hirdetés

A nemekről. Szigorúan népszavazás-függetlenül.

2008. február 8. - Tatár Sándor

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk - hogy mi mindent igazolunk vagy vélünk igazolhatni ezzel, az más, nem lényegtelen kérdés -, hogy minden újabb portéka/termékcsoport (Berlinben meg aztán végképp) iszonyúan bőséges kulturális kínálatba, minden bizonnyal mondhatjuk úgy is: túlkínálatba kerül bele. Ebben a helyzetben a „puszta” (pure) „minőség”, amely irodalom esetében ráadásul óhatatlanul alapvetően függvénye a fordításoknak is, tehát a minőség, sajnos, kevés védjegy gyanánt.
hirdetés

Nem biztos, hogy jók, netnaplóba valók a továbbgyűrűző történetek, másfelől viszont egy naplónak nem szokás fölróni, ha hasonlít az életre (ellenkezőleg, bár tudjuk, hogy számos esetben hiába, sőt már elvben is hiába, mégis szeretnénk a fikció [a vaker, a púder] ellentétének látni), márpedig a Való Világban, ugye, nemhogy nem ritkaság, de, mondhatni, egyenesen az a természetes (noha korántsem feltétlenül kellemes), hogy tovább söpörgetjük mindenkori előző napunk - napunk; ugyan már! többnyire napjaink … hordalékát (válogatjuk kölesét, búzáját; „ahogy tetszik”). Nem akarnám az olvasót a jó ízlés határán túlmenően beszippantani avagy betuszkolni holmi priváttörténetbe (sőt, untatni sem akarnám, de félő, hogy ez eddig is parádésan sikerült), annyit azonban nem tudok hozzá nem tenni a tegnapi naplópenzumban foglaltakhoz, hogy: persze, ha nem is azonnal, magam is észrevettem, hogy - azt gondolom, embertársaim túlnyomó többségéhez hasonlatosan - én is kettős mércével mérek, illetve dehogy is csak mérek: minimum kétféle szenzibilitással érzékelek: szent hevülettel keltem, ugye, a magánszféra védelmére, amíg a direktmarketing általi erőszakos behatolást kárhoztattam/ostoroztam, megrökönyödtem viszont, midőn ugyanennek, a magánszférának, kedves Feleségem kelt - mint mondottam, nagyon határozottan amúgy - a védelmére. A legkevésbé sem azért mindazonáltal, mintha a Quod licet Iovi… álláspontjára volnék helyhezkedve; arról van szó, hogy én nem regisztráltam a magam részéről határátlépést. Ezzel szemben Feleségem nem pusztán a határsértés szándékában marasztalt el (ami egyfelől - legyen! - a „nem zörög a haraszt…” esete, másfelől azért mégiscsak prejudik… - túlzott résenlét), de ezt a szándékot visszavetítette korábbi krónikási ténykedésemre is, azaz az illetéktelen behatolás/kifecsegés bűntettét már a hétfői naplójegyzetben megvalósulva látta. Vitatom. De szerintem nem fogjuk tudni eldönteni, melyikünknek van igaza, külső instanciát pedig nagyon nem szívesen vonnék be: részint csak abban az esetben tudnám elképzelni, hogy ne vitassam (el) igazságtevő kompetenciáját, ha az én javamra ítélne, másrészt (és főleg) én ebben a házasságban - trotz allerdingen(?) - egyáltalán nem érzem rosszul magam.
