hirdetés

A második csütörtök

2008. szeptember 11. - Sumonyi Zoltán

Ahogy Juhász Anna (a költő legfiatalabb lánya) segítségével végignyomakodtunk a tömegen a laudátoroknak fenntartott első sorok felé, láttam, hogy ott szorong a magyar irodalom és az irodalmi élet teljes képviselete. Semmi „szekértábor”, semmi „ferde szem”! Úgy látszik, hogy mégis csak van egy magaslati pont, ahová már nem csaphatnak föl az ostoba megosztottság és ellenségeskedések hullámai.
hirdetés

Sosem tudom, hogy melyik a második csütörtök, így aztán mindig váratlanul érkezik, s így mindig van miért dühöngenem. Pedig a mait könnyen kiszámíthattam volna; ha ma 11-e van és csütörtök, akkor ebben a hónapban ez a második. Csakhogy a második csütörtök nálunk nem jelenti mindig a hónapokban elfoglalt helyét! Arról van szó, hogy hozzánk minden második csütörtökön jön a takarítónő, s akkor nekem nem tanácsos a lakásban maradni. Azt már sikerült kiharcolnom, hogy csak tíz órára jöjjön, de akkor aztán, sipirc!
 
A szokásos és fölösleges morgolódás után ma úgy döntöttem, hogy bemegyek az egyik „munkahelyemre”, a PEN klubba, ahol van egy használható számítógép, egy szabad íróasztal, s viszonylag hasznosan tölthetem el az időt, amíg a takarítónő a lakásban sertepertél. Evégre én vagyok a Magyar PEN Klub ügyvezető alelnöke.
 
Ez a hangzatos címem 2002 későtavaszától datálódik. Akkor hívott fel telefonon Görgey Gábor, hogy nem tudja, mit tegyen, vállaljon-e miniszteri tárcát az új kormányban? A miniszterelnök váltig kapacitálja, de hát ő költő, író, és fél, hogy a miniszterség mellett nem jut ideje, energiája az írásra. Én mit javasolok? Nem gondoltam, persze, hogy az én véleményem fog ez ügyben dönteni, talán csak egy baráti megerősítésre vár, s rövid töprengés után úgy határoztam, hogy azt mondom, amit érzésem szerint hallani akar. Nézd Arthur – szólítottam szokásom ellenére a családban használatos, a keresztségben kapott eredeti nevén –, nézd Arthur, nekem az a javaslatom, hogy vállald el, próbáld ki! Legalább egy kis időre. A Görgey családban már volt egy Arthur, aki haláláig sérelmezte, hogy a meggondolatlan Kossuth nem őt nevezte ki miniszterré. Ha később le is mondasz, legalább nem teszel magadnak szemrehányást, amiért a második Görgey Arthur sem lett miniszter. Jó, mondta, de akkor át kell venned a PEN klub elnökségét. Rendben van, de csak a miniszterséged idejére. Addig ügyvezető elnök leszek. Aztán ő egy év után kihátrált a kormányból, visszajött PEN elnöknek, de én maradtam tovább is ügyvezető.
 
Persze, hiába van ott számítógép és üres asztal, mert Dobozy Zsófi, a titkárságvezető nem csak kávéval, hanem az őszi évadkezdés terveivel-gondjaival is várt, eldumáltuk az időt. Tudja, hogy még délután vissza kell jönnie – mondta Zsófi, amikor már szedelőzködtem –, hatkor ünnepeljük a nyolcvan éves Juhász Ferencet! De jöjjön egy kicsit korábban, itt lesz Görgey is, János is (Benyhe János főtitkár), meg kell beszélnünk az Illyés Gyula-díj és a Komlós Aladár-díj átadásának időpontjait! (Az Illyés Gyula-díj francia-magyar közös alapítvány, egyik évben francia, másik évben magyar műfordító kapja.)
 
Hat előtt öt perccel mentünk fel az ünnepség helyszínére, de akkor már az egykori Károlyi palota összenyitott három díszterme tele volt ünneplőkkel. Ahogy Juhász Anna (a költő legfiatalabb lánya) segítségével végignyomakodtunk a tömegen a laudátoroknak fenntartott első sorok felé, láttam, hogy ott szorong a magyar irodalom és az irodalmi élet teljes képviselete. Semmi „szekértábor”, semmi „ferde szem”! Úgy látszik, hogy mégis csak van egy magaslati pont, ahová már nem csaphatnak föl az ostoba megosztottság és ellenségeskedések hullámai. És ahogy hallgattam a hosszan elnyúló köszöntőket és méltatásokat Görgeytől Stpiróig és Kenyeres Zoltántól Vasi Gézáig, eszembe villant egy amerikai emlék.
 
1984-ben elvetődtem a Port Townsend-i (Washington Állam) Költészeti Symposiumra, ahol a háromnapos fesztiválon egyedül voltam európai. Egy esti pikniken mellém került egy negyvenöt-ötven év közötti, csontos, kese óriás, arca, mozgása erősen emlékeztetett Burt Lancasterre. Mark Strandnek hívták, szemmel láthatóan ő volt a fesztivál sztárja. Amikor megtudta, hogy Európából jöttem, élénken magyarázta, hogy ő civilben egyetemi tanár, a 20. századi európai költészetet tanítja a Salt Lake City-i egyetemen. És hogy szerinte a század európai költészetének három meghatározó alakja Apollinaire, Kavafisz és József Attila. Mi a véleményed? Egyetértünk, kiáltottam fel, és örülök, hogy József Attilát is említetted, hiszen magyar vagyok. És az élő magyar költők közül ismersz valakit? Olvastál már valakitől? Várj csak, persze! Juhász Ferencet. Gregory Corso fordításában. Lenyűgöző! Olyan sodró ereje van, mint egy hurrikánnak. És ha otthon találkozol vele, mondd meg neki, hogy üdvözlöm. És hogy a diákjaim is szeretik.
 
Nem tudom, hogy akkor beszéltem-e Juhásznak Mark Strandről. Most adom át az üdvözletét.


Sumonyi Zoltán

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.