hirdetés

A szociológus esete az írótáborral

2017. július 12. - Hajdúböszörményi Írótábor

...egy visszatérő táborlakó zseniálisan őrült elképzelésére kapjuk fel a fejünket – versírás programozással. A terv egy esztergagép beprogramozása úgy, hogy egy női test formájában alkossa meg a szöveget. – A Hajdúböszörményi Írótáborból Béres Zsuzsa naplóját olvashatják.

hirdetés

Hajnali három. Az ágy, pontosabban a kanapé recsegésére ébredek, néhány pillanat eltelik, mire félálomban megértem, csak én vagyok annyira fáradt, hogy aludni tudjak a kényelmetlen ágyunkban. Néhány óra múlva viszont már épp annyira kipihent vagyok, hogy én sem küzdök tovább, „leköltözöm" a földre, ott egy fokkal kellemesebb a pihenés.

Nehezen térek magamhoz. Tegnap hatalmas késésben csak az esti programokra értem ide. Bár Hajdúböszörményben ismerős vagyok, a rohanás és az új helyszín eredményeként erőteljesen koncentrálnom kell a biztos pontok megtalálására, hogy ne tévedjek el a szobám és a menza, a menza és a kávézó, a kávézó és az esti programok helyszíne, a múzeum között.


A reggeli íróiskolák egyikében az előző esti megegyezés révén egy Debrecen-specifikus funzine-nel ismerkednek a költőpalánták. A műfaj eddig számomra ismeretlen volt, de a délelőtt folyamán Babiczky Tibor is a kezünkbe nyomja saját, Negyed című kiadványukat. Úgy tűnik, ez az alternatív szépirodalmi kiadványok napja. A sornak azonban még ezzel nincs vége. Magolcsay Nagy Gáborral futunk össze, aki éppen saját kis haikufüzetét próbálja összetűzni. Az íróiskolájában mindenki készít egy hasonlót, három a harmadikon, azaz 27 haikut egy kiválasztott témáról. Nem kérdés hát, délután hozzájuk ülök be, remélve, kicsit közelebb kerülök ehhez a műfajhoz. Addig azonban sok idő van, még egy délelőtti társszemináriumot is választanom kell. A színészettel évek óta kacérkodom, de idén sem volt elég bátorságom hozzá. Talán jövőre. Jövőre biztosan! Végül Szabó Ilonához ülök be. Ő és a rajz/grafika szeminárium is új a táborban. Néhány perces késéssel érkezem, már javában folyik a munka. Feszített a tempó itt is, akárcsak a többi szemináriumon és az íróiskolákban, a fiatalok tele vannak ötletekkel és energiával, mindenki alkotni szeretne valami ütőset a hét végére, és igazuk van, ezt nem is lehet máshogy, csak kemény munkával. Icus technikákat mutat meg, hogyan oldjuk meg a feladatot tussal vagy tollal. A tábor végére kiállítás nyílik a választott kedvenc irodalmi szövegek inspirálta képekből. Kezdődik a kemény munka, még a délutáni szabad programot is beáldozzák az alkotók a cél érdekében.


Ebéd után egy kis pihenést választok, én a szabad programomat nehezen áldoznám fel. Koffeinre és néhány perc nyugalomra szükségem van, anélkül már nem megy. Közben azon gondolkozom, hova tűnik a lelkesedés és a mindig tenni akarás, mit tudnak a – szó minden pozitív értelmében – nyughatatlan középiskolások, amit én már elfelejtettem vagy csak mélyen el kellett nyomnom. Biztosan nem tudom, de sejtéseim vannak. Azért minden még nincs veszve, a délutáni sziesztának hála éberen figyeltem a haikuk alakulását, és bár továbbra is vannak kétségeim afelől, nekem sikerülne-e valaha is ilyet írni, de az már biztos, közelebb kerültem, ha máshoz nem is, a logikájához mindenképp.

Azon gondolkozom, vajon tényleg tanítható-e az írás. A kérdés egyszerű, a válasz már kevésbé. Logikai rendszerek, szerkesztési technikák tanulhatók, az írott gondolkodás írásgyakorlatokkal fejleszthető, de azt hiszem, ha az összetevőkből hiányzik az egy csepp tehetség, akkor valami mindig hiányozni fog, ami szorgalommal soha nem pótolható. Közben egyszerre ijesztő és felszabadító érzés fut végig rajtam, több mint 100 gyerekkel vagyok itt körbevéve, akik csak azért jöttek ide, hogy írjanak, hogy tanuljanak, pedig már javában tombol a nyári szünet. Persze a gondolat gyorsan cikázik tovább, már a felelősség témakörét boncolgatnám, de nagy filozófiai eszmefuttatásokra nincs most idő, az éhség nagy úr, indulunk vacsorázni. A vége dupla vacsora lesz, a menza kínálatával nem lakunk jól, repetára túl sokan várunk, némi szervezkedés után nyakunkba vesszük a várost. Az esti programok egyébként is a főtéren, pontosabban a Hajdúsági Múzeum udvarán vannak, legalább így két legyet ütünk egy csapásra. Második vacsoránk közben ismerősökkel is találkozunk. Ilyen ez, ha az ember több helyen is otthon van.


Rohanás tovább a Spanyolnátha és a Székelyföld közös lapszámbemutatójára. Moderátor nincs, kissé nehézkesen indul el a beszélgetés, de a rutinnak hála, belerázódnak, a végére már a poénokon is nevet a közönség – pedig a tinédzsereknél nagyobb kritikusok talán csak a gyerekek lehetnek. A Szűcsinger produkcióra várva, átállás közben, böszörményi kézműves sörökkel a kezekben elkezdődnek a sztorizgatások, kivel mi történt a nap folyamán, milyen új tehetségek és extrém ötletek mutatkoztak be. Nem is kell sokáig várni, egy visszatérő táborlakó zseniálisan őrült elképzelésére kapjuk fel a fejünket – versírás programozással. A terv egy esztergagép beprogramozása úgy, hogy egy női test formájában alkossa meg a szöveget. Mire sikerül a bölcsészfejembe érthetően átültetni a programozás gondolatát, Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián már a húrok és verssorok közé is csap. Közben a régi Heaven Street Seven-koncertek hangulatát érzem, el is tervezem, másnap reggel a kedvenc számaimat hallgatva készülök el (aztán persze ez nem így lesz, a kötelességeket kell előrevenni, de talán egy másik reggel...). Az este végére a slam poetry és free style világába csöppenünk bele. Számomra kicsit elérhetetlenek ezek a stílusok, nehezen igazodom el ebben a szubkultúrában. Irigylem őket, hogy mindenre tudnak reagálni, sőt, jól reagálni, és ez nem csak fontos, ritka is. Nekik most arra is biztosan lenne egy jó ötletük, hogy kellene frappánsan zárnom ezt a naplóbejegyzést. De nekem még sokat kell tanulnom.

Béres Zsuzsa


Hajdúböszörményi Írótábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.