Az Írók Boltja nemcsak az íróké, hanem az olvasóké is, kiváltképp pedig az olvasó íróké. Györe Balázs ez utóbbi csoportba tartozik. Elsőként ő ír arról, hogy milyen is egy nap(ja) a Boltban. Kedves írónk, barátunk. Ez évben egy verseskötete és egy prózakötete is megjelent. Az Üveggolyó-díjat 1999-ben vehette át.

"Este hét óra. Harangoznak a városmajori templomban. A nap legszebb és legnyugodtabb másodpercei. Az ötödik emeleti szobából hallgatom - talán utoljára. Szól a lélekharang - talán még nem engem szólít. Továbbállok ugyanis a kölcsönlakásból, Bátki János lakásából.  

Reggel háromnegyed hétkor keltem a csörgőóra hangjára. Tejeskávé kortyolgatása közben beleolvastam Keszthelyi Rezső Öntalálkozó című könyvébe, amit azonnal megvettem a múlt héten az Írók boltjában, amikor az újdonságok között megláttam.  

Bandukolok a Margitszigetre: hétfőnként reggel nyolc órától teniszezünk sátorban. Nincs világítás bent, mert a sátor hétvégén összedőlt és a világítótesteket még nem tudták visszaszerelni. Négy páros körmérkőzése, nyerünk és vesztünk, a döntőben kikapunk. A Fény utcai piacon "házi" tejet és kiflit vásárolok. Operaházi hegedűs tenisztárs ismerősöm ragaszkodik hozzá, hogy Brie sajttal ajándékozzon meg, elköltözésem hírére. Beugrom újságért, majd fölmegyek a lakásba  reggelizni. Telefonon hív anyám (hoszabb beszélgetés, a nyáron nagyon beteg volt), Kelecsényi és Kéri Piroska.

Janó és Balázs

 

Előveszem a nagy zöld táskát. Tulajdonképpen hetek óta tart a költözés és a költöztetés, emberek és bútorok furcsa körforgása. Mit vigyek ma át a Pannónia utcába? Az írószereket, főleg a ceruzacsonkokat, a kis Moleskine jegyzetfüzeteket (ajándékok, illetve én magam is vettem néhányat az Írók boltjában, a New York City Notebooknak sem tudtam, bevallom, ellenállni), két tolltartót, a Helyesírási és az Értelmező Szótárt, Csajka Gábor Cyprian verseskötetét (az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb kötetének tartom!), Ginsberg és Snyder levelezését és Ottlik Rádió című kötetét rakom bele a táskába. Ezek lennének a legfontosabb személyi tárgyaim? Beleteszek még egy magasszárú cipőt, papucsot, sárkefét és cipőtisztító szert a könyvek mellé. Fogalmam sincs, miért éppen ezeket választottam ki - sárkefe és vers talán kibírja egymást a 6-os vilamoson, mert nem megyünk messzire, csak a Pannónia utcába, Gergely Ágnes és Rába György közelébe, "Margit lakásába" (lásd Krízis című könyvemet), ahol már laktam egy rövid ideig, és ahonnan most a lányom (majdnem 9 év után) elköltözött.   

Kipakolok a táskából, teszek-veszek, elszomorodom, ráterítem a kanapéra a tegnap kimosott és mára megszáradt takaróját, kicsit összehúzom a függönyt, hogy ne lássanak be a szobába. Még nem tudom, hogyan kell viselkedni ebben a helyzetben, egyedül egy elfoglalt lakásban - most valóban bútorembernek érzem magam (így nevezett Tandori egyik levelében), bár most nem ággyal és asztalokkal, csak ceruzacsonkokkal érkeztem. A postára menekülök, ahol föladom a kölcsönlakás november havi közös költségét és a fűtési díjat.