A szarvasvadász

2006. május 28. - Pallag Zoltán

Nincs egy göncöm sem. Ezt mondom. Ellopom a szövegét. Gondolom ez olyan csajos szöveg. A tévében legalábbis a nők szokták mondani, hogy nincs egy göncöm sem. Én nem mondtam, hogy nincs egy göncöm sem, valójában nem mondtam, viszont tényleg nincs egy göncöm sem. És ő sem szokta ezt mondani, hogy gönc, ezt soha nem mondja. Pedig ez olyan csajos szöveg. Ruhát mond gönc helyett, az nincsen neki soha, mint ahogy nekem most.

2006. május 28.

hozzászólás (1)

“Mert minden fal kezdettől otthonos.”

Gergely Ágnes

Ez a Sarapova egy állat. Úgy nyög, mit nyög, ordít, ahogy legvadabb álmaimban sem szűkölt még senki, pedig legvadabb álmaimban, elhihetik, sokan szűköltek egykoron. Aztán az álmok nem váltak valóra, a valóra nem vált álmok országában. Nem, nem az ország tehet róla, hanem mi, a lakosok, akik alkotjuk, és gyarapítjuk, akik nappal álmodunk. Például erről a Sarapováról, aki megint nyert. Azt mondják orosz bányász volt az apja, aki hülyére verte a kiscsajt és minden pénzét repülőjegyre költötte, hogy Amerikába utazzanak a híres Bollitierihez, hogy az öreg edző világelsőt csináljon a lányból. És mi lett volna, ha a lány nem tehetséges? A bányász koldulni ment volna, hogy összejöjjön a pénz a visszaútra.

Zs. nem nyög.

Hallgat.

Mit hallgat, kussol. Egész úton S. felé. Meg sem szólal. Rádiót hallgatunk egész úton. Meg sem szólalunk, csak kussolunk. Egész úton S. felé. Nincs egy göncöm sem. Ezt mondom. Ellopom a szövegét. Gondolom ez olyan csajos szöveg. A tévében legalábbis a nők szokták mondani, hogy nincs egy göncöm sem. Én nem mondtam, hogy nincs egy göncöm sem, valójában nem mondtam, viszont tényleg nincs egy göncöm sem. És ő sem szokta ezt mondani, hogy gönc, ezt soha nem mondja. Pedig ez olyan csajos szöveg. Ruhát mond gönc helyett, az nincsen neki soha, mint ahogy nekem most.

Szóval se ruha, se gönc.

Irány a Campona, ahol gyerek nap van és Forma-1-et kommentál Héder Barna, vásárlók fagyiznak és vesznek göncöket, ruhákat. Alonso nyer. Otthon érzem magam.

Veszünk.

Elveszünk.

Kifordul a világ a sarkaiból: alsógatyában toporgok egy öltözőben. Zs. fáradhatatlanul hordja be a ruhákat, a göncöket, hogy ez milyen szép és az milyen gyönyörű, és tényleg: ez a nadrág azzal az inggel valóban jól áll, viszont ez a cipő béna, de inkább csak annyit mondok, hogy kicsi, hogy nyomja a lábam. Mert nem tetszik, mert gyorsan végezni akarok, nem akarom hallgatni, ahogy próbál meggyőzni, hogy pedig milyen szép, és legyek egy kicsit merészebb, vegyem meg bátran ezt a rózsaszín cipőt, mert milyen jól mutat fekete cipőfűzővel, és azzal a piros nadrággal. Na jó, lassíts bébi. Lassíts. Végül sikeresen abszolváljuk a vásárlást, kerül minden: öltöny, nyakkendők, ingek, nadrág, póló, guminő, utcai zakó, cipők. Mi kell még?

Mert készülök. Hétfőn Zsigmond Vilmos lesz a fehérvári nemzetközi filmfesztivál (ARIFF) díszvendége. Hivatalos vagyok a gálára, és ennek apropóján elhatározom, hogy újra megnézem a Szarvasvadászt. Visszaérünk S.-re. Megdögönyözöm Bonót, a rotweilerünket, aztán irány Dunaújváros, ahol megtörtént a hét utolsó eseménye: megnéztük a Szarvasvadászt. Michael és Nick Saigonban oroszruletteztek. Nick rábaszott.

Más nem történt.

Pallag Zoltán