hirdetés

A pécsi kenguruk

2007. március 30. - Borbély Szilárd

Nem valljuk be, hogy eltévedtünk volna, csupán a Mikes Kelemen tizenháromhoz vezető útvonal csúszik össze a Méhes Karcsiékhoz vezetővel. A férfiaknál ezek a memóriapályák az agytörzsben raktározódnak, ezért képesek irodalmi lapokat is szerkeszteni. A vadászás, a portya, az áldozat bekerítése, a cél kerülő utakon történő megközelítése az evolúció eredménye, ez segíti a faj túlélését és a Jelenkor működtetését.
hirdetés

          A már jól begyakorolt reggeli ébredés után teszem a szokásos dolgokat. Fáradt vagyok, inkább aludnék. Lezárom és elküldöm a netnaplót. Mindig reggel írom meg, de mivel holnap nem lesz időm és módom, ezért elgondolkodom rajta, hogy előre dolgozom. Aztán idő hiányában mégis elállok ettől. Későn kapok észbe. Bedobálok mindent a kis kofferba és iszkiri. Az állomáson reggeli üzem. A város pörög. A szenvedő emberiség kialvatlan arccal ténfereg a tömegközlekedés bazilikája felé.
 
          Bepakolom a CD-lejátszót is, és Jeney Zoltán Halotti szertartását. Újra meg akarom hallgatni mind a három lemezt. A nyelv zeneként megszólalása, a váratlanul összevillanó szövegek profán világa erős hatást ad. Két éve internetes keresőben bukkantam a szövegkönyvre, múlt év őszén Spiró György szép esszében írt róla. Hallgatom, újrahallgatom, nagyon nagy mű. Közbe-közbe olvasom a magammal hozott márciusi Beszélőt. Kóka és Fodor píárarca néz vissza. A szívemhez legközelebb álló párt, amelyre évek óta egyre nehezebb vagy lehetetlen volt szavaznom, mert nem liberális elveket követ. A liberális demokrata, ahogy magamra – meglehet tévesen – gondolok, a szolidaritást a siker előfeltételének, a sikert pedig a szolidaritás alapjának gondolja. Megveszi a piacon a nyers tejet, mert kíváncsi a forrásokra. Elolvassa az alkotmányt. Forgatja Kölcseyt. A jövendőt kutatja. Mert nincsen itten maradandó városunk, ahogy Brams idézi Pált a Német rekviemben.
 
          A sík közben dombokká fodrozódik. Az ablakból a regionális szegénység jelei látszanak. Szocialista szavazókörzet sejlik. Pécsről mindig az állatkertben lemészárolt kenguruk jutnak eszembe. Talán kellene valahol nekik emlékművet állítani. A Kádár-kor szellem még mindig nagyon jól érzékelhető. Ide érkezni olyan, mint egy időutazás. Az állomáson Fenyvesi Kristóf vár. Egyszerre érkezünk Bárdos Deák Ágival. Vele van Sarankó Márta, akivel együtt jártunk Szuromi Lajos verstan-szemináriumára. Emlékszünk a tanteremben szállongó füstre, az A4-es papírból hajtogatott hamutálcára, amely néha lángra kapott. Volt valami a levegőben. Egyébként a prozódia ismerete nélkül nem lehet liberalizmusról megalapozottan beszélni. Kontúros erkölcsi elvek hiányában a metrika sem működik.
 
 
          A főtér sarkán sorban állás, Ákos dedikál. Néhány émelyítően rossz ízlésű dalát hallottam rádióban, de gyorsan kikapcsoltam. A kortárs magyar könnyűzene iszonyattal tölt el, szinte fáj. Borzasztó igénytelenség van benne. Monopolizált piac, nagy pénz, és az erősen korlátozott verseny miatt az innováció hiánya. Fél hét után megérkezik Kata, Weber felesége, vele Jánoska, a keresztfiam. Leginkább miatta utaztam ide. A keresztelő óta nem láttam. Tegnap volt négy éves. Nyílt tekintetű, szabad lélek. Az egyik fölső metszőfoga kitört, ettől vásott kölyök ábrázata van. Rohangálnak nővérével, Bambusszal, aki bohém nő, taxin vágyik menni a McDonald’sba, és már fülsértőn klimpíroz. Hétkor kezdődik az est. Weber Kristóf dalai szépek, felbontja a szöveget, más szerkezetet ad neki. Átsejlenek dallamok, foszlányok. Bárdos Deák Ági hangja illik hozzá, másféle énekkultúra, keserű és fojtottan érzelmes kettősség. Az est dramaturgiája nem elég feszes, a második majd rendben lesz. Végül Kristóf zongorázik, meglepően szép számmal jöttek el. Vidovszkyt Kristóf apaként kezeli, gesztusaiban a suta szeretet.
 
