Az év első hétfője. A Himnuszra ébredek, elmúlik, marad a recsegés. Amióta pereskedek a UPC-vel, csak szobaantennám van, azon is csak az RTL jön be. Este elalszok valami szar filmen, hajnalban meg a Himnuszra ébredek. Himnuszra ébredni jó, nézem az üres lakást, megbűnhődtem már érte. Régen írtam naplót, pontosabban lassan másfél éve írom a saját naplómat, emlékek, foszlányok, töredékek, történetek kavarognak bennem, csak az a nyugalom és rendszeresség hiányzik belőlem, ami leírt szöveggé formálná ezt a masszát, amit Apanaplónak hívok. De most egy hétig kénytelen vagyok írni, elvállaltam, pénzt is adnak érte, annyit, amiből háromszor el tudunk menni az állatkerti játszóházba, plusz hat adag „profiterror” a Múzeum Presszóban. Szóval naplót írok. Amolyan hiánynaplót. Úgy döntöttem, hogy egy hétig csak a legszükségesebb dolgokért mozdulok ki a lakásból, rendszerezem hiányaimat, mindent, ami felgyűlt hat év alatt, itt a Bródyban, amolyan „bródykákat” fogok írni.

Forró fürdőt veszek, elhatározom, hogy a konyhapulttal kezdem a leltározást. Amióta ide költöztünk, izgat, milyen hosszú a konyhaszekrényem. Szerencsére nálam van a lézer távmérőm, annyira felizgat a feladat, hogy fel se öltözök, meztelenül mérem fel, villog a kis piros pötty, mint akciófilmekben a mesterlövészeké, nudista földmérő vagyok. Hat méter hetvenhat cm. Az előtte levő főzőpult meg három méter harminc centi. Szinte lakni lehetne benne. Én inkább élek vele. Egy konyhaszekrény és főzőpult nemcsak tárolni és főzni jó, hanem élni is lehet benne. A pult alatt van a gyerekek egyik kuckója, fölötte pedig bábelőadásokat szoktunk tartani. (Erről majd később.) Leltározok a hűtőben is. Tanyasi csirke, francia tenger gyümölcsei, panírozott tonhal, zöldbab, mediterrán vegyes köret, tojás, májkrém, citrom, szalonna, szalámi, sajt, tejföl, krumpli, hagyma, fokhagyma, bab és gombakonzerv. Ennyi. Ennyiből kell egy hétig megélnem.  

Eszembe jut, hogy kell a naplóhoz fénykép is, hajnaltájt nehéz lenne valami profi fotóst találni itt a lakásban, úgy döntök, önarcképet készítek. Még soha nem készítettem lehunyt szemmel magamról fényképet.

A fénykép kész, úgy döntöttem, csirkepörkölttel kezdem a napot. Hajnali négy óra van. Tusfertőtől illatos a kezem, ideje összehagymázni. A Kossuth rádióban a „Hajnali" című adás megy, soha nem hámoztam még hagymát csujjogatóra. A csirkepörkölt amúgy szakrális étel az ikreim és magam számára. Ha nálam vannak, este „apa mesél”. Mindkettőjüknek kell mondani egy hőst, akiről apa mesét ír. „Óperenciás stand up.” Így esett meg egyik este, hogy Lara nyuszikát akart. Könnyű mese lesz, gondoltam, mire Mátépál rávágta, hogy csirkepörkölt. Sötétben feküdtünk, nem láthatták, hogy leizzadtam. De a mese meglett, annyi volt csak a baj, hogy a végére elaludtak, reggel újra kellett mondanom, ebédnél megint, szerencsére este újabb mese jött: A szőke majom. (Kár, hogy lusta vagyok, és nem veszem fel diktafonra ezeket a szövegeket, a gyerekek beszólásait, nevetését, visítását, könnyebb lenne leírni utána. Nem baj, megígértem nekik, hogy gyereknapra megjelenik az első mesekönyvük, a honorból veszek egy indián kenut, és megyünk vízitúrázni.) Befejeztem a hagymát, most összetöröm a csirke csontjait. A rádió is veszi érzelmi hullámzásaimat, enyhe kis hajnali siratóba vált át. Amíg a pörkölt fő, leírom A nyuszika, aki csirkepörkölt című mesénket. Legalább ennyi haszna van a naplóírásnak, végre készre írok egy mesekönyvet.

Reggel hat óra van. Abbahagytam a főzést. Nincs itthon só. Meg kell várnom, amíg kinyit a szemben levő CBA, ahová nem szívesen járok, amióta tudom, hogy a hálózat egyik tulajdonosa a goj motorosok tiszteletbeli elnöke, szállj le a motorról, Lázár, kelj fel és járj, szoktam motyogni reggelente, amikor megyek a boltba sportért, most nem motyogok, begojosodok én is egy kis sóért. Hétre kész a csirkepörkölt, mi a francot kezdjek hétfő reggel egy csirkepörkölttel? Lemegyek nyúlba, csirkepörköltöt eszek.

Nappalom vidáman telik, azt a több ezer képet nézegetem, amit a gyerekekről készítettem. Eltart estig, akár a csirkepörkölt. Kiválasztok két képet, amit a litera olvasóinak szánok. Az elsőnek a címe: cím nélkül.

A másodiknak a címe: cím nélkül.

Estére a hiány eloszlik. Elfelejtem, hogy egyedül vagyok, olyan kispálosan, csak ágy, asztal, tévé van. Gyerekemlék, gyerekszag, gyerekhiány. Meg a vágy, hogy holnap ébresszen megint a Himnusz.  

Ficsku Pál