárult a 2010 JAK Tábor programjához. Ebben a programban pedig szerepel meghívott vendégként Péntek Orsolya, a Magyar Hírlap kultúra rovatának vezetője. Vári semmilyen nyilvános tiltakozást nem tett az ellen, hogy a többek között általa irányított egyesület vendége legyen egy ilyen "szenny", (idézhetném még VGY jelzőit) lap szerkesztője, a jelek szerint eddig ezzel problémája nem volt. Őszintén remélem, hogy a LITERA irodalmi portál, nem ad helyet olcsó, választások előtti kirekesztéshez és hecckampányhoz, származzon az bármilyen szimpatikus politikai kalandor tollából is. Jászberényi Sándor
Kedves Litera-szerkesztők és beszélgetőtársak! Elöljáróban le szeretném szögezni: amiről írok, annak, minden látszat ellenére, semmi köze a politikához. A rasszizmus vagy bármely egyéb uszítás nem politikai, hanem elemi morális kérdés. Nincsenek politikai alternatívái annak, mit lehet róla gondolni, ahogy arról sem lehetséges többféle morális nézőpont, hogy ölünk-e embert, lopunk-e stb. Ezeken a civilizációs normákon belül lehetségesek politikai alternatívák. Mától egy hétig a Literán a Magyar Hírlap publicistája-szerkesztője ír netnaplót (legalábbis ez áll a vele saját lapjában készített interjúban, bár az impresszum nem jelöli szerkesztőként). Azé az újságé, amelyik legutóbb férgeknek nevezte az Index munkatársait, ahol Bayer Zsolt számos emlékezetes cigányozása, zsidózása látott napvilágot, ahol a mélyre süllyedt Alexa Károly írja gyomorforgatóan gonosz és pitiáner kispublijait Szentmihályi Szabó Péter társaságában, ahol a magyar irodalom színe-javát érik napra nap a legaljasabb és legordenárébb támadások törtető senkik részéről. Ahol minden kisebbségiekkel és minden rendű és rangú kiszolgáltatottakkal szembeni alpári hangvételű támadás mindennapos. Ahol annyira sem érdeklődnek a sajtóetikai normák iránt, hogy megkérdezzenek egy szerzőt, közölhetik-e írását. (Bacher Ivánét történetesen). Ahol szervezett lejáratókampányt folytatnak a legalantasabb eszközökkel a rivális párt (amúgy történetesen a Jobbik) vezetője ellen kampányidőszakban, magánéletéről jelentetve meg sorozatosan alpári rágalmakat. Egy olyan lapnál dolgozik az e heti netnapló írója, ahol Vámos György zsidózik napra-nap saját zsidó származásával legitimálva olyan mondatokat, mint hogy a zsidók túlreprezentáltak a médiában, felelősek 19-ért és nem kéne csodálkozniuk, ha utálják őket, mert ők is felelősek érte. Legutóbbi írásában például leporolta a hírhedt "apák és fiúk"-brosúrát, számonkérve fiakon az apák bűneit. Keresztény civilizáció ismeri a személyes felelősséget és egyedül ilyen felelősséget ismer. Mindenki saját vétkeiért tartozik elszámolással. A Magyar Hírlap számára még ez sem morális evidencia, a Magyar Hírlap nem ismer morális szempontokat. Ez az az orgánum, ahol egy pártújságíró fideszes kapcsolataival fenyegethet vezércikkben valakit, akivel magántermészetű nézeteltérése támadt. Ez az újság minden sajtóetikai, politikai és morális normát szisztematikusan megsért, Pion István munkahelye, nevezzük nevén: egy szennyújság. Aki ennek az újságnak rendszeres szerzője, ráadásul belpolitikai témájú publicisztikákkal (hát még ha szerkesztője is), arról aligha mondhatjuk, hogy nem felel azért, ami az újságban megjelenik. Ha nálatok publikál, akkor azt jelzitek, hogy nektek ez, amiben ő tevékenyen részt vesz, amiből él, belefér. (Nekem nem fér bele, félreértés ne essék, nem a zsidó érzékenység miatt. Nyilván vannak örökölt családtörténeti hangoltságaim, félelmeim, de ez az ügy tekintetében merőben akcidentális kérdés). A szerkesztőség döntése értelmében egy ilyen újság munkatársa megjelenhet a kulturált közbeszéd olyan fórumain, mint a litera. Legitimáltatok egy illegitim beszédmódot egy újabb fórumon, ezzel hozzájárultatok a morális erózióhoz, az egyre terebélyesedő "morális válság" további terjedéséhez. Én ebben nem akarok együttműködni, ezért nem kívánok többé megjelenni a literán. Amiért mindezt nem csendben tudatom a szerkesztőkkel, hanem nyilvánosan, annak az az oka, hogy a litera folytat ebben a félévben is egy beszélgetéssorozatot, aminek résztvevője vagyok. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy ezen a barátaim, beszélgetőtársaim iránti szolidaritás okán részt veszek, de nem a litera felkérésére, hanem, úgymond, magánszemélyként, ezt úgy tudom jelezni, hogy a honoráriumot nem fogadom el. Ezt nem morális hiúságból jelzem, hanem félreértések elkerülése végett. A szerkesztőség tagjai iránti személyes szeretetem változatlan. Sajnálom, hogy így alakult. Vári György