      Különben az irodalom (a tollforgató) soha nem tud eléggé a kedvére tenni a (jobbára az olvasók képviselte) Valóságnak (magára vessen, ha eme törekvésével mégsem tud felhagyni). A BKV, hiába igyekeztem a tegnapi krónikában szorult helyzetemből (ingyenreklámot csinálva neki) épp az ő koszos, töredezett műbőr- illetve (az előbbi azért már ritkaság) kopott-poros kárpitülésein menekülni, egyáltalán nem bánt velem megkülönböztető figyelemmel: ugyanolyan időközönként ugyanolyan bűzt ontó és ugyanolyan zsúfolt járműveket közlekedtetett. Feleségem pedig az „ominózus” (szerintem persze éppen hogy nem „ominózus”, mert az „ominózusság” lehetőségétől eleve megfosztott [tegnapi]) naplóbejegyzést értékelő (osztályozó?) mailjében rozsdásnak, azaz áteresztőnek minősítette a számra illetve a billentyűkön zongorázó kezemre tett lakatot. Ebből bajosan következhet más, mint hogy ő, ezek szerint, egyáltalán nem óhajt előfordulni az én netnaplómban* - mármost hogy ez utóbbiból mi következik, annak hátborzongató előszelű radikális végiggondolása egyelőre nem bizonyult sürgősnek, telefonon ugyanis (mintha) békülékenyebb húrokat pengetett (volna).
      Megtudtam viszont tőle, hogy direktmarketing-paragrafus tekintetében nyitott kapukat döngetek: állítólag ha az ember a telefonszolgáltatójánál oda-nyilatkozik, hogy ő a telefonos reklám áldásaiban nem óhajt részesülni, akkor a szolgáltató az előfizetőnek ezt a rigolyáját a neve mellé elhelyezett kis paragrafus-jellel szignalizálja: ebből a telemarketinggel (is) nyomuló cégek tudhatják: törvényt sértenek, ha mégis zaklatják az alanyt. (Tájékozatlanságomra mentségem egyrészt nincs, másrészt ha volna, az lenne, hogy nem tudom, birtokolunk-e ebből az évezredből való telefonkönyvet; tel.számokat, én legalábbbis, ismerősöktől, honlapokról, online-telefonkönyvből szerzek be. Lehet, hogy a képernyőn láttam ilyen paragrafus-jelet, de nem tekintettem akut értelmezői feladatnak.) 
     A könyvtárban Bedecs kolléga fölhívta a figyelmemet a litera „vastagmargó” rovatára, amelyben a téma-éteksort, ha jól látom, Németh Gábor szállítja; leleteit/fölvetéseit kommentek követik, tehát ez is egy elektronikus agóra (hogy eddig, rendszeresnek mondható litera-böngésző létemre, hogyan-miért kerülte el a figyelmem, magam sem tudom). Meggyőződhettem róla: emlékeztető és figyelmesebben-olvastató funkciója is van; amikor annak idején az „Aktuális” rovatban olvastam, hogy az elkövetkező egy-két évben „nőírók tarolhatnak német nyelvterületen” (az Osztrák Kulturális Fórum és a bécsi Collegium Hungaricum részben zajló, részben tervezett „nőprogramjainak” ill. női szerzők hangsúlyos jelenlétével koncipiált programjainak ismeretében nem is igazán volt újdonság), átsiklottam a berlini Collegium Hungaricumot igazgató Can Togay János szerencsétlen s a fejekbe szöget joggal ütő (utóbb helyreigazított) mondatain, amelyek 2007 és 2008 irodalmi programjait illetően egyoldalú női dominanciát helyeznek (helyeztek) kilátásba. Megindokolva (most ne menjünk bele, mennyire meggyőző/plauzibilis