hirdetés

A szerda ritmusa

2018. november 28. - Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem

A harmadéves mediátorokkal kezdek, regionális kultúra a tárgy, gömöri hallgatók tartanak kiselőadást Tompáról és Madáchról, emlékezetük őrzésének módozatairól, majd a kortárs szlovmagy irodalom témáját zárjuk le. – A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem naplóját ma N. Tóth Anikó írta.

hirdetés

Becsapódik mögöttem a lépcsőházajtó. Nekilendülök. Úszik az arcom a hajnal hullámaiban. Utcai lámpák bámulnak a tegnapi eső emlékét őrző pocsolyák törött tükrébe. Krákogás, köpködés követ messziről. Ráfordulok a Bartók térre, szokatlanul üres. Emiatt csizmám kopogása fura visszhangot vet: láthatatlan járókelők sereglenek körém a sikátorból, sötét épületekből, baljós zugokból, néhány másodpercig egy ritmusra lépünk. A zsinagóga előtt ismét egyedül vagyok. A távolsági autóbusz időben érkezik, szerda, nincs sok utas. Elfészkelődöm, behunyom a szemem. Függeléket illesztenék a négy órányi alváshoz. Ringat vagy renget, sőt rángat a busz, útszakasztól – kanyaroktól, kátyúktól, domboktól – és fékezéstől függően. Lévától már éber vagyok, listázom a napi teendőket. Verebélyen egy pillantást vetek Örkény anyai nagyszüleinek házára. Nagylapáson torlódás, lehessen parázni, beérek-e időben. Szerencsére nem baleset, csak egy lerobbant kocsi akadályoz néhány percig.

Nyitrára kelet felől nyílik panoráma: jobbra a Zobor ezúttal párakapucni, felhőgallér és ködkabát nélkül fogad, a villanegyed házai pöttyözik szoknyáját; középen az ebből a távlatból tenyeremen elférő mesebeli vár fürdik a reggeli verőfényben; balra a lakótelep legórengetege. Aláereszkedünk, keresztülvágtatunk, kiszállás a szétrombolt peron mellett, nyargalás egy másik megállóig, hogy elérjem az 1-est. Nyelvet és jegyet váltok. Biccent a piarista templom tornya, mind a kettő, kirakatokban úszik az arcom, az amfiteátrumnál leszállok, becsekkolok a lustán nyíló bejáratnál, szusszanás. Fénymásolok, könyveket készítek, hangolódom.

A harmadéves mediátorokkal kezdek, regionális kultúra a tárgy, gömöri hallgatók tartanak kiselőadást Tompáról és Madáchról, emlékezetük őrzésének módozatairól, majd a kortárs szlovmagy irodalom témáját zárjuk le.A negyedéves tanárjelöltekkel folytatom, terítéken az irodalomtanítás fortélyai, kissé hajtott tempójú mikrotanítás, mivel háromnak is bele kell férnie, József Attila és Shakespeare, boncolgatjuk a bakikat, dicsérjük az ügyes megoldásokat, a jövő héttől gyakorlóiskolákba szélednek szét, bízom benne, hogy a téli szemeszter tapasztalatait tudják majd hasznosítani. Az ebédszünetem tíz percnyire zsugorodik, mert többen több ügyben tanácsot kérnek, kérdeznek, vagy éppen én kérek és kérdezek, kínálok külön feladatot. A végzősökkel zárom az órák sorát, Krasznahorkai, Térey, versenyfutás az idővel. Mivel közeledik a szorgalmi időszak vége, minden csoporttal pontosítjuk a leadási határidőket, ZH-k időpontját. Végre kávéhoz jutok, a titkárságon kollégákkal futok össze. Szó esik a versértő készség aggasztó hiányosságairól, a tantárgykínálat bővítésének szükségességéről. Aztán a Legere Irodalmi Verseny a téma: megrendelések előkészítése, pályázati források kimerítése, egyeztetés az oklevelet tervező diákkal, telefonálgatás a slam-poetry előadás kapcsán, ami a verseny kísérőprogramja lesz, egyeztetés a média bevonásáról, a harmadik forduló időtervének alakítása, az előző két forduló feladatlapjainak pontozása közben tapasztaltak megvitatása, közben sikerül válaszolnom néhány levélre, és eszembe jut, hogy megint nem ittam vizet egész nap. Aztán megérkezik kis családom a 200 kalligramos könyvvel és a harminc Legere-logóval díszített vászontáskával, amit díjként-ajándékként osztunk majd ki, becipeljük a dobozokat, egyre szűkebb az irodánk. Kicsekkolok, bepattanás a kocsiba, irány Galánta.

Az autópályán ránk sötétedik, ipari parkok és kamionkaravánok mellett húzunk el. Sikerül a megegyezett időpontban érkezni. A neogótikus Esterházy-kastély sötét oromzata rásimul az esti égre, az épületből csak részletet fednek fel a lámpák, belépéskor tétovázunk kicsit, pincelejáró és kávézóba vezető folyosó hívogat, végül útbaigazítanak. A pincében elegáns borozó, megismerkedünk a pszichológussal és a jogásszal, akivel beszélgetőtársak leszünk másfél órára, hangolódunk. A téma érzékeny: az örökbefogadás. Bájos moderátorunk kedves szöveggel vezeti fel, az első kérdés a lányunknak – a legérintettebbnek – szól. Minden előzetes izgulás feleslegesnek bizonyul: bátran, tisztán és szellemesen válaszol. A beszélgetésnek jó a ritmusa, a közönség minden apró rezdülésre, hangszínváltásra reagál, a hangulatfényben is látszik a megindultság, érzékelhető az együttérzés. Közben magamban tizenhét évről készítek számvetést. A beszélgetés végén régi diákjaimmal és ismerőseimmel váltunk néhány szót, ölelést. Sokáig búcsúzkodunk.

Aztán száguldás az autópályán, megkerüljük Nyitrát, Garamszentbenedeknél térünk le, a gótikus bazilika nincs kivilágítva, csak sejtem a körvonalait, nem látszik a lévai vár sem. Útközben alig beszélünk, rakosgatjuk a benyomásokat, élményeket. Késő van, mire hazaérünk. Átlapozom az Új Szót, átfutom benne karunk felvételi tájékozatóját, a fotókon néhány fontos eseményt – gyors számvetést készítek az utóbbi két hónapról. Válaszolok néhány levélre. Írom a naplót. Csordultig vagyok. Üres vagyok. Hosszú nap el.

N.Tóth Anikó

Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.