          A kollégiumhoz vezető úton Ágoston Zoli autós rutinbemutatót tart, főként tolat, zsákutcákból vissza, emelkedőn fel, Y-fordulást és hasonló kunsztokat részesít előnyben. Közben sokat beszél. Valamit leplez. Nem valljuk be, hogy eltévedtünk volna, csupán a Mikes Kelemen tizenháromhoz vezető útvonal csúszik össze a Méhes Karcsiékhoz vezetővel. A férfiaknál ezek a memóriapályák az agytörzsben raktározódnak, ezért képesek irodalmi lapokat is szerkeszteni. A vadászás, a portya, az áldozat bekerítése, a cél kerülő utakon történő megközelítése az evolúció eredménye, ez segíti a faj túlélését és a Jelenkor működtetését. A pontból elérni B pontba a modern tudomány primitivizmusa. Elfoglaljuk szállásunkat. Majd vissza a vár körbástyájához. Az esti, kivilágított sétányon a falak mellett és a bazilika alatt, az egykori nekropolisz fölött vagyunk, tudjuk meg Zoltántól. Sophia méreteihez képest azonban aránytalannak tartják a kutatók a halott város méreteit. Nincs rá magyarázat. Pécs a negyedik század óta hol épül, hol romlik. Romlásnak indul.
 
          A pazarlás és a gőg itt is, a polgárok véleményének megvetése azonban elképesztő arcátlanságokat eredményez, mint most is a bazilika előtti téren történt Lenin-mauzóleum létrehozásakor. Beton, üvegbeton és plexi váltotta fel a régi faragott követ, kovácsolt vasat, ívbe hajló formákat, mondja Tamás, aki mellesleg a Csontvári Múzeum alatti kávéházat üzemelteti. Mégis csak az állatkertben lemészárolt kenguruk lehetnének a városnak manapság igaz emblémája, gondolom. A Tubes és a lokátor állandóan szóbeszéd tárgya, mint Pécs leendő jelképe jelenik meg szemünk előtt – kulcstartókon, bögréken, terrakotta ajándéktárgyakon. Vasarely és a lokátor között titkos szellemi kapcsolat tapintható ki. Majd húsz év múlva abban a nagy gömbben kap helyet a Vasarely-kiállítás. Izgalmas lesz. A legszebb az egészben, hogy az egész mintha katonailag elavult volna, de a NATO lobbija érdekelt, hogy az EU-milliárdokat fecsérelje. Rüdiger Dahlkének lehet igaza. Jó példa a komáromi erődrendszer is, amely a Habsburgok idején a katonai lobbi egyik csúcsberuházása volt. A török ellen, Bécs védelmére tervezték. Hosszú évtizedekig ömlött a pénz a projektbe. Végigvitték, de már az indulás is bizonytalan volt. Amire befejezték, geopolitikailag és a haditechnikailag is okafogyottá vált.
 
            Kellemetlen a dohányfüst. Deák Boti szavainak súlya alatt ülök, rossz lelkiismeretemre figyelmeztet. Tíz tiszta költőt próbálunk összeszámolni az elmúlt százötven évből. Hatnál, épp Petri után, elakadunk. Boti mellett mindig úgy érzem, svindler vagyok. Szeretettel gondolok rá. Ő azt mondja, gyűlöl. Egyetértek vele. De én nem is vagyok, mondom neki, tényleg nem.

Borbély Szilárd

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.