módon) azzal, hogy az immár a posztfeminista kultúra korszakába lépett Németországban a potenciális magyar irodalmi kínálatból az önmagát meghatározni, dokumentálni és felmutatni most kezdő, saját fórumait, diskurzusát nemrég kialakított (s most is nagy intenzitással alakító) feminista áramlat és egyáltalán a női szerzők iránt mutatkoznék a legélénkebb érdeklődés. Németh Gábor heves nemtetszése illetőleg szarkazmusa érthető: ha egyáltalán igaz ma is (én sem hinném, hogy igaz) az a vélelem, hogy nőként nehezebb elismert szerzővé és/vagy kánonalakító tekintéllyé válni, mint XY kromoszómapárt hordozván, alkalmazható-e akkor is a művészetben-kultúrában a társadalmi lét egyéb szféráiban megszokott vagy legalábbis (egyébként változó sikerrel) alkalmazni próbált mesterséges kompenzáció? Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk - hogy mi mindent igazolunk vagy vélünk igazolhatni ezzel, az más, nem lényegtelen kérdés -, hogy minden újabb portéka/termékcsoport (Berlinben meg aztán végképp) iszonyúan bőséges kulturális kínálatba, minden bizonnyal mondhatjuk úgy is: túlkínálatba kerül bele. Ebben a helyzetben a „puszta” (pure) „minőség”, amely irodalom esetében ráadásul óhatatlanul alapvetően függvénye a fordításoknak is, tehát a minőség, sajnos, kevés védjegy gyanánt. Marketingfogásokat, -stratégiát kell kieszelni, hogy a mi kínálatunkból válasszanak, ne a szomszéd termelőéből. Hogy (kivált egyoldalúan) valamely „gender” megfontolásra/vízióra fölépíteni ezt a stratégiát, mennyire szerencsés dolog, az vita tárgyát képezheti (éppúgy, mint az imént jelzett kérdés, hogy ti. biztos-e, hogy még mindig van mit jóvátennie illetve hogy erkölcsi kötelessége-e az élő nőírókat kárpótolnia „a férfiak uralta társadalomnak” a [jobbára az elődeik által elszenvedett] kigúnyolásért, lesajnálásért, kiszorításért, vállalt-deklarált vagy „csak” összekacsintós ottoweiningerezésért). 
     Megint el-esszéizálódtam; eléggé el nem ítélhető módon. Pedig a gyermeket és a szomszédban lakó barátnéját délután még egy gyermektáncház + kézműves-foglalkozás vegyesprogramra is elvittük a művházba. Otthon szívesen (na jó, „persze” többnyire bohóckodva) ugrabugrál zenére a jótét lélek; nyilvános helyen még mi, a szülők sem tudtuk táncba vinni. Viszont módfelett elszánt és kitartó barkácsoló, azt a részét tehát élvezte az együttlétnek, és nem vetheti a szemünkre, hogy őt a szülei olyan helyekre/programokra hurcolják, amelyekről csak ők vélik úgy (teszem azt, a szakirodalom alapján), hogy mivel bizonyos korú csemeték fejlődését-épülését szolgálják: nélkülözhetetlenek. Amíg - utolsónak hagyván el a szorgoskodás terepét - rajzolt-vágott-ragasztott, mi, nem kis/gyakori dolog ez! nyugodtan tudtunk beszélgetni az anyjával. Hogy miről? - Milyen jó, hogy bőségesen kimerítettem mára a karakter-kvótámat, így nem is eshetek/hiába is esnék kísértésbe… (Amúgy se esnék, természetesen.)
      Írjak még valamit? NE(M).
 
