hirdetés

A merengőhöz - Balaton szeletek

2007. július 7. - Jánossy Lajos

Mindez múlt idő, amivel nem szemben, hanem azt kényeztetve, mintegy táplálva ott a megannyi szépséggel várandós jövő, amiben a számtalan kiszámíthatatlanság és váratlanság mellett láthatók már az erős, bizakodásra feljogosító kontúrok...
hirdetés

A napló és a naplóíró ma időlegesen nyugalomba vonul, elroppantja az utolsó Balaton szeletet, egyszerre múlt és jövő időben fogalmaz, délután rusztikusabb vidékre utazik, az internetet nélkülözni kénytelen. Múlt idejébe sorolódik Chandler: Édesem, isten veled című remeke is, amelyben a figyelmes olvasó olyan idiómákra és idioszinkráziákra lelhet, mint például, a sértett „átrepült a kocsmán, mint a győzelmi zászló”. Meglehet, árnyékra vetődöm, amikor feltételezem, hogy az eredeti szövegben ez némileg másképp állhatott, a ’71-es fordításba egy másik világ fordulatai és jelképei szűrődtek be önkéntelenül, hiszen a „győzelmi zászló” legjobb tudásom szerint a Pártnak, a világforradalmat futótűzként hirdető vörös lobogója volt, ebből lett az immáron generációs tudásszinteken megrekedt, összekacsintó bemondások egyike, a fordítás mai szemmel archeológiai zárványa, őstörténeti lelete. Ha tévednék, Nádasdy tanár úr majd helyreigazit, ahogyan megtette ezt a gebin kifejezés esetében is; igaz, ekkor nem volt mit helyreigazítani, mert az ezt a kérdést a fókuszába emelő, általam szenvedélyesen, kövéleménykutatásos alapon rendezett vetélkedő sehogy sem akart véget érni, legjobb elméink, a választ nem lelve, csak a sötétben tapogatóztak, míg egy pozsonyi vendéglőben Németh Gábor eszébe nem jutott az egyetlen és végső telefonos segítség, felhívta Nádasdyt, aki minden tétovázás nélkül megadta az egyébként kézenfekvő megoldást, hogy a szó eredete a Gewinn-ben keresendő, a siker, a nyereség német gyökerű, jiddis mutációjában. Chandlernél aztán még olyanok olvashatók, hogy nyominger és frájer, meg nyalánkságok, amikkel a forróvérű nyaraló szellemét és emlékeit tovább csigázhatja.
 
De múlt időbe kerül a Balaton-part legjobb, a nyers tésztát revümozdulatokkal a feje fölött pörgető lángososának coming out-ja is, amelyben nyílt szívvel megvallotta: mivel a gyereknevelésre, a világ számtalan fontos dolga mellett, nincsenek receptek, ő és felesége bizony nem volt rest egy családterápián részt venni, hogy ennek az évtizedeken át csiszolt mesterségnek, mi több, művészetnek legyenek folytatói, gondolván, gondoltam én, egy neurotikus lángosos legfeljebb tollhegyre illő jelenség, Hasek és Örkény novelláiba való, onnan kilépő főszereplő; egy neurotikus lángosos készítette lángos csakúgy neurotikus lehet szükségszerűen, egy neurotikus lángosos keze alól pirospozsgás, mosolygós lángosok nem kerülhetnek ki soha, hiába a legnagyobb igyekezet, azok a lángosok csak nyúlós, olajos tésztaplecsnik lehetnek, arról nem beszélve, hogy egy neurotikus lángosos bármennyire is szeretné továbbvinni a zsonglőrmutatványokat, a feje fölött megforgatott kelttészta vagy beborítaná, becentrifugázná ragacsos tésztaspranelekkel a sütödét, vagy – ezúttal már nem csupán a neurotikus utód, hanem a még ép lelkű előd legnagyobb szégyenére – a botcsinálta látványpék fejére is plöttyenne, quad erat demonstrandum napnál világosabban leleplezvén: a hagyományozó kiváló lángosos volt ugyan, őrzi ezt a balatoni emlékezet, de rossz, a családterápiát makacsul elutasító, a saját orra után közlekedő, rossz apa. Az almádi strand legjobb lángososa azonban felelősségteljes szülő, egyben a mesterség gondos ápolója és őrzője.
 
Mindez múlt idő, amivel nem szemben, hanem azt kényeztetve, mintegy táplálva ott a megannyi szépséggel várandós jövő, amiben a számtalan kiszámíthatatlanság és váratlanság mellett láthatók már az erős, bizakodásra feljogosító kontúrok; a naplóíró mai délutánja Kékkúton, ahol barátjának, Németh Vladimírnak, alias Vovának bújik meg a szőlőhegy oldalában elegánsan háziasított présháza, itt fogja eltölteni a naplót innen fejben jegyző alanyi hős az idejét, feltehetőleg néhány pohárka vonyak kóstolgatásával. Az ital keresztapja - most a számítógép előtt alig észrevehetően, és írásban meg nem jeleníthetően a krónikás kihúzza magát – ő maga; a borpárlat és a konyak között, az addigi senkiföldjén berendezkedő töményféleség komoly ütegekben áll a pincében, meg kell jegyezzük, hogy egy ideje a Libellában is, ahol a konkurenciákkal szembeni egyenjogúsítási eljárása – nem kis mértékében a szülő- és a keresztapa fogyasztási szokásainak köszönhetően - befejeződött. És szépreményű jövő időbe tehető az a vendégség, ami – ha már az újságokban megjelent, elmondható – Margittay Ági kerek születésnapja alkalmából kerül az ünnepelt szervezésében megrendezésre, és ahol a naplóíró szintén jelen lesz, mert az elpusztíthatatlan és örvénylő vitalitású, fékezhetetlen kedvű, követhetetlen dinamikájú és fergeteges humorú stb. stb. térfogatos színpadi játékosban büszkén a barátját tisztelheti. Legyen itt egy kis hely a nyilvános ünneplésnek: Isten éltessen, Ági!
És lesz még A. születésnapja; az almádi díszvacsorán a malacbélszín túlsült picinyt; gasztronómiai kármentés és tárgyi kárpótlás szükségeltetik egyaránt.
 
Integet hát a naplóíró, mint egy vasutas; két piros lámpa távolodva halványul az alkony reszelékes fényében, de a másik irányból, reflektorok fényében varázslatos éjszaka nyílik, szívmelengető és észbontó távlatok.
 

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.