Eszembe jutott Svédország, de legyek már őszinte: Svédország mikor nem jut eszembe? Egy egész könyvet hoztunk össze róla, azóta született Helsingborgról egy dalszövegem, szóval megírtam, megénekeltem, lefotóztam, és talán egyszer megfestem vagy megfilmesítem majd, ha már tényleg nem bírok magammal.

 

Apropó könyv. Ami végre igazán felvillanyoz ezekben a napokban, hogy könyvünk, a Csak a madarak hamarosan elérkezik a második bemutatójához, méghozzá szülővárosunkban, Gyöngyösön. Pontosabban csak Eszter (Barok Eszter, szerzőtársam) szülővárosa, de a születésemet leszámítva én is ott aprítottam a homokot. (Eszter, ezt a sort neked dedikálom! :-)) A sztorink pedig még mindig írja magát. Ezt a részét valójában csak ritkán fogom fel ép ésszel. Mindig erre vágytam, hogy legyen egy saját történetem, egy olyan nagy valami, amit majd egész életemben emlegethetek, amire mondhatom, hogy megcsináltam, akármilyen baromság is volt. Azt akartam, hogy legyen egy saját ’filmem’, a fejemben, amit mindig visszapörgethetek, ha éppen pocsék kedvem van. Egy film, aminek díszletei mindig ott lesznek a világban; bármikor visszatérhetek megcsodálni, és arra a pillanatra elfelejtem, honnan jöttem és hová megyek, mert csak az a pillanat a fontos.

 

Idén el akartunk ugrani a néhai ’díszletek’ közé, de sajnos az anyagiak ismét közbeszóltak. Abban sem vagyok biztos, hogy jövőre összejön, de azért nagyon erősen dolgozom az ügyön. Viszont nem aggódom, mivel – mint ahogy fentebb említettem – a könyvünk cselekménye még folyamatban van, most is éppen történik. Amikor elérkezik az idő, úgyis ki fogunk jutni Svédországba, vissza azokhoz a fura emberekhez, na meg a Svédhez. Vele sajnos – vagy talán szerencsére? -  még szembe kell néznem, de nem aggódom. Az történik, aminek történnie kell. Ha mindenki – főleg a kontrollszerkesztőnk – is úgy akarja, a kis könyvünk nagyon messzire fog repülni.

 

Az egyetlen, ami igazán bánt a dologgal kapcsolatban, az a fordítás, mert ennek egy helyben toporgása csak és kizárólag a mi hibánk. Oka: időhiány. Találtunk ugyanis egy lelkes leányzót, aki remek referenciát remélve magára vállalta a teljes mű lefordítását, barátságból (!). Ezúton szeretném neki hálámat kifejezni, amiért annyit segít, és biztat. Ez végtére is valamennyire az ő sztorija is, találkozott is a Svéddel, fürdött is vele, a cafka! Viszont eme lelkes barátnőnknek még lelkesebb barátnője elolvasta a történetünket, és olyannyira magának érezte, hogy szerelemből (egyik szemem letakarva, olyan félve írok le ilyesmit, de tényleg igaz, biztos forrásból tudom) ő is elkezdte lefordítani, és néhány hét alatt a fél könyvet lenyomta! Le a kalappal, ezúton köszönjük neki is a segítséget. Igaz, a fordítás meglehetősen nyers, sok helyen kellett kicsit lazábbra, Marásabbra/Csepkésebbre venni a hangot, de a leányzó segítsége igazából mérhetetlen. És itt jön bele a mi szégyenfoltunk: egyszerűen nincs időnk a javításra. Eszter ír, ezer meg millió más dolgot, főleg cikkeket, közben rohangál Gyöngyös és Pest között, de becsületére legyen mondva, azért foglalkozott ezzel is. Én meg dolgozom, mellette rakjunk össze a dalainkat, néha koncertezünk egyet a Depeche Mode-tribute zenekarunkkal, és néha cikket is írok, főleg előre megfontolt, belépőkre pályázó szándékkal. Eleinte elkezdtem, de most már arra sem jut energiám, hogy a javításokat bepötyögjem. Bocs, csajok, ígérem nem hagyjuk veszni és összekapjuk magunkat. Hadd repüljön az a lányka!

 

Helsingborg… Végigkísért engem ezen az éven. 2007 maga volt a csoda. Mindenkinek hasonló nyarakat kívánok. Kezdtem Svájccal, ahol olyan értékes embereket sodort utamba a sors, hogy évente legalább egy ’köszönöm’ sms-t kell nekik írnom életük végéig. Főleg annak az egynek, az Öreg Motorosnak, aki órákat adhatna emberségből. Azért külön hálás vagyok, hogy végül így alakult. (Nem akarok túl sok bekezdés után hálás lenni, mert már lassan átmegyek Oscar-gálás köszönőszövegbe…)

 

Svájc után Lengyelország jött, kétszer is. Először a hosszú távon elviselhetetlen, vérbeli díva barátnőmhöz, akit hívjunk Ewelinának, ahogy a könyvben is tettem. Az emancipált nő fogalma, akivel igazi kihívás végigmenni az utcán, mert fényes nappal képes musicalt csinálni, és belekötni gyanútlan emberekbe, ami csak ideig-óráig szórakoztató. Egy igazi színházi fúria – merthogy színésznőnek tanul Varsóban -, akit pontosan ezért szeretünk. Ami a szívén, az a száján. És ez a ciklon két hónap múlva férjhez megy, három hónapos együttjárás után, egy ausztrál ’lovaghoz’. Majd kiesett a kezemből a telefon, amikor ezt közölte. Remélem, hogy tényleg az esküvőjén találkozom vele legközelebb! A második lengyel út a kastélyfesztiválra vezetett, Bolkowba, a régi jó lengyel mode-osokhoz, akikkel évente egyszer, itt találkozom. Ezért is akkora szívfájdalom nekem, hogy idén még ez sem jött össze. Azt hiszem, hogy ezért is néztem mostanában dupla annyi zombihorrort.