 
______________________
*Amit hát bizonyos, és nem is kimondottan alacsony fokig megértek.

Tatár Sándor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
fourjack fourjack 2008-02-10 11:15

 Ja, és Teszt Elek, (NG) igen, olvassál, olvassatok, ne akarjátok megúszni a munkát, és még többet ránk terhelni: az ALAPOK folytonos elmagyarázását. Nagyon fárasztó mindig ugyanazon az elementáris szinten beszélni ezekről a problémákról, ráadásul folyton ismétlésre kényszerítetek. Ez így nem párbeszéd, folyton a porban kotorászni, de feljebb csak munkával lehet kerülni. Tessék olvasni a vonatkozó kulturkritikai irodalmat!

fourjack fourjack 2008-02-10 10:54

 Teszt Elek! 99%-százalékos valószínűséggel Te vagy Bávatag, és teszteled a vizeket. Csak reménykedhetem, hogy nem Te vagy egyúttal Tatár Sándor is, bár erre is van esély.

Teszt Elek Teszt Elek 2008-02-09 23:16

Nem divat kérdése, 99%-os valószínűséggel ő Bávatag ezzel a Togajozással, csak egy másik fórum alapján. Ami a véleményem illeti, látom, elő lett véve a régi szokás; követeljünk valamit, mintha eleve a másik mulasztana szándékosan... Csak utánatok. Az előbb még úgyis Tatár Sándortól vártál választ.

kutyafutta kutyafutta 2008-02-09 22:42

" Megint ezek a buta feltételezések és agressziólöketek mindentől, ami férfi és mozog." Kiváncsi vagyok, vajon a hópelyhekre gondoltál, a csörgedező patakra, amikor minden mozgóról beszéltél?

kutyafutta kutyafutta 2008-02-09 22:39

 Agressziólöketek? Én tele vagyok kedvességgel és megértéssel, csak nem szeretem, hogyha alaptalan bírálat hangzik el egy-egy témában. Foujackot támadni, úgy látszik, nagy divat, néha arra gondolok, irígylem őt, a sok negatív bejegyzés emeli az ázsióját, manapság bárki örülhet, hogyha ennyit foglalkoznak vele. Elek, te is szerelmes vagy Foujack-ba? Nem vagy ezzel egyedül, például nekem is tetszik. Akkor mi is a véleményed a nőirodalomról? Tényleg kiváncsi vagyok a véleményedre. Vagy nincs? De kár.

Teszt Elek Teszt Elek 2008-02-09 22:04

Egyébként engem lenne a legkönnyebb leleplezni - már sok éve fogalmazgatom mindig ugyanazokat újra és újra. Traklozlom erőimet.

Teszt Elek Teszt Elek 2008-02-09 21:54

:-) Megtisztelő, de téves. Megint ezek a buta feltételezések és agressziólöketek mindentől, ami férfi és mozog. És persze a személyeskedést éppen te követed el. Egyébként nem hinném, hogy hülyeség szóvá tenni az ipszilont, mert _valamit_ biztosan jelent - hogy mit, még nem tudom, akad néhány szóbajöhető tulajdonság -, hogy valaki visszatérően rosszul másol le egy pár sorral feljebb leírt szót, mert nem ez az egyetlen rövid időn belül. Tulajdonnevet is. Ha más helyzet lenne, és nem engem akarnál mindenáron támadni, valószinűleg éppen te harcolnál érte, és kérnéd ki magadnak, hogy milyen dolog valakinek a nevét _helytelenül_ leirni. Ez egy ilyen szép világ, bennne sok szép emberrel.

kutyafutta kutyafutta 2008-02-09 20:33

 Sejtettem Teszt Elek, hogy te vagy Tatár Sándor, tudod-e hogyan írt Füst Milán? Na hogyha megtudod, akkor biztos nem költsz bele ilyen hülyeségekbe, mint egy y. Nekem semmit nem sikerült kihámoznom abból, amit a netnaplódban írtál. Egyáltalán miért írsz olyan dolgokról, amikről nincsen véleményed? Van véleményed a nőirodalomról? Kifejtenéd? Személyeskedés helyett mondjuk.

Teszt Elek Teszt Elek 2008-02-09 19:40

Ami azt illeti, kedves Fourjack - meg sem lepődöm, hogy e mögött a nick mögött is te vagy, de megjegyzem, Can Togay még mindig ipszilonnal irja -, szóval én figyeltem, de részedről nem igazán hangzott el ott (sem) érvelés, csupán néhány keresetlen jelző, kinyilatkoztatás, ill. az ominózus RTFM! felszólitás; hivatkozás Séllei Nórára. Pedig szívesen olvasnék még róla, mit is kellene megértenem, ill. most Tatár Sándornak.