hirdetés

A nap túlnyomó részében jól vagyok

2008. március 29. - Farkas Péter

Tíz éve még, ha pl. Budapesten voltam, és a kezembe került egy lap, szinte pontosan ugyanúgy tudtam dühöngeni, mint a hetvenes években. Ma olyan, mintha a marslakók életéről olvasnék. De olyan sem, mert teljesen érdektelen. Részben a hírek kiszámíthatósága, részben a jelentéktelensége miatt. Lehet, hogy ha ott élnék, akkor pl. meglepne, hogy. Vagy elképesztően fontosnak tartanám, hogy. Így egyszerűen merő unalom.
hirdetés

Hatodik napja Literázom, és ha már a .hu-nál tartok, mindig elkalandozom erre-arra. Bele a napi aktuálisba. Magyarországon soha nem olvastam újságot, ha valakinek ezt magyaráznom kellene, az elég nagy baj. Neki. Azóta sem olvasok újságot. Se magyart, se németet. Pedig a németet lehetne, nagyonis. Ezt viszont éppen azért nem olvasom, mert rengeteg időmet lekötné, és azért annyira mégse. Szóval hatodik napja olvasgatom a magyar újságokat. Az első meglepő dolog, ami föltűnik: nem idegesít. Tíz éve még, ha pl. Budapesten voltam, és a kezembe került egy lap, szinte pontosan ugyanúgy tudtam dühöngeni, mint a hetvenes években. Ma olyan, mintha a marslakók életéről olvasnék. De olyan sem, mert teljesen érdektelen. Részben a hírek kiszámíthatósága, részben a jelentéktelensége miatt. Lehet, hogy ha ott élnék, akkor pl. meglepne, hogy. Vagy elképesztően fontosnak tartanám, hogy. Így egyszerűen merő unalom. Gondolom, jobb lett volna, ha ezt a bekezdést el sem kezdem. De ma reggel úgy ébredtem, hogy legalább egy napot telirakok olyan igazi naplós, napi aktuálissal. Mint pl. egyik kedves néhai kollégám és naplóíró elődöm, Mann Tamás. Reggel ekkor és ekkor ébredtem, ezt és ezt fogyasztottam el reggelire, ezt és ezt hozta a posta, ezek és azok látogattak meg, plusz pisi-kaki rendben, vagy nem egészen. De tényleg. Szóval összefoglalom, a hét összes napjára vonatkoztatva. Fél hétkor kelek, miután fiam elmegy az iskolába megreggelizem (most persze nem, húsvéti szünet), három kanál müzli, most már négy kanál korpa, egy kanál lenmag, két maximum három darab reszelt almába keverve. Hozzá kb. három bögre meleg víz. Aztán megmosakszom, és kilenc körül elkezdek dolgozni. Vagyis pénzt keresni. 11 óra felé elviszem a postára az előző napi könyvrendeléseket, váltok néhány szót a postáslányokkal, visszafelé a kameruni trafikossal, a sarki borkereskedővel, és ha már kinyitott, a régiségkereskedővel. Kettő körül megebédelek a feleségemmel, ha a gyerek hazajött, hármasban. Azért nem négyesben, mert a másik fiam pillanatnyilag külföldön tanul. Ebéd után kávézunk. Fél négy körül visszamegyek dolgozni. Vagyis pénzt keresni. Hatkor megvacsorázom. Hét előtt abbahagyom a munkát, vagyis a pénzkeresést, és megnézem az esti híreket. Ha tovább kell dolgoznom, akkor csak a nyolc órás híreket nézem meg. Aztán egy kicsit beszélgetek éppen otthon tartózkodó családtagjaimmal, és leülök az asztalhoz. Ott ülök, kb. fél tizenkettő, tizenkettőig. Aztán segítek megágyazni a feleségemnek, belenézek úgy kb. 5-8 TV csatorna műsorába, adónként átlagban 20-30 másodpercre, és lefekszem. Többnyire öt percen belül elalszom. Nincsenek igazán említésre méltó fizkai vagy lelki problémáim, tehát a nap túlnyomó részében jól vagyok. Általában nem látogat meg senki, és én sem látogatok meg senkit. Vagyis csupa jelentéktelenség.
 
Az ablakaimat egyébként azért is szeretem, mert ha jobbra nézek, egy katolikus templom tornyát látom, ha balra egy evangélikusét, mögöttem egy mohamedán imaház (ha még ott van), szemben pedig a zsinagóga. Többek között ezért szeretek itt lakni. Mert nem kell föltétlenül úgy éreznem, hogy az első alkalmas pillanatban szívesen egymás torkának esnének az emberek. Pl. a zsidók és a nem zsidók, a mohamedánok és a nem mohamedánok, a hosszú fülű keresztények és a rövid fülűek, stb. Mintha (már? még?) nem lenne igazán kedvük hozzá. Legalábbis a többségnek. Szerintem. Pillanatnyilag.
 
Közben valaki zongorázik a rádióban. (Egész nap szól a zene, elsősorban zajszűrőnek.) Arra leszek figyelmes, hogy amit hallgatok, az biztos, hogy nem Mozart, mégis valaki a Varázsfuvolát játssza. Később kiderül, hogy Muzio Clementi, B-dur szonáta, opus akárhány. Most hogy van ez? Megjelölte a forrást Mozart? Vagy elposztmodernkedte magát? Ejnye. Kár, hogy belőlem nem ír senki Varázsfuvolát. Forrásmegjelölés nélkül.

Farkas Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.