hirdetés

A lélegző hulla és a szakállas nő

2016. június 8. - Kiadók a Könyvhéten

Vidám, csak azért is lélegző halálraítéltek vagyunk. Esetleg akaraterős zombik. – A könyvheti naplók sorában szerdáról a JAK-füzetek szerkesztői írtak. Balajthy Ágnes és Borsik Miklós bejegyzését olvashatják.

hirdetés

Ági: „ A nagymúltú fiatal írószervezet” – olvastam több helyütt is a JAK válságos helyzetét tárgyaló cikkekben. Mesélem Mikinek, hogy ez milyen vicces oximoron. Sok fiatalnak van nagy múltja, válaszolja bölcsen. Ezen elmerengünk. Mintha csupa ilyen fiatalt ismernénk, magunkat is beleértve. Ezt a bejegyzést elvileg a szerdai napról kéne írnunk, akkor annyi történt velem, hogy letette a záróvizsgáját az első hallgató, akinek a témavezetője voltam: jó kis szakdolgozat lett, a téma Peer Krisztián költészete, különös tekintettel a Belső Robinsonra. Még egy JAK-füzet, még egy nagy múltú fiatal. Csak nehogy azzal vádoljanak, hogy mesterségesen gerjesztem a recepciót.

Miki: „Az a halál majd sítalpon érkezik, / és mert nem lesz téli álcám, / elsőre kinyomoz. / De előtte egy pillanatig / még akkor is muszáj lesz öregnek lenni” – írta egyszer Peer (Szép versek 1996). Ő valószínűleg nem a JAK halálára gondolt, de hát én se gondolok rá (sokat). Nem az agónia szelét érzem, különben is, Kassai Zsigának – elmondása szerint – csak viszketett a szeme.

Á: Én sem érzek agóniát, ahhoz túl sok mindent kellett csinálnunk. Volt egy nagyon kedves és nagyon szigorú nagynéném – fizikatanár -, aki korán meghalt. Mostanában egyre jobban érzem, hogy előbújik belőlem Margit: időpontokat és szabályokat akarok betar(at)ni, frusztrál bármiféle késés (ezzel a naplóval is késünk), igyekszem mindent a kezemben tartani (sorra csúsznak ki a dolgok), és kedvenc szavam lett a fegyelem. Néha azt hiszem, Miki, hogy kicsit félsz tőlem. Kicsit én is féltem Margittól.

M: „Légy fegyelmezett! // A nyár / ellobbant már. / A széles, szenes göröngyök felett / egy kevés könnyű hamu remeg. / Csendes vidék” – így névadónk. Megint halál. De hát egyrészt a nyár (ó) csak most kezdődik el. Másrészt a fegyelemről sem a halál jut eszembe. Inkább hálás vagyok, hogy nem egyedül csinálom a füzeteket. A „fortélyos félelem” nem más, mint az öröm héja. Ami bármikor lehántható. Csináltattam egy pólót is a JAK Piknik pénteki bemutatójára (Horváth Benji Az amnézia útja és Nagy Kata Inkognitóablak című kötete szerepel), amin egy Mondrian-mutáció látható. És van abban valami kecsegtető, hogy az ember bátran bejelölhet rajta egy útvesztőrészletet, ahol egyszer már félt. Vagy egy olyat, ami ahhoz hasonló.

Á: Basszus, szakállas nőket nézek az interneten, Miki.

M: Ez mit jelent az estre nézve?

Á: Fogalmam sincs. Vidámak leszünk és férfiasak?
továbbra is Á: „Halálra ítélték, de még lélegzik” – ez nem a Last Days of Tények, hanem az mno.hu-n olvastam, rólunk. Avagy: „a kortárs fiatal irodalmat éltető JAK-ot az állam halálra ítélte”. A nekrofil metaforák kicsit megijesztenek, de aztán eszembe jut, hogy Turi Marci friss kötetében még „koporsós szüléssel világra jött szövegmaradványokról” is olvashatunk a Laura modelljével (Nabokov) kapcsolatban. Szóval, a megfogalmazás voltaképpen szépen illeszkedik a JAK-füzetek szellemiségéhez. Vidám, csak azért is lélegző halálraítéltek vagyunk. Esetleg akaraterős zombik.

M: Irigylésre méltó. Akárcsak – bevallom – a Kemény Istvánról szóló esszé- és tanulmánykötet címe, a Turista és zarándok (JAK-füzetek/200), amit te találtál ki. Aki ismeri Kemény költészetét, tudja, hogy miért pontos és szép ez. De ha nem, majd meggyőzi az előszó, benne A turizmus dicsérete velős elemzésével. Kalandos hétvégét kívánok!

Balajthy Ágnes és Borsik Miklós
(JAK-füzetek)

 

Kiadók a Könyvhéten

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.